Benyói és urbanói nemes (1778-tól gróf) Benyovszky Móric (teljes nevén: Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc vagy Móric Ágoston, Verbó, Nyitra vármegye, 1741. szeptember 20. – Agoncy, Madagaszkár, 1786. május 23.Kubassek János cikke szerint „más források szerint 24-én”. (Élet és Tudomány, 2012/X.)) magyar főnemes, katona, híres utazó, emlékíró. Apja Benyovszky Sámuel lovassági ezredes a császári-királyi hadseregnél, anyja báró Révay Anna Róza. A családnak Lengyelországban is éltek rokonai. Saját emlékirataiban önmagát egyaránt magyarnak és lengyelnek vallotta. Életútja a 19–20. század számos szerzőjét megihlette, számos színdarab, regény és vers alapjául szolgált.
Élete bélyegkép|A Benyovszky-kúria Verbón A világ híres utazóinak nagyjai közé tartozik, aki rövid életútja során négy világrész több országának a történetébe írta be nevét a távoli vidékeken tett utazásaival és földrajzi leírásaival. Születésének időpontja a legújabb magyar kutatások szerint 1741. szeptember 20., helye a Nyitra-megyei Verbó. Már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben.Mint életrajzában Jókai is írja: „Ez nem tartozik a lehetetlenségek közé. Az 1848-iki szabadságharczban is láttunk tízéves hadnagyot (T. J. lapszerkesztő fiát), ki igen jól megállta a helyét. Benyovszky Móricznak az atyja, Sámuel maga is lovassági főtiszt volt; ki fiát Bécsben a katonai iskolában nevelteté: a kiütött örökösödési háborúnál valószínű, hogy a hadapródokat is mind a hadsereghez bocsáták, s így lehetett az, hogy Benyovszky Móricz már tízéves korában megismerte a csatatér gyönyöreit.” Jó előmenetelnek örvendhetett, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és a távollétét felhasználva rokonai kizárták az apai örökségből. Születése
Születésének időpontja mindmáig vitatott. Ehhez tekintsük nővérének születését. jobb oldalt a negyedik bejegyzés Pestvármegyey Mária Borbála Veszelén született 1741 szeptember 3-án, három héttel Benyovszky Móric feltételezett születése előtt. Apja Pestvármegyey József tábornok, anyja báró Révay Róza; keresztapa Ocskay Mihály, keresztanya Révay Terézia. Pestvármegyey József meghalt 1743 június 17-én Verbón. Utolsó gyermeke Péter Pál 1743 június 30-án született, tehát utószülött volt. Révay Rozália ezért csak utána házasodhatott össze Benyovszky Sámuellel. 1744-ben született első közös gyermekük, Benyovszky József Mihály
Révay Rozália gyermekei a kérdéses időszakban
Pestvármegyey Terézia 1735 Pestvármegyey Mária Jozefa 1740 (Veszele) Pestvármegyey Mária Borbála (Veszele) 1741 Pestvármegyey Anna Mária (Verbó) 1742 Pestvármegyey Péter Pál (Rakovic) 1743 Benyovszky József Mihály (Verbó) 1744 Benyovszky Ferenc 1745 Benyovszky Móric 1746 (Jókai oroszosan Sámuelovics Ágost néven nevezi a száműzöttként töltött időkre vonatkozóan)
A születési helyek egymástól legfeljebb nyolc kilométer távolságban vannak Nyitra megyében:
Vígvár = Veselé Rákfalu = Rakovic (2 km) Verbó (Nyitra) = Vrbové (8 km) Verbó (Liptó) = Vrbie (210 km)
A helyszínek összehasonlítására azért van szükség, mert nem tekinthető teljesen bizonyosnak Benyovszky Móric születési bejegyzése. a Martinus nehezen olvasható; lehet Mauritius is. A liptó megyei Verbóra való hivatkozás nyilván téves. Ugyanis a Matheus Martinus Michaël Fran Bengovszky nevet azonosították Benyovszky Móriccal. Ennek alapja, hogy a család valóban Verbón élt, az apa, az anya és a keresztszülők neve azonosak a testvéreknél bejegyzettekkel. Kérdés, hogy lehetséges-e, hogy egy nemesi származású fiút tíz éves korában kadétiskolába írattak. Ennek van hihető eleme, hiszen a XVIII. században ez szokásos volt a nemesi családoknál. Akkoriban egy gyermek már öt évesen karddal játszott, testvéreivel hadi játékokat játszott fakarddal, fára mászott, fizikai erőnléte magasabb szinten állt, mint a XXI. század gyermekeinél.
Szádaczki-Kardos vitatja ezt. Szerepel ugyanis Benyovszky Móric egy keresztelési anyakönyvben, amely, ha igaz a keresztapa csak hat éves volna. A probléma ezzel a bejegyzéssel kettős. Egyrészt részben áthúzták, részben felülírták. Másrészt a keresztanya a Pestvármegyey családból származik (Terézia) akivel Benyovszky éppen perben állt; valószínűtlen, hogy együtt szerepeltek. Hitelessége ezért kétséges.
A pör Az elbirtoklással kapcsolatos per több évtizeden át tartott. Forrását Pestvármegyei József végakarata jelentette, aki feleségéről gondoskodni kívánt, és reá (Révay Anna Rozáliára) hagyta birtokait olyan értelemben, hogy az érvényes maradjon akkor is, ha az asszony ismét férjhez meg. Révay már férje életében szerelmes volt a sokkal fiatalabb Benyovszky Sámuelbe, A Pestvármegyey család otthona Vígvár (Veselé) volt, ott születtek gyermekeik, Benyovszky Móricnak anyai ágon testvérei Nedeczky Józsefné, később Bertalanffy Alajosné Terézia; Mária Jozefa; Horeczky Flóriánné Pestvármegyey Borbála, majd Péter Pál. Név szerint nem tudjuk, kikkel pereskedett Móric, a források csak annyit említenek, hogy sógori és sógornői. Ebben az időben a család átköltözött Verbóra (Vrbové), Révay Rozália új házasságából származó gyermekei, így Móric is ott születtek. Az épületet ma Benyovszky kúria néven emlegetik. A veszelei anyakönyvekben az anya baronessa Rosa Revay néven szerepel; a verbói anyakönyvekben Dna Anna Rosa Révay néven. Benyovszky Móric Liptóban is megtalálható ugyanis ott is van Verbó nevű helység. Ez Benyovszky elsőszülött fiának születési bejegyzése, akit soha nem látott, mert meghalt, mielőtt apja látta volna.
Móricnak ott születtek apai ágon vett testvérei. Ők a per idején kiskorúak voltak, ezért Móric szükségét látta, hogy nevükben eljárjon. Külön érdemes megemlítenünk apja első házasságából származó testvéreit, elsősorban Benyovszky Sámuel és beketfalvi Mórocz Teréz leányát, szerémújlaki Lendvay Lászlóné Benyovszky Mária Mónika Veronikát (született Nagypaka). Móricnak vele semmiféle pereskedésre nem volt szüksége, még Franciaországból is rendszeresen levelezett a nővérével. Ő az új házasságból származó testvéreinek érdekeit képviselte, ők: József Mihály; Ferenc; Kleofás Mihály; Lehotai Józsefné Márta Zsuzsanna, és mindenekfelett Emánuel Dávid Károly, aki őrnagyságig vitte.
Benyovszky Móric épp Lengyelországban tartózkodott (ott is voltak rokonai), amikor megtudta, hogy féltestvérei és sógorai elbirtokolták a családi javakat, amelyek a Benyovszkakat is megillették volna (a végrendelkezés érvénytelenné vált Révay Rozália halála következtében). Ezt kezdetben peres úton, majd fegyveres erővel próbálta rendezni. Az erőszakos fellépés miatt sógorai panaszt tettek ellene Mária Terézia előtt, aki lengyelországi és litvániai tartózkodást szökésnek tekintette, ki is utasította Benyovszkyt Magyarországról; s ez egészen 1778-ig érvényben volt. Ekkor jogaiba visszahelyezték, és ekkor nyerte grófi címét, amelyet később öccse, Emánuel örökölt. A birtokkal kapcsolatos per véglegesen 1789-ben zárult le, Móric halála után.
További sorsa Mivel fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel a bécsi udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül megfosztotta birtokaitól, és száműzte birodalma területéről. Ő ekkor Lengyelországba ment. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból – az ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a moldvai Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba. Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, élete végéig nyomot hagyó sebesülést szerzett, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták, és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg. bélyegkép|balra|Kamcsatkai táj napjainkban
A kamcsatkai rabság hónapjainak eseményei a legkevésbé tisztázottak életrajzában, és ezen időszakhoz fűződik a legtöbb valótlan feltételezés is, noha éppen a kamcsatkai napjai tárták fel leginkább a valódi jellemét, a szabadságeszme iránti lelkesedését és együttérzését az elnyomott népekkel. A művelt, a zenéhez és főként az emberekhez értő, jól kommunikáló Benyovszky hamar kiemelkedett száműzött társai közül, kivívta a helyi kormányzó bizalmát. Elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a bolserecki fegyenctelepre száműzöttek bevonásával felkelést szervezett. Elfoglalta az erődöt, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, melyet egy kivételével valamennyi száműzött aláírt. E kiáltvány Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása, amely a későbbi forradalmi mozgalmak (Pugacsov-felkelés, dekabrista felkelés) manifesztumainak is mintául szolgált. A zendülők – Benyovszky vezetésével – 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket a Péter és Pál nevű zsákmányolt hajón, Benyovszky parancsnoksága alatt. Megkerülve a kamcsatkai félszigetet, előbb a Bering-szigeteken, majd a Mátyás- és a Lőrinc -szigetek érintésével délre vették az irányt. Eljutottak az Aleut-szigetekre, majd a Kuril-szigetek érintésével kikötöttek Formosán (a mai Tajvanon). A feljegyzéseiből ekkor válik egyértelművé, hogy Benyovszky felismerte: az egymással vitázó, folyamatosan harcban álló ősnépek (törzsek) között milyen módon lehet tekintélyt (hatalmat) szerezni. A mai tajvaniak benne tisztelik az első európait, aki jó hírét vitte a világnak a szigetről. További ázsiai tengeri utazásai során partra szállt a dél-kínai Makaóban is.