A neorealizmus olasz filmművészeti és irodalmi irányzat volt, amely gyökeresen szakított az addigi olasz film hamis valóságábrázolásával, dokumentarista szemléletet honosított meg, és óriási hatást tett az egész európai filmművészetre. Jellemzője az egyszerű emberek sorsának ábrázolása és a társadalomkritika egyaránt.
Az irányzat alapműve Luchino Visconti Megszállottság (Ossessione) című filmje 1943-ban keletkezett, az irányzat azonban csak a második világháború után bontakozott ki. A neorealizmuskifejezést Umberto Barbaro használta először 1943-ban.
Híres alkotások
Év Cím Rendező 1943 Megszállottság Luchino Visconti 1945 Róma, nyílt város Roberto Rossellini 1946 Mégis felkel a nap Aldo Vergano 1946 A bandita Alberto Lattuada 1946 Fiúk a rács mögött Vittorio De Sica 1946 Békében élni Luigi Zampa 1946 Paisa Roberto Rossellini 1947 Nincs irgalom Alberto Lattuada 1947 Németország a nulladik évben Roberto Rossellini 1948 Nehéz évek Luigi Zampa 1948 Biciklitolvajok Vittorio De Sica 1948 Vihar előtt Luchino Visconti 1949 Szicíliai vérbosszú Pietro Germi 1949 Keserű rizs Giuseppe De Santis 1950 Nincs béke az olajfák alatt Giuseppe De Santis 1951 A reménység útja Pietro Germi 1951 A sorompók lezárulnak Vittorio De Sica 1953 Róma, 11 óra Giuseppe De Santis
Források Az olasz filmművészet nagyjai, sulinet.hu Zsebenciklopédia. Gondolat, Budapest, 1975. 415. old. A neorealizmus, Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ), mafsz.hu Rossellini a neorealizmusról (1952), Filmkultúra 1990/1 szám, mandadb.hu
További információk Bikácsy Gergely: A filmtörténet börtönében, Vén újrealizmus? , Filmvilág magazin
Kategória:Filmművészet Kategória:Művészeti stílusok
sv:Neorealism uk:Неореалізм