Tiszaújhely (, , ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Nevének eredete A falu eredeti Újhely neve a magyar új melléknévnek és a hely, helység főnévnek az összetétele. Arra utal, hogy a falu újabb, mint a szomszédai. A Tisza előtag csak a 17. században került a község neve elé és a Tisza partján való elhelyezkedésére utal.
Fekvése Nagyszőlőstől 11 km-re nyugatra, az ukrán-magyar határtól 3 kilométerre keletre, a Tisza jobb oldalán fekszik.
Története A falu a 14. század első felében települt, 1310-ben „Vyuhel” néven említik. A falut a Hont-Pázmány nemzetség telepítette 1300 után a III. András királytól adományul kapott területen. Tőlük származtak a falu egykori birtokosai, az Ujhelyi család tagjai, akik innen vették nevüket is. 1332-37 között „Huihel”, 1334-ben „Uyhel” néven írták. 1351-ben „Wyhel”, 1671-ben „Tisza Ujhely” formában említik.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ÚJHELY. Tisza Újhely. Magyar, és orosz falu Ugocsa Várm. földes Ura Újhelyi Uraság, lakosai egygyesűltt ó hitüek, és reformátusok, fekszik Tisza Újlakhoz nem meszsze, mellynek filiája; Tisza Keresztúrhoz, Karacsfalvához, és Mátyfalvához is közel; határja 3 nyomásbéli, kukoritzát, búzát középszerűen, rozsot, zabot kevesebbet terem, földgye iszapos, és agyagos, erdeje tsekély, szőleje nints, legelője, és kaszállója elég, piatzozása helyben is, mivel az ország úttyában vagyon, vagy Újlakon közel.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: "Ugocsa vármegyei magyar-orosz falu közel u.p. Tisza-Újlakhoz a máramarosi országútban; 60 római, 311 görögkatolikus, 157 református, 21 zsidó lakossal, református és görögkatolikus anyatemplommal. Határa termékeny, kivált tiszta búzára; rétjei kétszer kaszálhatók; derék majorsági erdeje van. Földesura az Ujhelyi nemzetség férfi ága, kiknek itt több házaik vannak. Ezen nemzetség még Szent István alatt bejött Hunt Pázmán jeles hadvezértől veszi eredetét."
A falunak egy járvány következtében több mint a fele lakosa elpusztult, így idegen helyekről kellett az uraságoknak beszerezni a munkaerőt, sumásokat hoztak a faluba, akik görögkatolikus vallásúak voltak.
A trianoni békéig Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Az 1946-ban kiadott hatósági rendelet a községet „Nove Szelo” formában nevezi meg, ami a magyar Újhely ukrán tükörfordítása. A református templom előtt a sztálinizmus emléktáblája áll, melyet 1989-ben állítottak. 1991 óta a független Ukrajna része.
2006. szeptember 8-án leleplezték az Újhelyi család emlékoszlopát. A református templom kertjében került sor a Tiszaújhely történelméhez kötődő Újhelyi család tiszteletére emelt emlékoszlop leleplezésére. Az emlékoszlopon a következő szöveg áll: „Minden újhelyi emlékezésére, aki tett vagy tenni fog a nemzet egységéért, és a nemzetek közötti megbékélésért.”
Szintén ezen a napon került sor a település zászlajának valamint címerének a felavatására.
Népessége
1910-ben 737 lakosa volt, melyből 664 magyar, 11 német, 60 rutén volt; melyből 59 római katolikus, 485 görögkatolikus, 138 református volt. 2001-ben 1800 lakosa volt, ebből 1520 (75%) magyar.
Nevezetessége Református temploma a 13. században épült gótikus stílusban, később többször átépítették és felújították, miáltal gótikus jellegét elvesztette.
Hitélet Valaha a falut több különböző vallású ember lakta, napjainkban igazán csak két vallás dominál: a görögkatolikus és a református, de épült ortodox templom is.
A falu legrégebbi épülete a református templom, amely 1220-ban épült római katolikusok részére. Újhelyi Jusztina építtette. A templom román stílusban épült, támpilléreit csak egy későbbi átépítés során kapta. A templom egyszerű drótkerítéssel körülvett, amelyen belül az Ujhelyi családnak több, 19. századi sírköve és az elhurcoltak emlékműve látható. A tatárjáráskor a templom tornya megrongálódott, ezt 1895-ben építették újjá. A 13. században épült templom alatt az Ujhelyi család sírboltja van, de 1895-ben a lejáratát befalazták. A reformáció után az akkori uraság az egész faluval áttért a református hitre, így lett a templom a reformátusoké. A harangokat 1895-ben öntötte Győri István kurátor. A harangokat feliratok, gyöngysorok és füzérek díszítik.
A görögkatolikus egyház magyar ajkú tevékenységét 1949-ben tiltották be. 1989 után a helyi görögkatolikus gyülekezet újjá szerveződött, templomukat visszakapták.
Még az 1920-as években két görögkatolikus templom állt a faluban. Az egyik egy kicsi fatemplom volt, melynek igen érdekes története van. Az uraságok egyezséget kötöttek a reformátusokkal, hogy délelőtt a reformátusok fognak istentiszteletet végezni, délután pedig a görögkatolikus sumások. Ez így is ment az első évben, de amikor a következő évben visszajöttek a reformátusok, már nem engedték be őket a templomba, mire a sumások fogták magukat és elindultak hazafelé, otthagyva a sok munkát. Az uraság visszahozta őket, és akkor építtette velük a kis fatemplomot. Így lett Újhelynek görögkatolikus temploma, amit 1928-ig használtak. 1928-ban épült fel az új templom és ekkor már a kis fatemplom feleslegessé vált. A kis fatemplomot az akkor kormányon lévő cseh kormány megvette 25000 cseh koronáért Újhelytől a Prágai Múzeum részére. De Ruszka Dolina lakosai kérvényt küldtek Prágába, hogy adják nekik a templomot, mert ők templom nélkül vannak. Mivel Ruszka Dolinát a csehek telepítették (a betelepítettek verhovinai ukránok), így Máramarosból meg is jött a levél, hogy az övék a templom. Még aznap szekerekkel jöttek és elbontották a templomot, másnap újabb levél érkezett, hogy a templomhoz nem nyúlhat senki, mert az mégis kell a múzeumnak. A templom ekkor már Oroszvölgyön volt és már nem lehetett semmit se tenni, ezért egy újabb levélben a múzeum arra kérte az oroszvölgyieket, hogy a templomot eredeti állapotába állítsák vissza, csak magasabb alapot tehetnek alá. Az eredeti fa zsindejt sem cserélhették le róla. A templomot műemlékké nyilvánították. 1999-ben szándékos gyújtogatás miatt leégett és már nem lehetett restaurálni.
Az új görögkatolikus templomot Újhelyben 1926-tól 1928-ig építették. A templom jobb oldalán áll egy fakereszt, amelyet a kis fatemplom helyéről hoztak ide. Új parókia valamint új közösségi ház épült. A templomot többször kifosztották de kegytárgyai mindig vissza kerültek a templom birtokába. A torony átfedésekor a keresztet tartó gömbben régi iratokat és korabeli pénzt találtak. Az írás már olvashatatlan volt, mert a nap melege annyira fölmelegítette a gömböt, hogy a papír benne elhamvadt.
Kúltúra A kultúrház az iskolával szemben van, melyben a községháza, posta, klub és könyvtár működik.
A faluban régóta nem volt óvoda, most azonban sikerült befejezni egy régebbi épület felújítását.
Oktatás A község általános iskolája párhuzamos osztályokkal működik, magyar és ukrán nyelven folyik a tanítás, ugyanis 1989-ben a szülők kérésére újraindították a magyar elemit. A tanulók létszáma a tiszaújhelyi általános iskolában több, mint 200, közülük csak 1/4-e magyar osztályos tanuló. Az iskola 1990-ben épült. Napjainkban egyre csökken a magyar osztályok létszáma, köszönhető ez az egyre nehezebb továbbtanulásnak.
Közlekedés A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei
Jegyzetek
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Ugocsa vármegye települései