bélyegkép|250px|Kárpátalja etnikai térképe (2001) bélyegkép|jobbra|A magyar anyanyelvű magyarok százalékos aránya (2001)|249x249pxbélyegkép|250px|A 2001-es népszámlálás szerint a Kárpátalja városaiban, községeiben a leggyakoribb anyanyelv.A kárpátaljai magyarok egyike azon kényszerkisebbségeknek, amelyek az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer következtében alakultak ki. Sorsuk immár több mint nyolc évtizede a Csehszlovák (ma cseh és szlovák), volt szovjet, illetve az ukrán államhoz köti őket, rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk azonban továbbra is erős szálakkal fűzi őket Magyarországhoz.
Történelem
Trianontól a második világháború kezdetéig A kárpátaljai magyar kisebbség története az első Csehszlovák Köztársaság 1918. október 28-ai megalakulásával vette kezdetét. A korabeli nagyhatalmi viszonyoknak és a csehszlovák politika érdekérvényesítő szerepének köszönhetően a csehszlovák-magyar államhatárt nem etnikai, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontok alapján húzták meg. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében meghúzták az új határokat. Ezzel 185 ezer Kárpátalján élő magyar anyanyelvűt csatoltak a frissen kikiáltott csehszlovák államhoz. Ebben az évben Kárpátalja a választásokból kimaradt, mert a máramarosi területen tartozkodott a román hadsereg.
Az 1918-tól 1938-ig létező ún. első Csehszlovák Köztársaság a térség egyik legfejlettebb gazdaságával és parlamentáris demokráciájával rendelkezett, de a csehszlovák nemzetállami törekvések következtében a magyarok mégsem tudták sajátjuknak érezni azt az országot, amelyben éltek. A demokratikusnak mondott csehszlovák politika részéről számos sérelem érte a két világháború között a magyarokat: magyarok tízezreit utasították ki az országból, emlékműveiket lerombolták, nyelvüket másodrangú nyelvvé silányították, iskolái egy részét bezárták. Különösen sérelmes volt a csehszlovák földreform, amely során a magyar vidéken felparcellázott nagybirtokokat nem a helyi szegényparasztság, hanem az odatelepített szlovák és cseh telepesek kapták meg. Ez a gazdasági veszteség kihatott a magyarok politikai érdekérvényesítő szerepére és kulturális lehetőségeire is.
1938-1945 között A nemzeti kisebbségek problémájának megoldását 20 éven át halogató csehszlovák állam 1938/39-ben a belső problémái és a náci Németország agressziójának következtében szétesett. Miután 1938. szeptember 29-én a müncheni egyezmény Németországnak ítélte Csehország németek által lakott térségeit, a magyar kormányzat is szorgalmazni kezdte az etnikai elvű revíziót. A nagyhatalmi döntés értelmében erről a két érdekelt országnak kellett megállapodnia, így 1938. október 9-e és 13-a között Komáromban tárgyalások kezdődtek Magyarország és Csehszlovákia között egy esetleges határmódosításról. Noha a tárgyalások végül eredmény nélkül zárultak, a két fél néhány nagyobb város hovatartozásának kivételével meg tudott egyezni az új államhatár vonalában. A végső döntést azonban a német és olasz külügyminiszter alkotta nemzetközi döntőbíróság mondta ki. A november 2-án a bécsi Belvedere palotában lezajlott döntés alapján Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet kapott vissza valamivel több mint 1 millió lakossal. A visszatért lakosságnak 84%-a volt magyar, a maradék szlovák vagy rutén. Kárpátaljának olyan dél-nyugati városai kerültek vissza, mint Beregszász, Munkács és Ungvár.
Az első bécsi döntés és Kárpátalja megszállása következtében az 1918-ban Csehszlovákiához került magyar nemzetrész döntő többsége pár évre ismét Magyarország polgárává vált. A visszacsatolást a lakosság mindenütt kitörő örömmel fogadta, és a bevonuló honvédeket díszkapuk, ünnepségek, virágeső köszöntötték. A visszatérést követő öröm mellett azonban gyorsan jelentkeztek a gondok is. A visszacsatolt területeket elözönlő anyaországi hivatalnokok és a Csehszlovákiához képest elmaradottabb gazdasági és szociális viszonyok sok keserűséget okoztak a „visszatért magyaroknak.”. Az igazi gondokat azonban a magyarok feje fölé gyülekező háborús fellegek jelentették, amelyek a megpróbáltatások újabb sorát hozták a felvidéki magyarok számára. A Don-kanyari katasztrófa közös sorsa volt a felvidéki és anyaországi magyaroknak. Ezen kívül a holokauszt borzalmai egyaránt érintették a felvidéki és az anyaországi zsidókat.
A szovjet közigazgatás időszaka bélyegkép|A málenkij robot áldozatainak emlékműve Szolyván|221x221px A szovjetek 1944. október 25-én bevonultak Husztra és Nagyszőlősre, október 26-án Munkácsra, majd október 28-án Beregszászra és Ungvárra is. 1944. november 13-án tartották meg Munkácson a munkácsi, az ungvári, a huszti, a nagyszőlősi, a szolyvai, a técsői és az ilosvai járás kommunista alapszervezeteinek képviselői azt az értekezletet, ahol bizottságot választottak, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy megszervezze a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának alakuló kongresszusát. Épp aznap, amikor kihirdették a Kárpátalját megszállt 4. ukrán front katonai tanácsa által kiadott 0036. számú szigorúan titkos parancsot a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteles férfiak letartóztatására és elhurcolására. November 14-én, a 0036. számú szigorúan titkos parancs alapján Kárpátalja községeiben megkezdték a hadköteles korú német és magyar férfiak összegyűjtését. Kárpátaljaként ismert területről, továbbá a trianoni országterület részét képező vásárosnaményi és fehérgyarmati járás területéről úgynevezett háromnapi jóvátételi munkára behívtak több mint tízezer civil magyar és német férfilakost. A parancsra jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborbaHáromnapi élelemmel a halálba Komonyi József húszévesen élte át a borzalmakat, karpataljalap.net kísérték gyalog, majd onnan a Gulag koncentrációs táboraiba kerültek. Sokan közülük hazatértek, de többségük nem érte meg az öregkort. A szovjet rendszerben ezeket a férfiakat háborús bűnösként tartották számon, helyzetükről nem beszélhettek. Az áldozatok emlékére építették fel az egykori szolyvai gyűjtőtábor tömegsírjának közelében a Szolyvai Emlékparkot.
Fodó Sándor kezdeményezésére 1989. február 26-án alapították meg Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ). Melynek célja az ottani magyarság kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, művelődésének és oktatásának elősegítése és a fentiekhez kapcsolódó érdekvédelem.
Ukrajna részeként Az 1991. december 1-jén megtartott referendum eredménye alapján Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, miáltal Kárpátalja a független ukrán állam közigazgatási egységévé vált.
2017 óta a magyar-ukrán kapcsolatok gyorsan megromlottak az ukrán oktatási törvény miatt. Mert a 2017-es oktatási törvény az ukránt tette az általános iskola kötelező tannyelvévé az állami iskolákban az ötödik osztálytól. Az aktust aggodalommal fogadták külföldön. A helyzet azóta is problémás, hiszen a magyar kisebbség jogai miatt Magyarország továbbra is blokkolja Ukrajna uniós és NATO-hoz való csatlakozásának kísérleteit.
Demográfia
jobbra|bélyegkép|250x250px|A magyarok aránya Kárpátalján (2001) A 2001-es népszámlálás során 151 533 személy vallotta magát magyarnak, ami Kárpátalja népességének 12,1%-át teszi ki. A magyart, mint anyanyelvként vallok száma kicsikét alacsonyabb, 149 431 fő. Melynek következtében levonható, hogy a magyarok 95,4%-a beszéli anyanyelveként a magyart. A magyarok egy nagy tömbben, Kárpátalja alföldi, sík vidéki részén, illetve a Tisza, Latorca, Borzsa folyó felső folyásának vidékén él szórványban. Ennek tükrében az asszimiláció a szláv környezetbe csekély volt, bár az utóbbi időben megnövekedett. Tekintve, hogy a 20. század során nem emelkedett olyan dinamikusan a számuk, mint a területen élő többi nemzetiségnek.
A határmenti járásokban a legnagyobb az arányuk, példának fel is hozva: a Beregszászi járásnak a 76,2%-át túlnyomó részben, az Ungvári járásnak a 33,4%-át, a Nagyszőlősi járásnak a 26,2%-át és a Munkácsi járásnak a 12,7%-át teszik ki a magyarok. Jelentősebb számú magyar még a Rahói (3,2%) és a Técsői járásban (2,9%) él, a többi járásban azonban elhanyagolható a magyarok számaránya.
A magyarok által lakott települések száma 114, melyekből 78 magyar többségű.http://karpataljaturizmus.net/telepules.html
2024-ben Kovály Katalin helyi geográfus 80-90 ezer fő közöttire becsülte a Kárpátalján élő magyar népességet.Vörös Szabolcs - Kárpátaljai magyar geográfus: „80-90 ezren maradhattunk” (Válasz Online, 2024.02.19.)
Közigazgatás Legtöbb magyar lakossal rendelkező települések +Városok jelentős magyar lakossággalHelységNépességMagyarokArány (%)Beregszász26 55412 78548,2Ungvár115 5687 9726,9Munkács81 6376 9758,5Visk8 1423 69945,4Nagyszőlős25 3833 63214,3Csap8 8703 49639,2Técső9 5192 30724,2Huszt31 8641 7265,4
Érdekképviselet Kárpátalján élő magyarság érdekvédelmét több szervezet is ellátja.
1989-ben alakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amely a kárpátaljai magyarok legfontosabb érdekvédelmi szervezete. A szervezet célkitűzései között szerepel a kárpátaljai magyarság önazonosságának, nemzeti kultúrájának és anyanyelvének megőrzése. A szövetség a rendszerváltás idején elérte a régi magyar településnevek és az utcanevek visszaállításában, valamint az 1944-ben elhurcolt kárpátaljai magyarok rehabilitációjában.
Politikai szinten a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt külön frakciót alkot a Kárpátaljai Megyei Tanácsban és a magyarlakta települések jelentős részében a párt adja az önkormányzati vezetőket.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ) 1991-ben hozta létre a KMKSZ, a Lvovi Magyar Kulturális Szövetség és a Kijevi Magyar Kulturális Egyesület. 1995-ben a KMKSZ és az UMDSZ viszonya személyi ellentétek miatt megromlott,A KMKSZ és az UMDSZ „együttműködésének” történetéből – Kárpátalja, 2010. szeptember 4. majd 1997-ben a KMKSZ felfüggesztette tagságát az UMDSZ-ben. A két szervezet viszonya azóta is konfliktusos. 1994–1998 között Tóth Mihály, 2002–2006 között Gajdos István elnök volt Kijevben parlamenti képviselő.Az UMDSZ-t nem sikerült megsemmisíteni! – Kárpáti Igaz Szó, 2011. december 14. Gajdos a Régiók Pártja jelöltjeként 2012-ben ismét mandátumot szerzett.
Az UMDSZ 2005-ben hozta létre az Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot (UMDP).
További érdekvédelmi és szakmai szervezetek: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ), Ungvidéki Magyarok Szervezete (UMSZ), Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ).
Oktatás Az elmúlt évtizedekben az alábbiak szerint alakult a magyarul tanuló általános és középiskolások száma. +TanévÖsszesenMagyarul tanulók%1990-91204 80817 6198,6%2000-01200 08120 90010,3%2009-10155 36615 59610%2016-17157 41416 27510,3%2020-21168 44216 90010% Az alábbi táblázat mutatja a nagyobb magyarok által is lakott városok oktatási statisztikáját. +2017-18-as tanév Általános és KözépiskolaTelepülésÖsszesenMagyarul tanul%Ungvár15 9217394,6%Munkács10 9431 41312,9%Beregszász3 8841 99351,3%Csap1 02636635,7%Técső1 56540225,7%Bátyu34620258,4%Nagyszőlős3 8993067,8% Az alábbi táblázat mutatja a nagyobb magyarok által is lakott kistérségek oktatási statisztikáját.