I. Mária (Catania, Szicília, 1363. július 2. – Lentini, Szicília, 1401. május 25.),L. Fodale (1999) és Lo Forte Scirpo (2003). ragadványneve: Boldogtalan királynő, , , , , , Szicília (Trinacria)1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-ig és 1372. augusztus 20. – 1392. május 21-ig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt. királynője 1377-től, Athén és Neopatria (Neopatrasz) hercegnője (1377–1381). A két Szicíliai Királyság uralkodója, I. Johanna és III. Frigyes között létrejött 1372-es avignoni szerződés értelmében foglalta el a szicíliai trónt apja halála után 1377-ben. A Visconti-ház házassági terveinek a meghiúsulása után a dinasztikus hagyományok folytatásaként és nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király parancsára a Szicíliából (1382) Szardínián (1382–1384) keresztül Katalóniába (1384) történő elszállításának következményeként elsőfokú unokatestvéréhez, Ifjú Márton aragón infánshoz adták feleségül 1389-ben. 1392-ben aragón katonai intervenció segítségével tért vissza Szicíliába, ahol férje társuralkodói rangra emelkedett mellette. 1400-ban, egyetlen gyermekének, Péter (Frigyes) hercegnek a halála után mély depresszióba esett, és a következő évben meghalt. A Barcelonai-ház szicíliai ágának királyi főágából származott, és annak utolsó, törvényes házasságból született tagja volt. I. (Pfalzi) Rupert (1352–1410) német király elsőfokú unokatestvére.
Élete III. (Együgyű) Frigyes szicíliai királynak és első feleségének, Konstancia aragón királyi hercegnőnek, IV. (Szertartásos) Péter aragón király és Évreux-i Mária navarrai infánsnő lányának az egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. Anyja pár héttel a születése után meghalt.
Trónörökösként Miután apjának törvényes fiai nem születtek, csak egy házasságon kívüli fia volt, akit Vilmosnak (1360 körül–1380 után) hívtak, így Máriát tekintették a trón örökösének. Az avignoni szerződés vagy cataniai béke értelmében, amely a két Szicíliai Királyság uralkodója, I. Johanna nápolyi királynő és III. Frigyes között jött létre 1372. augusztus 20-án XI. Gergely pápa közvetítésével, Johanna királynő és a pápa elismerte III. Frigyes lányának, Máriának a trónutódlását abban az esetben, ha a megegyezés megpecsételéseként III. Frigyesnek a Johanna királynő unokahúgával, Balzo Antóniával kötendő házasságából nem születik fiúutóda. Antónia királyné azonban gyermektelenül halt meg 1375-ben. Mária így az apja halála (1377) után akadálytalanul foglalhatta el a trónt.
Trónra lépése A békeszerződést követve XI. Gergely és 1378-tól utóda, a törvényes római pápa, VI. Orbán nyíltan Mária mellé álltak, valamint a másik Szicíliai Királyság uralkodója, I. Johanna nápolyi királynő, sőt a szicíliai bárók és lakosok is az ő trónutódlását támogatták.
Anyai nagyapja, az 1378-tól az avignoni ellenpápa, VII. Kelemen oldalára álló IV. Péter aragón király viszont különvéleményének adott hangot, és Mária dédapjának, II. Frigyes szicíliai királynak a végrendeletére hivatkozott, amelyet ő úgy értelmezett, hogy a Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának magszakadása esetén a lányutódok ellenében az aragóniai királyi ágat illeti az öröklés. Mária trónra kerülését azonban még nagyapja, IV. Péter sem tudta megakadályozni, így az aragón király által a másodszülött fiának, Idősebb Mártonnak a kijelölése a szicíliai trónra csak jelképes aktus maradt a részéről.
Házassági ajánlatok thumb|150px|left|Mária királynő képe IV. Péter csak akkor avatkozott be a szicíliai belpolitikai viszonyokba, amikor az unokája házasságkötése került szóba, hiszen akié Mária keze, azé a királyság. I. Johanna királynő negyedik férje, Braunschweigi Ottó a gyámfiát, első feleségének, Vilaragut Jolán mallorcai királynénak a mostohaunokáját, III. János (1362–1381) montferrati őrgrófot, I. Izabella címzetes mallorcai királynő másodszülött fiát ajánlotta Mária jövendőbelijének, míg VI. Orbán pápa azt szerette volna, ha unokaöccse, Francesco Prignano (–1394), Pisa bíboros érseke lenne a szicíliai királynő hitvestársa, amely esetben a leendő férjnek le kellene mondania egyházi tisztségeiről. III. Frigyes a végrendeletében úgy rendelkezett, hogy lánya kiskorúsága idején négy alkirály (vikárius) kormányozza a szigetországot: Artale Alagona (–1389), Manfredi Chiaromonte (1342–1391),Chiaromontei Konstancia nápolyi királyné apja. Guglielmo Peralta (–1392) és Francesco Ventimiglia (–1391). Mária a keresztapja és gyámja, Szicília főbírája (Gran Giustiziere), Artale Alagona befolyása alá került, aki a Visconti-házból választott vőlegényt a királynő számára. 1378-ban Máriát titokban Bernabò (1322/23–1385) milánói úrnak az unokaöccsével, I. (Visconti) János Galeazzo (1351–1402) úrral jegyezték el, akit az apjának, II. Galeazzónak az 1378. augusztus 6-án bekövetkezett halála után a nagybátyja társuralkodóvá nevezett ki Milánóban.János Galeazzo 1373 óta élt özvegyen, és első felesége Valois Izabella (1348–1373) francia királyi hercegnő, II. (Jó) János francia király lánya volt, akitől négy gyermeke született. Miután a szicíliai királynővel tervezett házasság nem jött létre, 1380-ban vagy 1381-ben unokatestvérét, Visconti Katalint, Bernabò egyik lányát vette feleségül, és további gyermekei születtek. 1395-ben Luxemburgi Vencel német és cseh király Milánót hercegi rangra emelte, és János Galeazzo elnyerte a hercegi címet. A Visconti-frigynek az volt az előzménye, hogy Mária apja, III. Frigyes már 1376-ban házassági szövetségre lépett Bernabò milánói úrral, Visconti Valentina és Visconti Anglesia ciprusi királynék apjával. Ennek eredményeképpen 1377 februárjában megkötötték a házassági szerződést Visconti Bernabò legidősebb lánya, Visconti Antónia (1360–1405)Visconti Antónia 1380-ban III. Eberhard württembergi grófhoz ment feleségül. Négy gyermekük született. Első felesége halála után III. Eberhard Zsigmond magyar király unokahúgát, Nürnbergi Erzsébetet vette feleségül. és III. Frigyes között. A házasság azonban nem valósult meg, mert III. Frigyes még ugyanabban az évben elhunyt.
IV. Péter a titokban folyt tárgyalások ellenére is értesült az unokája és a milánói uralkodó között kötendő házasság terveiről. Aragónia királya és a Barcelonai-ház feje dinasztikus szempontból azt már végképp nem tűrhette, hogy Szicília egy "idegen" uralkodóház uralma alá kerüljön, ezért az idősebb fiával, az 1378-ban megözvegyült János (1350–1396) aragón infánssal szerette volna összeházasítani az ifjú királynőt, de az apjával rossz viszonyt ápoló trónörökös erre nem volt hajlandó.Aragóniai (Vadász) János első felesége, Mattea (Márta/Mária) (1347–1378) armagnaci grófnő 1378. október 23-án szülés következtében vesztette életét.
Elrablása thumb|left|250px|Az Ursino-vár Cataniában Hogy az unokája tervezett házasságát Milánó urával megakadályozza, 1379 elején IV. Péter meglepetésszerűen egy katalán flottát küldött a milánói vőlegény ellen. Az aragón király hajóhada megsemmisítette a Pisa régi kikötőjében, a Porto Pisanóban állomásozó milánói hajókat, amelyekkel János Galeazzo Szicíliába szándékozott menni, hogy feleségül vegye Mária királynőt.
Továbbá 1379. január 23-án Mária királynő másodfokú unokatestvére, Moncadai (III.) Vilmos Rajmund (–1398), Augusta grófja,III. Vilmos Rajmund a Katalóniából származó Moncada (Montcada) család szicíliai ágából származott. A nagyapja, II. Vilmos Rajmund Moncadai Elisendának (1292 körül–1364), II. Jakab aragón király özvegyének és IV. Péter mostohanagyanyjának volt az elsőfokú unokatestvére. Anyai ágon pedig II. Frigyes szicíliai király dédunokájaként született, ugyanis II. Frigyesnek a házasságon kívül született lánya, Aragóniai Izabella (Erzsébet) (–1341) feleségül ment Peraltai Rajmundhoz, Caltabellotta grófjához, és az ő lányuk, Peraltai Johanna Moncadai Mátyás felesége lett, és ebből a házasságból született Moncadai (III.) Vilmos Rajmund. 1392-ben, mikor Mária a férjével és apósával visszatért a szigetre, kinevezték Szicília főbírájának. akit kihagytak a vikáriusi hatalomból, IV. Péter szándékainak megfelelően elrabolta Máriát a cataniai Ursino-várból (Castello Ursino), és Augustába vitte, hogy megakadályozza a tervezett Visconti házasságot. Mivel azonban Augusta túl közel volt Cataniához, így júliusban hajóval átszállították Máriát Licata régi várába. thumb|left|200px|Augusta vára (Castello Svevo) bélyeg|jobbra|125px|Az Arboreai Királyság kiterjedése 1368 és 1388, valamint 1392 és 1409 között a Szárd Királyság ellenében János infáns viszont az apja ajánlatának a visszautasítása után újraházasodott, és 1380. február 22-én Montpellier-ben feleségül vette Bar Jolánt (1364–1431), I. Róbertnek, Bar hercegének és Valois Mária (1344–1404) francia királyi hercegnőnek, II. János francia király lányának a lányát. IV. Péter erre válaszul 1380. július 24-én a kisebbik fiának, Idős Mártonnak a még kiskorú, négy-hatéves fiát,Ugyan ma vitatott a pontos születési dátuma Ifjú Mártonnak, az viszont egyértelmű, hogy ez a döntés nem hozott gyors megoldást. Ennek az az oka, hogy Ifjú Márton nyolc-tíz évig még nem volt házasulandó korban, ugyanis a fiúk számára legkorábban 14 éves korukban vált lehetővé a nősülés. Ha Mária nagybátyja, János infáns hajlandó lett volna feleségül venni Máriát, azt azonnal végre lehetett volna hajtani, hiszen a lányok már 12 évesen férjhez adhatók voltak, és a királynő már a trónra léptekor 14 éves volt, tehát ekkoriban már "rég" túllépte ezt a korhatárt. Ifjú Mártont jelölte ki az ekkor 17 éves Mária jövendőbelijének.
Mindeközben a vikáriusok támadása miatt fenyegetett Licata várából Máriát visszaszállították Augustába, és Moncadai Vilmos itt a birtokán adta át a királynőt IV. Péter küldötteinek 1381. június 5-én. Artale Alagona, Szicília főkormányzója azonban mind tengeren, mind pedig szárazföldön támadást indított, és megostromolta Augusta várát. 1382-ben azonban Filippo Dalmao, Rocabertí algrófja egy flottával megjelent itt, és magával vitte Máriát Szardínia szigetére, és Cagliari várában, amely már IV. Péter uralma alatt állt,IV. Péter Szardínia királya is volt, de uralma ekkor már csak a szigetország két kikötővárosára, köztük Cagliarira és környékére terjedt ki, mert az ország szinte egésze az Arboreai Királyság (judikátus) fennhatósága alá tartozott. rendezkedtek be további intézkedésig. A 19 éves Máriát így egy időre elszakítottak szülőhazájától, és attól az országtól, amelynek uralkodója volt. Szicíliában a királynő távolléte nem változtatott a politikai viszonyokon: névleg továbbra is Mária maradt az ország államfője, és ahogy eddig is az ő nevében, de nélküle kormányoztak, ugyanígy a közvetlen jelenlétének a hiánya nem okozott fennakadást az állam irányításában, hiszen a négy helytartó a helyén maradt, és ők vitték továbbra is az államügyeket. A királynőt Cagliari várában Joan de Montbuy szardíniai kormányzó védelme alá helyezték. Innen 1384-ben érkezett meg Katalóniába.
Házassága