bélyegkép|jobbra|250px bélyegkép|jobbra|200px
A tarka varánusz (Varanus varius) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata), gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) egyik faja.
Elterjedése, élőhelye A tarka varánusz Ausztrália keleti részének erdeiben és parti fennsíkjain él. Ideje nagy részét nagy méretű fákon tölti, élelemszerzés céljából azonban általában a talajszintre ereszkedik. Megzavarása esetén nagyon gyorsan a legközelebbi fára mászik.
Megjelenése A faj egyedeinek hossza elérheti az 1,5–2 m-t. Testének felső része sötét acélszürke, halványsárga vagy krémszínű sávokkal vagy foltokkal. Teste alsó része krémszínű. Álla és orr-része rendszerint határozott sárga-sötétszürke csíkozású. A faj egy másik színváltozata Queensland szövetségi államban fordul elő, ezeknek az egyedeknek teljes teste sötétszürke és sárga csíkozású. A tarka varánusz ujjain hosszú, erős karmok találhatók, amiknek a mászásban veszi hasznát. Nyelve hosszú, és a kígyókhoz hasonlóan elágazó. A varánusz az egyetlen gyíkféle, amelynek elágazó nyelve van.
Táplálkozása A tarka varánusz étrendje változatos, madarakat, rovarokat, madarak tojásait, más hüllőket és kisebb emlősöket tartalmaz. Hajlamos a döghús elfogyasztására is. Ha lehetősége adódik teleeszi magát, ezután akár hetekig kibírja élelem nélkül.
Szaporodása A tarka varánusz nősténye évente 6-12 tojást rak, rendszerint termeszbolyokba, különösen ha azok fák üregeiben vannak. A nőstény a termeszboly oldalába vájt lyukba helyezi tojásait, majd a termeszekre bízza a lyuk befoltozását. Egyes vélekedések szerint a nőstény tudja, hogy mikor kelnek ki a tojások, ezért ilyenkor visszatér a termeszbolyhoz, és karmaival bontja ki annak oldalát, hogy a kis gyíkok könnyedén kijuthassanak a szabadba.
Mérgük 2005 végén a Melbourne-i Egyetem kutatói felfedezték, hogy az óriás varánusz (Varanus giganteus) és más varánuszfajok bizonyos mértékben mérgezőek lehetnek. Korábban úgy vélték, hogy harapásuk csak a gyík szájában lévő baktériumok miatt fertőző, de a melbourne-i kutatók bebizonyították, hogy a közvetlen hatást enyhe fokú mérgezés válthatja ki. Megfigyelték, hogy a tarka varánusz (Varanus varius), a komodói varánusz (V. komodoensis) és a Varanus scalaris (pettyes varánusz) harapása az emberi kézen hasonló hatást fejtett ki, a megharapott testrész gyors megduzzadását, a véralvadás helyi megszűnését, könyökig ható fájdalmat, egyes tünetek több óráig is megmaradtak.Fry, Brian G., et al. (2006). "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature. Letters. Vol. 439/2 February 2006, pp. 584-588. Pdf file available for download at:
Jegyzetek
Források
King, Dennis & Green, Brian. 1999. Goannas: The Biology of Varanid Lizards. University of New South Wales Press. Reptilepark
További információk Fogságban tartott tarka varánusz
Kategória:Varánuszfélék Kategória:Hüllőfajok Kategória:Ausztrália endemikus hüllői