bélyegkép|200px|Portugál karavella 1500 körül bélyegkép|200px|Latinvitorlás karavella (modernkori brazil rekonstrukció)
A karavella egy könnyű, nagy manőverezőképességű, magas oldalfalú vitorlás hajó, amelyet a 15-17. században főleg a spanyolok és a portugálok használtak nagy távolságú utakra. Legfőbb kiválósága abban rejlett, hogy az ún. latin vitorlának köszönhetően képes a szél ellen haladni. Figyelemre méltó sebességre is képes volt. Etimológia A nemzetközileg használt szó a francia caravelle nyomán a portugál caravela szóból ered.
Úgy tűnik, hogy a portugál szó a caravo vagy carabo szóból származik, amely pedig a görög κάραβος (karabosz) szóból, a Földközi-tengeren használt könnyű hajó nevéből. Carabela no Dicionário usual da Real Academia EspanholaDiccionario marítimo español, Martín Fernández de Navarrete, 1831 (GoogleBooks) Erre az ősi, vitorlás hajótípusra latinul carabus néven utalnak.
Mások szerint e portugál szó arab eredetű, a karib vagy "qârib" szóból.
Első dokumentált portugál használata 1255-ből származik, a nyomtatott dokumentumok utolsó hivatkozása pedig 1766-ból származik, ami arra utal, hogy a kifejezést az idők során több hajóra is alkalmazták.
Története Portugáliában fejlesztették ki, ősei valószínűleg arab hajók másolatai voltak. Első írásos említését 1255-ből ismerjük. A hajót a 15-16. században tökéletesítették.
Magas oldalfala, egy fedélzete és egy tatfelépítménye volt.
Korai típus
A korai típus kicsi, de erős, kb. 20 brt vízkiszorítású hajó, két-három árbócán általában latinvitorlái, vagy vegyes (két négyszögletű és egy latin) vitorlái voltak. Legénysége 20 főből állt. Ez teljesen megfelelt eredeti funkciójának: a 13. században az első karavellák part menti halászhajók voltak. Később ilyen, úgynevezett latin karavellákon jutottak el a portugál hajósok Nyugat-Afrika partjai mentén az Aranypartig, sőt valamivel még azon túl is. Az egyszerű hajónak számos előnyös tulajdonsága volt, köztük a legfontosabb az, hogy szél ellen is tudott vitorlázni.François Place: Hajósok könyve, Elektra Kiadóház, 2000
Kései típus bélyegkép|200px|Keresztvitorlás karavella 1500 körül A kései típus hossza jellemzően 20–25 m közötti, szélessége 6–7 m, vízkiszorítása 200–400 brt. Ez az ún. „keresztvitorlás karavella” az orrárbóc alatt is keresztvitorlát kapott, és az árbóckosár, vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott. A hátsó árbócán maradt a latinvitorla. A vízkiszorítással az árbócok száma is nőtt: a végén már négyárbócos karavellákat is építettek. A keresztvitorlás karavella tengerjáró képessége korában kiemelkedően jó volt; egyike volt az első olyan hajótípusoknak, amelyeken lehetett élesen szél felé vitorlázni.
Ilyen hajókon indult expedícióira egyebek közt Kolumbusz Kristóf (három hajójából a Niña és a Pinta volt karavella, a Santa Maria karakk) és Vasco da Gama is.
Jegyzetek
Források
Marjai József-Pataky Dénes: A hajó története, Budapest, Corvina kiadó, 1979
A karavellától az iskolahajókig - 1.
Kategória:Vitorláshajó-típusok