Gellért Hugó Endre, születési és 1899-ig használt nevén Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11. – Budapest, 1937. március 30.) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár öccse, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.
Életpályája Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936) gyermekeként. Középiskolai tanulmányait 1899 és 1907 között a Budapesti VII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte. A Budapesti Tudományegyetemen mennyiségtan–fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1921-ben még hadifogolyként Tomszkban házasságot kötött Gutkin Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (eredetileg: Екатерина Гуткина, 1897–1973), melyet 1922-ben Budapesten honosítottak.
Munkássága Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.
Fordításai Gorkij: Az Artamonovok (Genius kiadás, 1926) Ilf és Petrov: 12 szék (Nyugat-kiadás, 1934) Lidia Nyikolajevna Szejfullina (Сейфуллина, Лидия Николаевна): Egy kuruzsló élete Tolsztoj: Egy élet önvallomásokban Szergej Nyikolajevics Szergejev-Censzkíj (Сергеев-Ценский, Сергей Николаевич): Színváltozás Orosz Dekameron 1936. Szerkesztette Illyés Gyula Schalom Asch: Motke, a tolvaj Fannie Hurst: Mellékutca
Elismerései Jókai-lepel: Tóth Árpád, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és mások között az Ő neve is – hímezve – megtalálható.
Méltatás Illyés Gyula „Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”
Kassák Lajos - Gorkij: „Az Artamónovok” „Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével”. Bonkáló Sándor „Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja”. Bratka László „»Pokolra kell annak menni…« - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként »örök darabokat« hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.”
Jegyzetek
Hivatkozások
Az unoka, Gellért Katalin visszaemlékezése a Madách Imre Gimnázium lapján
Bonkáló Sándor kritikája
Cs. Szabó László az Orosz Dekameronról Nagyvilág. Bratka László: Furcsa? Kegyetlen? Vagy beteljesült? Buda Attila: A Nyugat Kiadó vázlatos története
Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Nyugat folyóirat szerzői Kategória:1890-ben született személyek Kategória:Hadifoglyok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek