Az Ének az esőben (eredeti cím: Singin’ in the Rain) 1952-ben bemutatott színes, amerikai filmmusical. A főszerepeket Gene Kelly, Donald O’Connor, Debbie Reynolds és Jean Hagen játsszák.
Stanley Donen alkotása minden idők egyik legnépszerűbb filmjének számít: az Amerikai Filmintézet (AFI) 2007-ben például minden idők legnagyobb amerikai filmjei között az 5. helyre sorolta. Az Entertainment Weekly listáján a 10. helyen szerepel, és a rangsorban egyetlen más musical sem előzi meg. A címadó sláger – részben a különböző feldolgozásoknak is köszönhetően – igazi örökzöldnek számít, bár kevésbé köztudott, hogy valójában egy korábbi filmből származik, akárcsak a dalok többsége: mindössze két új darabot írtak az Ének az esőben számára, ebből is az egyik plágiumgyanús. Az 50. évfordulóra kiadott DVD-változat extráinak egyikében hangzik el az az információ, hogy a film eredeti negatívja egy tűzvészben megsemmisült.
A történet
bélyeg|bal|250px|Jó barátok (balról jobbra: Donald O’Connor, Debbie Reynolds és Gene Kelly) 1927, Hollywood. A csillogó filmvárosban éppen az „álompár”, Don Lockwood és Lina Lamont új filmje, a Frivol felség díszbemutatójára készülnek. A filmszínház előtt tolongó közönség ovációval fogadja az egymás után érkező sztárokat. Végre megérkezik a két főszereplő is, Lockwood jó barátja, Cosmo Brown társaságában. Dora, a konferansz arról faggatja őket, hogyan kezdődött Don és Lina kapcsolata, és össze fognak-e házasodni. Don a házasságra vonatkozó kérdést azzal hárítja el, hogy ő és Lina csupán munkatársak és barátok. Pályája történetéről igazi hollywoodi sikersztorit mond el a hallgatóságnak, miközben a megelevenedő emlékképeken a nézők a valóságot láthatják, mely nem igazán harmonizál az elmondottakkal. Így láthatjuk azt is, hogy Don valójában nyaktörő kaszkadőrmutatványokkal kezdte filmes karrierjét, és az elkényeztetett sztár, Lina mindaddig semmi érdeklődést nem mutatott iránta, amíg egy befolyásos producer nem ajánlott fel egy előnyös szerződést Lockwoodnak. Nem véletlen, hogy a nyilvánosság előtt csak Don beszél: Linának ugyanis fülsértő, mosolyt fakasztó hangja van. Miss Lamont ezzel persze nincs tisztában, és ragaszkodik ahhoz, hogy legközelebb ő is beszéljen. Később az utcán Dont lerohanják a rámenős rajongók, és a férfi csak úgy tud elmenekülni előlük, hogy beugrik egy arra autózó nő kocsijába. A bájos leány először bűnözőnek nézi a váratlan vendéget, és rendőrért kiált. A derék közeg viszont azonnal felismeri a filmsztárt, a leány tehát elnézést kér. Don öröme azonban korai: Kathynek egyáltalán nincs jó véleménye a filmszínészekről, szerinte a tátogás, az eltúlzott gesztusok a filmekben komolytalanok. A sértődött férfi megtudja, hogy szigorú kritikusa színpadi színésznő. Az újdonsült ismerősök nem sokkal az elválás után újra találkoznak egy fényes partin: Kathy az egyik fellépő táncosnő. Don néhány csípős megjegyzéssel viszonozza a lány korábbi észrevételeit a filmszínészi munkára vonatkozóan. Az összejövetel egyik meglepetése egy rövidke filmvetítés, amelyben a vásznon feltűnő férfi meg is szólal. A vendégek valami tréfára gyanakodnak, és amikor kiderül, hogy egy új találmánnyal ismerkedhettek meg, egyikőjük se jósol nagy jövőt a hangosfilmnek. A parti kisebb botránnyal ér véget: Don addig élcelődik Kathy „művészet”-én, amíg a lány az arcába akar vágni egy tortát, ám az Linát találja el.
Csupán három hét telik el, és a sajtó már az új találmány fantasztikus sikeréről áradozik: A dzsesszénekes címmel ugyanis bemutatták az első hangosfilmet, és a közönség tódul a mozikba. Don viszont inkább azon rágódik, hogy milyen rosszul végződött az ismeretsége a bájos Kathyvel, akit a tortás incidenst követően kirúgtak. Hamarosan megjelenik Lina, aki nem is titkolja, hogy kifejezetten az ő kívánságára mondtak fel Kathynek. A filmcsillag azt hiszi, hogy Don végre feleségül fogja venni, végtére is a bulvárlapok szerint ők egy pár, tehát ideje, hogy az életben is azok legyenek. Dont azonban csak felingerlik ezek a szavak, és a szerelmi jelenet felvétele közben partnernőjével kölcsönösen sértegetik egymást. Megérkezik R. F. Simpson, a producer, és leállítja a forgatást. Az ok: A dzsesszénekes hatalmas sikere. Kit fog érdekelni most már egy némafilm? Egyetlen megoldás, hogy az elkezdett produkcióból hangosfilmet kell csinálni, a színészeknek pedig beszédleckéket kell venniük. Don kérésére a producer hajlandó arra, hogy újra alkalmazza Kathyt, de azt kéri, hogy ezt Lina nehogy megtudja. A beszédórákon Lina teljesen reménytelen esetnek tűnik, Don viszont egészen jól elboldogul, pedig a nyelvtanár a legválogatottabb nyelvtörőket mondatja el vele: „Sárga bögre, sárga görbe bögre”, „Cserép csengő csendülve zengő, csengettyűz és cseng.”, „Kopasz kupac kukac, kúszik kószán kacagva. Csak kúsznak és kacagnak, kacagnak és kúsznak. A sok kúszó kis kukac egy kacagó kósza kopasz kupac.”, „Mózes lesz móres, ha szósz lesz és sós lesz, mert Mózes, a jó szósz só nélküli. És Mózes lesz córesz, ha a sólet is sós lesz, mert Mózes, a sólett se sósan süti.”
bélyeg|250px|Lina Lamont szerepében Jean Hagen
A forgatás folytatódik, de a munka nem megy könnyen, mivel Lina képtelen a rejtett mikrofonba beszélni. Végül valahogy mégis elkészül a Párbajok lovagja, melynek előpremierjét egy esős este tartják. A közönség fuldoklik a nevetéstől, mikor meghallja Lina igazi hangját. Ráadásul technikai problémák lépnek fel, a hang elcsúszik, ami újabb nevetés forrása lesz, hiszen a közönség például Linát látja tátogni, ám a képhez Don hangja érkezik a hangszóróból. A kínos kudarc után a barátok menteni próbálják a menthetőt, és az az ötletük támad, hogy musicallé kéne átalakítani a filmet. Cosmónak zseniális elképzelése van arra, hogy miként küszöböljék ki Lina fülsértő hangját: énekeljen helyette Kathy, persze úgy, hogy Lina meg ne tudja! A producernek tetszik a musical ötlete, sőt a playbacket is nagyszerű gondolatnak találja. A filmet rögtön át is keresztelik a Táncoló gavallérrá. Simpson el van ragadtatva Kathytől, és megígéri, hogy következő filmjében főszerepet oszt rá. Lina azonban megjelenik, és rövidesen kiderül, hogy a butácskának gondolt szőke filmcsillag nem ostoba, sőt személyes érdekei miatt Kathy iránti ellenszenvét is hajlandó félretenni. Szerződésére hivatkozva ragaszkodik ahhoz, hogy Kathy legyen ezentúl a hangja minden filmjében, sőt a lány ne is kapjon soha más munkát. A producer kénytelen beleegyezni Lina követeléseibe.
A Táncoló gavallér óriási sikert arat a bemutatón, és a tapsoló közönség követeli, hogy Lina Lamont beszéljen hozzájuk. Így is történik, ám a filmcsillag affektáló hangja nagy meglepetést és derültséget kelt, ezért a nézők azt kérik, hogy beszéd helyett inkább énekeljen nekik. Simpson, Don és Cosmo ravasz trükköt eszelnek ki, hogy egyszer s mindenkorra meghiúsítsák Lina önző követeléseit. Kiküldik a sztárt a függöny elé, hogy a közönség kérésének megfelelően énekeljen, miközben a függöny mögött valójában Kathy fog énekelni helyette. Egy óvatlan pillanatban felhúzzák a függönyt, és a közönség előtt leleplezik a turpisságot. Don a nyilvánosság előtt vall szerelmet Kathynek, és rövidesen már kettőjük új filmjét, az Ének az esőbent hirdetik a plakátok...
Így készült a film Hollywoodi kulisszatitkok
Az Ének az esőben mulatságos bepillantást enged Hollywood kulisszatitkaiba, és számos utalást tartalmaz a filmváros egykori sztárjaira és korábbi filmsikereire. A cselekmény egy filmtörténeti fordulópont idején játszódik, amikor a hangosfilm megjelenése kezdte kiszorítani a mozikból a némafilmeket. Nagy sztárok kerültek a süllyesztőbe egyik pillanatról a másikra, mert hangjuk alkalmatlan volt az új filmkészítési technika számára. Igaz, a producerek nem is nagyon vesződtek azzal, hogy „néma” sztárjaikat megszólaltassák, hanem inkább új sztárokat fedeztek fel. Greta Garbo a kevés kivétel közé tartozott, akinek karrierjét nem törte derékba a hangosfilm megjelenése. Egykori partnere, John Gilbert – Az asszony és az ördög (1926) című filmben játszottak együtt először – azonban nem volt olyan szerencsés, mint Garbo. Ráadásul Gilbert karrierje nem is annyira a hangja miatt szakadt félbe, hanem inkább a filmmogulokkal való nézeteltérései, az intrikák és főleg azon bugyuta szövegek miatt, amelyeket egyes hangosfilmjeiben mondania kellett. A férfi az alkoholban keresett feledést szakmai problémái elől, egészségi állapota megrendült, és végül fiatalon, szívrohamban elhunyt. Az Ének az esőben főhőse, Don Lockwood a Párbajok lovagja forgatásán olyasfajta idétlen mondatokat kénytelen mondani, melyek a valóságban Gilbert bukását okozzák.
balra|bélyegkép|250px|Cyd Charisse a film előzetesében
A film elején Dora Bailey felkonferálja a közönségnek a Frivol felség díszbemutatójára érkező sztárokat, akiket valódi hollywoodi hírességekről mintáztak: Zelda Zanders modellje Clara Bow volt, Olga Maráé Pola Negri, Mara férje, De la Ma de la Toulon báró pedig utalás Gloria Swanson híres férjére, Henri de la Falaise de Coudray márkira. A korszak egyik nagy csillagára, Norma Shearerre más módon történik utalás: az egyik jelenetben Don ugyanabból az öltözőből lép ki, amelyet az 1930-as években Shearer is használt, majd néhány pillanattal később megjelenik Lina, aki pontosan ugyanolyan hatalmas parókát visel, mint amilyet Shearer a Marie Antoinette (1938) című filmben. Számos helyszín és jelmez a férfi főszerepet játszó Gene Kelly korábbi filmjeire utal: az Ének az esőben elején látható rövid jelenet Lockwood muskétásfilmjéből valójában a Kelly főszereplésével készült A három testőrből (1948) származik. A Gotta Dance című számhoz tartozó jelenet egyszerre több korábbi Kelly-filmre utal vissza: Nyári előadás (1950), A kalóz (1948), Egy amerikai Párizsban (1951), Words and Music (1948). A Nyári előadást idézi az a jelenet, amelyben Don beviszi Kathyt a stúdióba, és egymás után bekapcsolja a különböző fényeket. A Cyd Charisse-szel közös jelenet a Words and Musicre utal, amelyben Kelly Vera-Ellennel mutatott be hasonló táncjelenetet. Vannak egyéb hasonlóságok is más filmekkel. A nyitó képsort például a Hollywood Revue of 1929 (1929) egyik epizódja ihlette. A jelmeztervező Walter Plunkett 1929 óta dolgozott a szakmában, és számtalan anekdotát ismert arról, hogy a hőskorban miféle problémák jelentkeztek eleinte a hangrögzítéskor. Az a jelenet például, amikor a Párbajok lovagja forgatásán Lina a legyezőjével pajkosan megcsapkodja Lockwood vállát, ami az oda rejtett mikrofonban dobolásnak hangzik, egy valóban megtörtént eseten alapul, mely a Rio Rita (1929) forgatásán történt Bebe Danielsszel és John Bolesszal. Az élet egyébként utánozta a művészetet: a Párbajok lovagja forgatásán például az egyik hangfelvétel azért lett használhatatlan, mert a Lina dekoltázsába rejtett mikrofon a filmcsillag szívdobogását is felvette. Az Ének az esőben forgatásán pontosan ugyanez történt, amikor az egyik jelenet sikeres felvétele érdekében mikrofont rejtettek Debbie Reynolds blúzába.
A dalok java része éppúgy korábbi filmekből származott, mint ahogy a kellékek zöme is. A Fit as a Fiddle (And Ready for Love) előadása közben például a Don és Cosmo mögött látható függöny ugyanaz, mint amit a Strike Up the Band (1950) forgatásán használtak a The Gay Nineties című dalbetét felvétele során. Az az autó, amelyben először látjuk Kathyt, Andy HardyAndy Hardy az MGM egyik legsikeresebb filmsorozatának főszereplője volt, akit Mickey Rooney keltett életre számos filmben. régi járgánya volt. Lockwood otthonának belsejét ugyanazokkal a tárgyakkal rendezték be, melyeket Greta Garbo és John Gilbert Az asszony és az ördög című filmjében használtak.
A szereposztás thumb|thumbtime=19|upright=1.5|Trailer