bélyegkép|jobbra|120px|Szászsebesszék egykori címere Szászsebesszék (, , ) különleges közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, Erdélyben, a Királyföldön 1303 és 1876 között: az erdélyi szász székek egyike. Területe , központja Szászsebes volt.
Története Szebenszék után időrendben másodikként említették. Élén a királybíró állt, akit kezdetben a király nevezett ki, 1469-től maga a szék választhatta. Aláárendeltje volt a székbíró (judex sedis vagy pretor). A székgyűlésben tizenkét, évente választott esküdt, valamint a céhek, a városi polgárság és a szabad parasztság képviselői foglaltak helyet. Hivatalnokainak száma Erdélynek a Habsburg Birodalomba való csatolása után felduzzadt.
1784–1790 és 1849–1860 között a nagyszebeni kerülethez tartozott.
1869-ben 19 237 lakosa volt, akik közül Keleti Károly becslése szerint 15 248 (79,3%) román, 3891 (20,2%) német és 96 (0,5%) magyar anyanyelvű. Péterfalva kivételével valamennyi települése román többségű volt. A népesebb felekezeti csoportok: 14 795 fő (76,9%) ortodox, 3667 (19,1%) evangélikus és 514 (2,7%) római katolikus.
Az 1876-os megyerendezés során az újonnan létrejött Szeben vármegyéhez csatolták.
Települései (Zárójelben a német név szerepel.)
Alsópián avagy Szászpián (Deutsch-Pien) Felsőpián (Rumänisch-Pien) Dál (Dallen) Kelnek (Kelling) Lámkerék (Langendorf) Lomány (Lammdorf vagy Lamendorf) Péterfalva (Petersdorf) Rehó (Reichau) 1805-től Rekitta (Rekitzdorf) Sebespurkerec Szászsebes (Mühlbach' vagy Müllenbach) Szebenrécse avagy Récse (Rätsch) Sztrugár (Strägendorf)Források Dorin Ovidiu Dan: Contribuții la istoria scaunului săsesc Sebeș. In: Apulum'' XLII. (2005)
Kategória:Királyföld