VIII. Ióannész Palaiologosz, magyarosan VIII. János (), bizánci császár 1425-től haláláig.
Élete Miután a trónörökös, Mikaél 1406-ban meghalt, Ióannész követte apját, II. Manuélt a konstantinápolyi trónon 1425-ben. Hogy biztosítsa országát a törökökkel szemben, a pápához látogatott, és felajánlotta a két egyház egyesítését. Ezt valóban ratifikálták 1439-ben Firenzében, ám a terv elbukott. A császárt itáliai útján elkísérte Jeórjiosz Jemisztósz Plíthon, újplatonista gondolkodó, aki döntő hatást gyakorolt Nyugat-Európában a reneszánszra. A császár megfelelő intézkedéseivel megvédte Konstantinápolyt a törökökkel szemben, amikor 1432-ben II. Murád oszmán szultán ismét megostromolta a fővárost.
VIII. Ióannész háromszor nősült: első felesége I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem leánya, Anna volt (1414), a második pedig Montferrati Zsófia (1421),Malgorzata Dabrowska: Sophia de Montferrat or the History of One Face. In: Acta Universitatis Lodziensis, Folia historica 56 (1996) 177–199. oldal harmadszorra pedig Komnénosz Mária trapezunti császári hercegnőt vette feleségül, IV. Alexiosz trapezunti császár egyik lányát 1427-ben, aki ugyan 1439-ben, még VIII. János életében a többi feleséghez hasonlóan szintén meghalt, de a császár már nem nősült újra, bár egyiküktől sem született gyermeke. Így aztán a trónon a halála (1448) után az idősebb öccse, az általa kijelölt XI. Kónsztantinosz követte a trónra szintén áhítozó fivére, Demetriosz ügyeskedése és nyílt felkelése ellenére.
260px|bélyegkép|balra|A Bizánci Birodalom területi helyzete 1450 körül. Jegyzetek
Irodalom
Sebastian Kolditz: Johannes VIII. Palaiologos und das Konzil von Ferrara-Florenz (1438/39). 2 kötet, Stuttgart 2013–2014, Peter Schreiner: Johannes VIII. Palaiologos. In: Lexikon des Mittelalters 5, 535–536. hasáb Michael Grünbart: Das Byzantinische Reich, 1. kiadás, Darmstadt, 2014.
Kategória:Középkori bizánci császárok Kategória:Palaiologosz-ház Kategória:1392-ben született személyek Kategória:1448-ban elhunyt személyek