Whitney Elizabeth Houston (Newark, New Jersey, 1963. augusztus 9. – Beverly Hills, Kalifornia, 2012. február 11.) hatszoros Grammy-díjas és Primetime Emmy-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Beceneve The Voice („a Hang”), a zenetörténet egyik legjobb énekesnőjeként tartják számon. Houston minden idők egyik legsikeresebb előadója, több mint 220 millió eladott lemezzel világszerte. Számos énekesre volt hatással a zeneiparban, és híres volt erőteljes, soulos énekhangjáról, vokális improvizációs képességeiről, a gospel éneklési technikák popzenében való alkalmazásáról és élő produkcióiról. Houston 11 első helyezést ért el az amerikai Billboard Hot 100-as listáján, és ő az egyetlen előadó, akinek ez egymás után hétszer sikerült. Elismerései között nyolc Grammy-díj, 16 Billboard Music Awards-díj, két Emmy-díj és 30 Guinness-rekord szerepel. Houstont beiktatták a Grammy Hall of Fame-be (kétszer), a Rock and Roll Hall of Fame-be, a National Rhythm & Blues Hall of Fame-be, a Georgia Music Hall of Fame-be, a New Jersey Hall of Fame-be és a Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Hangfelvétel Nyilvántartásába is felvették.
Houston gyerekként kezdett el énekelni a New Hope Baptista Templomban Newarkban, New Jerseyben, és a középiskolában háttérénekes lett. Ő volt az egyik első fekete nő, aki a Seventeen címlapján szerepelt, miután 1981-ben tinimodell lett. Az Arista Records elnökének, Clive Davisnek az útmutatásaival Houston 19 évesen leszerződött a kiadóhoz. Első két stúdióalbuma, a Whitney Houston (1985) és a Whitney (1987) egyaránt első helyen végzett a Billboard 200-as listáján, és minden idők legkelendőbb albumai közé tartoznak. Az albumokról származó slágerek, köztük a How Will I Know, a Greatest Love of All és az I Wanna Dance with Somebody (Who Loves Me) katalizátorként alapozta meg a fekete női előadók elfogadottságát az MTV-nél. Harmadik stúdióalbuma, az I’m Your Baby Tonight (1990) két Billboard Hot 100-as listavezető kislemezt hozott, a címadó dalt és az All the Man That I Need címűt. Houston The Star-Spangled Banner (amerikai himnusz) előadása a Super Bowl XXV-n 1991-ben széleskörű médiavisszhangot kapott.
Houston a Több mint testőr (1992) című romantikus thrillerben debütált színészként, amely vegyes kritikái ellenére a tizedik legtöbb bevételt hozó film lett akkoriban. Filmzenéje elnyerte Az év albumának járó Grammy-díjat, és máig minden idők legkelendőbb filmzenei albuma. Több sláger is született róla, köztük az I Have Nothing, az I’m Every Woman és az I Will Always Love You; az utóbbi elnyerte Az év felvételének járó Grammy-díjat, 14 hétig vezette a Billboard Hot 100 listáját, és a zenetörténet legkelendőbb női kislemeze lett. Ezt követően szerepelt Az igazira várva (1995) és a Kinek a papné (1996) című filmekben, és ő vette fel a filmek soundtrackjét is; előbbin szerepelt utolsó Billboard Hot 100-as listavezető dala, a Exhale (Shoop Shoop), míg az utóbbi, amelynek producere maga Houston volt, minden idők legkelendőbb gospelalbumává vált. Filmproducerként olyan multikulturális filmeket és sorozatokat készített, mint a Hamupipőke (1997), a Neveletlen hercegnő és a Párduclányok.
Houston nyolc év utáni első stúdióalbuma, a My Love Is Your Love (1998) számos slágerlistás kislemezt hozott, köztük a címadó dalt, a Heartbreak Hotel-t, az It’s Not Right But It’s Okay-t és az Oscar-díjas Mariah Carey-duettet, a When You Believe-t. A sikert követően 2001-ben 100 millió dollárért megújította szerződését az Aristával, ami minden idők egyik legnagyobb lemezszerződése. Személyes problémái azonban kezdték beárnyékolni karrierjét. 2002-es stúdióalbuma, a Just Whitney vegyes kritikákat váltott ki, míg drogfogyasztása és Bobby Brown énekessel kötött viharos házassága széles körű médiavisszhangot kapott. Miután elvált Browntól, Houston visszatért a Billboard 200-as lista élére utolsó stúdióalbumával, az I Look to You-val (2009). 2012 februárjában Houston belefulladt egy fürdőkádba a Beverly Hilton hotelben Beverly Hillsben, amihez szívbetegsége és kokainhasználata is hozzájárult. Halálának híre egybeesett a 2012-es Grammy-díjátadóval, amelyet a halála másnapján rendeztek meg Los Angelesben, és amelyről nemzetközileg is beszámoltak. Életét és karrierjét a 2022-es I Wanna Dance with Somebody – A Whitney Houston-film című életrajzi filmben mutatták be. Vagyona 250 millió dollárt tett ki, amelyet 25 éves pályafutása alatt szerzett.
Korai élet és család
Whitney Elizabeth Houston 1963. augusztus 9-én született a Newark Beth Israel Kórházban Newarkban, New Jersey államban, Emily "Cissy" (született Drinkard) és John Russell Houston Jr. (1920-2003) lányaként. Houston édesanyja, Cissy Grammy-díjas gospel- és soulénekesnő, aki tagja volt a The Drinkard Singersnek és alapítója a The Sweet Inspirationsnek, egy népszerű vokálegyüttesnek, amely olyan előadóknak vett fel háttérvokálokat, mint Aretha Franklin, Jimi Hendrix és Elvis Presley.Whitney, dir. Kevin MacDonald, 2018 Az együttes később Grammy-jelölést kapott a Sweet Inspiration című slágerükért. Cissy később elhagyta a Sweet Inspirations-t és szólókarrierbe kezdett, ami később két Grammy-díjat is eredményezett gospel munkásságáért. Apja, John egykori katonatiszt volt, aki később közigazgatási tisztviselő lett, és Newark polgármesterének, Kenneth A. Gibsonnak dolgozott.
Mindkét szülője afroamerikai volt. Anyai ágon Houston állítása szerint részben holland és indián felmenőkkel rendelkezett. Cissy révén Houston első unokatestvére volt Dionne és Dee Dee Warwick énekesnőknek, valamint távoli unokatestvére Leontyne Price operaénekesnőnek. Aretha Franklin lett a „tiszteletbeli nagynénje”, Darlene Love pedig később Houston keresztanyja. Apja révén dédapja, Jeremiah Burke Sanderson amerikai abolicionista és a fekete amerikaiak polgári és oktatási jogainak szószólója volt a 19. század közepén. Houston volt a legfiatalabb a családban. Három idősebb testvére volt, apai féltestvére John III (1943-2021), anyai féltestvére Gary Garland, egykori kosárlabdázó és énekes,"Top 10 Things You May Not Know About Whitney Houston" . ABC. February 16, 2012. Retrieved November 4, 2012. valamint Michael Houston, dalszerző és road manager.
A család később, három évvel az 1967-es Newark-i zavargások után East Orange külvárosi részébe költözött. Houston a Franklin Általános Iskolába járt, majd hatodik osztályos korában átkerült a Mount Saint Dominic Academyre. Houstont szülei baptista hitre nevelték, és ötéves korában csatlakozott a Newark-i New Hope Baptista Templom kórusához, ahol zongorázni is megtanult. Houston később visszaemlékezett arra, hogy a közeli pünkösdi gyülekezetbe is bekerült. Houston 12 évesen debütált szólóelőadóként a New Hope-ban, ahol a Guide Me O Thou Great Jehovah című himnuszt énekelte. Tinédzserkorában azt mondta édesanyjának, hogy zenei karriert szeretne építeni. Tizenéves korában Cissy tanította Houston-t énekelni. Édesanyja, unokatestvérei, Dionne és Dee Dee Franklin mellett Houstonra olyan énekesek is hatással voltak, mint Chaka Khan, Gladys Knight és Roberta Flack.
Karrier
1977–1984: A karrier kezdete
Miután 1977-ben második helyezést ért el egy állami tehetségkutatón, Houston háttérénekesnő lett édesanyja zenekarában és New York-i kabaréklubokban léptek fel. 1978. február 18-án a tizennégy éves Houston a manhattani Town Hallban mutatkozott be először nem egyházi előadáson, amikor az Annie című musicalből a Tomorrow című Broadway-standardet énekelte, és megkapta első álló ovációját. Még abban az évben Houston háttérénekesnő volt anyja, Cissy Think It Over című szólóalbumán, amelynek címadó dala később a Billboard diszkólistájának top 5-ös listáján szerepelt. Az album producere, Michael Zager a Life’s a Party című diszkódalában vette fel az énekesnő vokálját, amely később, 1978-ban jelent meg az azonos című albumon. Houston énekesi karrierje akkor indult be, amikor Chaka Khan és Lou Rawls háttérénekesnője lett az 1980-ban megjelent Naughty és Shades of Blue című albumokon.
Houston modellként is tevékenykedett, miután felfedezte őt egy fotós, aki lefilmezte őt és édesanyját a United Negro College Fund számára szervezett előadáson a Carnegie Hallban. Ő lett az egyik első fekete nő, aki egy divatmagazin címlapján szerepelt, amikor a Seventeen címlapján jelent meg. Más magazinokban is szerepelt, mint például a Glamour, a Cosmopolitan és a Young Miss. Külseje és a szomszéd lányos bája az egyik legkeresettebb tinimodellé tette. 1981 februárjában Houston három gospel zenei demófelvételt vett fel Steven Abdul Khan Brown producerrel és zenei menedzserrel abban a reményben, hogy Houston lemezszerződést kap. Khan Brown később azt állította, hogy a demók segítettek Houston-nak abban, hogy 1983 elején szerződést kössön az Arista Records-szal. Ebben az időszakban, 1979 és 1981 között olyanok érdeklődtek Houston után, mint Michael Zager és Luther Vandross, hogy lemezszerződéseket kössenek vele. Az ajánlatokat azonban édesanyja visszautasította, mert azt akarta, hogy Houston befejezze az iskolát. Hetekkel a tanulmányok befejezése után Houston az unokatestvére, Dionne tanácsára leszerződött a Tara Productionshoz, és felfogadta Gene Harvey-t menedzsernek. Társmenedzserei, Daniel Gittelman és Seymour Flics szintén szorosan együttműködtek az énekesnővel.
Houston ismertségét növelte, hogy a Material zenekar felkérte, hogy énekeljen a Memories című dalban, amely később megjelent az 1982-es One Down című albumukon. Robert Christgau a The Village Voice-tól így nyilatkozott róla: „az egyik legcsodálatosabb ballada, amit valaha hallottál”. Később, 1982-ben rögzítette Paul Jabara producer és dalszerző Eternal Love című soulballadáját, amely később felkerült Jabara 1983-as, Paul Jabara & Friends című albumára, amelynek eredeti címén Houston neve is szerepel a borítón. A dalt később Stephanie Mills R&B énekesnő feldolgozta Merciless című albumán, ugyanabban az évben. Ez idő alatt az Elektra elnöke, Bruce Lundvall is megkereste őt, és 1982 végén szerződést ajánlott neki. 1983 márciusában Gerry Griffith, az Arista Records A&R képviselője látta Houstont édesanyjával fellépni a manhattani Seventh Avenue South nightclubban. Meggyőzte az Arista vezetőjét, Clive Davist, hogy szakítson időt arra, hogy a következő héten megnézze a Sweetwaters nevű szórakozóhelyen. Davis le volt nyűgözve, és azonnal globális lemezszerződést ajánlott, amit Houston végül 1983. április 10-én alá is írt; mivel még csak tizenkilenc éves volt, szülei is aláírtak helyette. Két héttel később, április 29-én Houston fellépett a The Merv Griffin Show-ban, Davis felvezetése után. Előadása később június 23-án került adásba. A Home című dalt adta elő a The Wiz című musicalből.
Houston nem kezdte el azonnal első albumának munkálatait. A kiadó biztos akart lenni abban, hogy más kiadó nem szerződteti le, Davis pedig biztos akart lenni abban, hogy a megfelelő anyagot és producereket találja meg a debütáló albumához. Néhány producer korábbi elfoglaltságai miatt visszautasította a projektet. Houston először Teddy Pendergrass-szal vett fel egy duettet, a Hold Me-t, amely Pendergrass Love Language című aranylemezén jelent meg. A kislemez 1984-ben jelent meg, és meghozta Houston számára az első siker ízét, az R&B és a felnőtt kortárs slágerlisták top tízes listáján szerepelt. Ez a dal 1985-ben debütáló albumán is megjelent. Duett- és háttérénekesként is szerepelt Jermaine Jackson Dynamite és Kashif Send Me Your Love című albumain. Ebben a kezdeti időszakban Houston továbbra is modellkedett, szerepelt a Canada Dry üdítőital reklámjában, és reklámdalokat is kezdett énekelni, többek között a Steak & Ale nevű éttermi márkának.
1985–1986: Whitney Houston és nemzetközi hírnév