Walter Elias „Walt” Disney (Chicago, Illinois, 1901. december 5. – Los Angeles, Kalifornia, 1966. december 15.) többszörös Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró. A világ egyik legismertebb rajzfilmkészítője és producere. Ő hozta létre a Disneyland vidámparkot, és fivére, Roy O. Disney segítségével a Walt Disney Companyt. Ő és csoportja alkotta meg a világ legismertebb rajzfilmfiguráinak jelentős részét, köztük Disney saját figuráját, Mickey egeret.
Gyermekkora Walter Elias Disney-ként látta meg a napvilágot az Illinois állambeli Chicago városában, Elias Disney (1859–1941), Kanadából áttelepült farmer, és Flora Call (1868–1938) negyedik gyermekeként. Vannak, akik feltételezik, hogy ők nem a vér szerinti szülei, csupán Spanyolországból fogadták örökbe. Elias egyébként ír, míg felesége Flora német származású volt. A család megélhetése nagyon nehéz volt, ezért szüleivel együtt 1906-ban egy Marceline melletti farmra, Missouriba költözött. A farmon a munka kemény volt, emiatt Disney két bátyja (Herbert és Raymond) visszaszökött a városba, és többé nem is tértek vissza a családhoz. Édesapja (Elias) durva ember volt, híve volt a testi fenyítésnek. A gyerekek nem kaptak semmi kedvezményt, de még játékokat sem. Karácsonyi ajándékuk mindig valami használati tárgy volt. Bátyja, Roy látta el testvéreit játékokkal, és később szerzett külön munkát neki. Nem volt könnyű ez az élet, de Disney mégis kellemes emlékként gondolt vissza rá, mint ahogy később rajzfilmjei színhelyéül is szívesen választotta a farmot.
Már akkor is rajzolgatott. Egyik alkalommal spaklival és egy kátránnyal teli hordóval a kezében a házuk fehér falait kidekorálta, rá rajzolva különböző állatokat. Emiatt megbüntették, de később Maggie nénje hozott neki ajándékba egy csomag rajzpapírt és pár ceruzát, aminek nagyon örült. A családtól nem sok biztatást kapott a rajzoláshoz, de más emberektől igen.
Gyermekkorában rendszeresen járt iskolai rajztanfolyamokra. 14 éves korában rábeszélte apját, hogy írassa be a Kansas City-i művészeti intézet szombat délelőtti osztályába. Mielőtt viszont ez megtörténhetett volna, a család megindult az anyagi hanyatlás felé. 1910 nyarán az apa eladta a farmot, és elárverezte a készleteit.
Ezután a családdal együtt Kansas Citybe költözött. Itt megvásároltak egy kis lapterjesztő vállalatot. Disney 9 évesen, bátyjával együtt hajnali fél négykor kelt, hogy segítsen a lapok kihordásában. Az apja más fiúkat is alkalmazott, nekik három dollárt fizetett hetente, a fiai ingyen dolgoztak. A munka kegyetlenül nehéz volt, a lapokat be kellett vinni az ajtóhoz télen, akár fél méteres hóban is. Disney, hogy kis keresethez jusson saját maga rendelt lapokat, és árulta őket az utcasarkon, illetve egy cukorkaüzletben dolgozott a déli iskolaszünetben. Az apja szokása az volt, hogy ha rájött egy turpisságra, akkor levitte őt az alagsorba és jól elverte egy nadrágszíjjal. A következő alkalommal beleharapott apja karjába, de úgy, hogy az nem bírta lerázni magáról. Ezután soha többé nem bántotta őt.
Tanulmányait a Kansas City Public School Districtben (1907–1910) kezdte, és a Benton Grammar Schoolban (1910–1911) folytatta.
Disney akkor élte legboldogabb pillanatait Kansas Cityben, amikor rajzolni tanult, és színházi élményei voltak. Szombat reggelente szökött el a művészeti intézet festő és rajztanfolyamára, de ennek ellenére az apja elnéző volt. Disney a helyi moziban működő műkedvelő színházi csoportban is szerepelt, és pár dollárt keresett Charlie Chaplin-utánzásaiért, aki akkor aratta első sikereit. 1917-ben látta a Hófehérke és a Hét Törpe némafilm változatát a helyi moziban, amely mély nyomot hagyott benne.
Apja eladta a terjesztői vállalatot és a pénzt befektette egy chicagói konzervgyárba.
Disney Kansasben maradt, hogy befejezze az iskolát. Nyáron a vasútvonalon dolgozott mint cukorkaárus. Imádta a vonatot, és ez végigkísérte egész életén. Nyár végén Chicagóba utazott a családhoz. Beiratkozott a McKinley főiskolára, ahol az iskolai újságnak rajzolt, fotózott, persze emellett apja konzervgyárában is dolgozott.
Következő nyáron a postán dolgozott (leveleket osztályozott, kézbesített). Ha volt ideje, lerohant a magasvasút-állomásra, és a csúcsforgalomban segített a személyzetnek óránként 40 centért.
16 évesen idősebbnek hazudta magát, hogy részt vehessen az első világháborúban, a Vöröskereszt munkájában. Ezzel a trükkel elérhette, hogy besorozzák katonának. A háború végén sikerült kijutnia Franciaországba ahol, sofőr volt, és egészségügyi holmikat kellett szállítania.
Önállósága Amikor 1919-ben hazatért volt némi pénze. Apja munkával várta a konzervgyárban heti 25 dolláros fizetéssel, de Disney akkor már elhatározta, hogy a reklámgrafikusi pályára lép. Mivel apja ellenezte ezt, inkább visszautazott Kansas Citybe, ahol állást akart szerezni a legjelentősebb lapnál, a Kansas City-i Starnál.
Disney az első állásában havi 50 dollárért segéd volt egy reklámstúdióban. Itt hat hétig dolgozott, de ez idő alatt is sokat tanult. Úgy kapta meg az állást, hogy megmutatta rajzait, majd egy hétig még ingyen dolgozott. Itt ismerkedett meg Ub Iwerksszel, aki képzettebb volt nála, és szüntelenül izgatták a filmkészítés technikai problémái.
Disney decemberben újra a postánál dolgozott, és esténként már kifinomultabb rajzokat készített. Karácsony után Disney és Iwerks a maguk módján kezdtek üzletelni. A Vendéglői Híradó című újságnál kaptak ingyen rajzasztalt, és fizettek is nekik 10 dollárt az illusztrációkért. A vállalkozás kezdetben szerény sikereket hozott, az első hónapban 135 dollárt kerestek, alig többet, mint kettejük fizetése az előző munkahelyen. Néhány hét múlva azonban megpillantottak egy hirdetést, ami arról szólt, hogy grafikust keresnek a Kansas City-i filmpropaganda vállalatnál. Disney jelentkezett erre, bízva abban, hogy mindkettőjüket felveszik. Azonban csak egy hely volt. Iwerks átengedte neki az állást, így ő maradt „vállalkozó”, de mivel nem volt különösebben jó üzleti érzéke, a vállalkozás pár hét múlva csődbe ment.
Első rajzfilmjei A Kansas City-i filmpropaganda vállalatnál Disney rajzfilm gyártással foglalkozott szűk keretek között. Egyperces fekete-fehér reklámfilmeket forgalmazott a helyi moziban. Az egyik legprimitívebb módszert alkalmazta a többi munkatársakkal együtt: papírból kivágták a figurákat, amelyeknek karjuk-lábuk külön mozgatható volt. Minden mozgásfázist lefényképeztek és vetítéskor ez a mozgás illúzióját keltette. Disney-t őszintén izgatta ez a munka. Kis idő múlva Ub Iwerks is a stúdiónál dolgozott. Apróbb trükköket találtak ki ketten, hogy élethűbbé tegyék a mozgásokat.
Munka mellett nem volt kísérletezésre idő, ezért Disney megkérte a főnökét, hogy adjon kölcsön egy felvevőgépet, hogy szabad idejében kísérletezhessen. Helybéli történeteket dolgozott fel otthonában egy garázsban, amelyeket aztán eladott a helyi Newman mozinak. E filmecskéknek azt a címet adta, hogy Newman féle Laugh-O-Gram (azaz Kacagráf). Rendszeresen vetítették ezeket a moziban, és Disney bizonyos hírnevet szerzett ezáltal. Külön munkákat is vállalt a mozinak. Amikor megkérdezték, hogy mennyit kér értük, elfelejtette hozzáadni a nyersanyag árához a saját munkáját, így ez a különmunka épphogy csak nem volt ráfizetés. Egyéb munkái révén sikerült annyi pénzt félre tennie, hogy visszaadhatta a kölcsönkért felvevőt, és saját gépet vásárolhatott belőle.
Az első saját stúdió bélyegkép|200px |Newman Laugh-O-Gram (1921)
Hamarosan úgy érezte, elérkezett az idő, hogy otthagyja a Filmpropagandát és saját céget alapítson. A Laugh-O-Gram nevet adta neki, és előteremtette valahonnan az alapításhoz szükséges 15 000 dollárt. Kiköltözött a garázsból, irodát bérelt, majd segédeket alkalmazott, akiknek nem fizetett semmit, csak tanulási lehetőséget kínált és esetleg részesedést a profitból. Első asszisztensei hamarosan fizetést is kaptak, mert a Laugh-O-Gram hihetetlen gyorsan kezdett forgalmazni egy hétrészes, rajzos tündérmese-sorozatot. Minden rész hét percig tartott és témái között szerepelt a Piroska és a farkas és a Csizmás Kandúr is.
Disneynek ugyan sikerült eladnia néhány filmet, de mire a bevétel eljutott volna hozzá, hirtelen elfogyott. Hamarosan el kellett bocsátania az alkalmazottait, eladnia a lakását.
1923-ban elhagyta Kansas Cityt, de előtte több kísérletet tett, hogy megmaradjon a szakmában. Ha borbélyhoz ment, akkor rajzzal fizetett a hajvágásért. Felvevőgépével szülőknek készített megrendelésre felvételeket a gyermekükről. Ha tudomást szerzett egy szenzációról, akkor kocsiba ült, feltűzte a SAJTÓ táblát, és a helyszínre sietett forgatni. Egyik anyagi támogatója Roy bátyja volt, aki egy veteránkórházban lábadozott. Időnként küldött neki egy üres csekket azzal a kikötéssel, hogy 30 dollár erejéig kitöltheti. Disney segítségére még két fivére volt, akik az épület végén egy éttermet üzemeltettek, és 60 dollár erejéig hiteleztek neki.
A Laugh-O-Gram bukását követően Disney-nek azért sikerült két rajzfilmet legyártania. Az egyik egy fogászati intézet megbízásából készült; a gyerekeket a helyes fogápolásra tanította. 500 dollárt kapott érte. Amikor az intézet képviselője közölte, hogy átveheti a pénzt és néhány részlet megbeszélése végett keresse fel, Disney bevallotta, hogy nem hagyhatja el a stúdiót. Egyetlen pár cipője ugyanis teljesen szétment, éppen a suszternál volt az épület végén, és a kiváltásához szükséges másfél dollár nem állt a rendelkezésére. Így az orvos ment el hozzá.
Másik, nagyobb jelentőségű rajzfilmet készített, hogy megmentse a Laugh-O-Gramot. Címe: Alice in Cartoonland (Alíz Rajzfilmországban). Disney-nek az az ötlete támadt, hogy a rajzfilmben szerepeltet egy élő szereplőt is. Főszereplőnek egy kislányt választott, aki a rajzolt környezetben játszott és partnerei is mind rajzolt szereplők voltak.
Sajnos a bevételei nem fedezték a kiadásait, így nyilvánvaló volt, hogy Kansas Cityben nem nézhetett nagy jövő elé. Eladta a felvevőgépét. Felkereste a hitelezőit, és megkérte őket, hadd törlessze részletekben a tartozását. Legtöbben elengedték a hátralékot mondván, hogy szüksége lesz egy kis alaptőkére, és majd visszafizeti, ha tudja.
Los Angeles-i élete Disney amikor megérkezett Los Angelesbe, első cselekedeteként elkezdett házalni első ötletével, a Laugh-O-Grammal (Kacagráffal). Alexander Pantages meghallgatta őt, és mintafilmet kért tőle. Disneynek nem volt más választása, minthogy az egészet maga csinálja. Fehér figurákat mozgatott fekete háttér előtt, a háttér elemeit csak egy-egy vonallal jelezte. Pantagesnek tetszett a minta, már üzletet akartak kötni, amikor jött egy Charles Mintz nevű forgalmazó, aki 1500 dollárt ajánlott az Alíz Rajzfilmországban sorozatért. Az ajánlat nehéz választás elé állította Disney-t, végül ez utóbbit választotta.
Az első Alíz Rajzfilmországban epizód költségvetése 500 dollárt igényelt. Disneynek akkoriban nem volt ennyi pénze, ezért Roy bátyja segítségével kölcsön kért Robert bácsikájuktól. Roy szerzett még 250 dollárt és lassan elkészült az első rész. Kis idő múlva megérkezett a járandóságuk New Yorkból: 1500 dollár, 100%-os haszon. Az első Alice rajzfilmeknek csak mintegy harmada volt tiszta rajzfilm, a film többi részében a kislány a barátaival játszott. Disney a szereplőket a környékbeli gyerekek közül toborozta és 50 centet fizetett nekik.
Disney törekvése a technikai tökéletességre már korán megmutatkozott. Egymaga rajzolt, operatőre és rendezője volt egyben a filmeknek, a díszletet is ő barkácsolta össze. A költségek így is emelkedtek. Egyre többet költött díszletre, a gyermekeknek is többet fizetett, végül kénytelen volt operatőrt felvenni, mert Roy sosem tudta eltalálni a megfelelő ritmust a régi típusú kézzel hajtott felvevőgéppel. Legjobb lépése az volt, hogy meghívta Kansas Cityből a kitűnően rajzoló Ub Iwerkst.