Rádai gróf Ráday Gedeon (Ludány (Alsóludány), 1713. október 1. – Pécel, 1792. augusztus 6.) magyar költő, műfordító és politikus. A magyarországi felvilágosodás előkészítője, egyik vezéregyénisége.

„…nemcsak korának egyik leghaladóbb elméje, hanem egyben a magyar verstan történetének egyik háttérben maradt főszereplője is.”Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka - Ráday Gedeon.

Életrajz Szülei Anyja Kajaly Klára (1690-1741), apja Ráday Pál (1677-1733). Édesapja II. Rákóczi Ferenc kancellárja volt. A kor legjobb vallásos költői közé tartozott, zsoltárait a protestáns templomokban sokáig énekelték. Ő készítette el a Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera kezdetű híres Breznai kiáltvány végleges változatát.Rákóczi kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharc okairól és céljáról Ráday végezte az 1705. évi szécsényi országgyűlés, az 1706-i huszti diéta, majd 1707-ben a marosvásárhelyi és ónodi országgyűlések előkészítését, fogalmazta a fejedelmi propozíciókat, az üléseken képviselte a fejedelem álláspontját. 1707-től az Erdélyi Kancellária, 1709-től pedig még a Hadikancellária élére is őt állította a fejedelem. 1703-tól kezdve a bányavárosok főharmincadosa, és az 1707 őszén alakult Nemesi Társaság auditora. Rákóczi bukása után visszavonult Pest megyei birtokára, majd életének hátralevő részét olvasással és könyvgyűjtéssel töltötte. Ő tette le alapjait fia későbbi, országos hírű könyvtárának.

Élete A fiatal Ráday már gyermekkorában is igen értelmesnek bizonyult, tetszett neki a könyvek és tudományok világa, azok megismerését apja nagy mértékben segítette. 17 éves korában Pozsonyban, majd Berlinben tanult protestáns teológiát, filozófiát, történelmet, régiségtant, logikát, egyháztörténelmet, poétikát és retorikát, magánórákon francia nyelvet, rajzot és táncot. 1732–1733-ban jogot hallgatott a frankfurti egyetemen. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait félbeszakítva hazatért. Ekkor 20 éves volt.

A családi birtokon végzett gazdálkodás mellett, egész életét a magyar kultúra felvirágoztatásának szentelte. 27 éves korában feleségül vette Szentpétery Katalint, akit szintén hatalmas érdeklődés kötött az olvasáshoz és műveltséghez. Ezek után felépíttette péceli kastélyát, amelyben tekintélyes helyet foglalt el a könyvtár.Tevékenyen részt vett a vármegye közéletében és a valláspolitikai küzdelmekben egyaránt. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, mint Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követe. Később az 1764. évi országgyűlésen Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye követe volt.

1772-ben Sárospatakon megismerkedett vele az ifjú Kazinczy Ferenc, aki a későbbiekben gyakran felkereste őt.

1782-ben II. József fiával együtt bárói, 1790-ben II. Lipót grófi rangra emelte.

Gedeon, örökölve apjának magyar könyvek iránti szeretetét, továbbra is szorgalmasan igyekezett könyvtárába megszerezni nemcsak a régi századok, hanem saját korának új és felvilágosodott szellemű hazai irodalmát és a külföldi könyvtermelés szép és értékes kiadásainak megszerzésére, enciklopédikus érdeklődésének az összes tudományszakokat képviselő könyvek által való kielégítésére törekedett. Ráday gyűjtése a kint tanuló diákokon keresztül Bázel, Zürich, Utrecht, Leyden és Odera-Frankfurt; lipcsei megbízottja révén pedig Lipcse, Drezda, Gotha és más szászországi városok kapcsolódtak be a gyűjtőkörébe. Gedeon továbbra is a lelkészek, professzorok, ágensek és diákok révén intéztette a könyvek beszerzését. Bár a beszerzőktől függetlenül, kapcsolatban állt több bécsi, pozsonyi és pesti kereskedővel is. Saját maga tárgyalt velük, vagy személyesen, vagy leveleken keresztül.Magyarországon könyvbeszerzői hálózatot szervezett. A könyvtár gyarapodása szempontjából Pest szerepe a század hetvenes éveiben egyszerre megnőtt, az innen származó anyag jelentősége Ráday Gedeon életének utolsó két évtizedében magasan felülmúlja akár az Erdélyben, akár Pozsonyban vagy a többi magyarországi részeken beszerzett munkákat. Ráday vásárlásainak jó részét a pesti kereskedőknél, elsősorban a Weingand és Köpff cégnél bonyolította, legtöbbször személyesen.

Ugyanúgy, mint apjának, neki is ajándékoztak könyveket író-kortársai vagy barátai, így jó pár munka került be a gyűjtemény anyagába, kifejezve azt a tiszteletet és ragaszkodást, mely szerzőjüket Rádayhoz fűzte.

A könyvtár teljes anyaga 6500 mű kb. 12000-15000 kötetben. Legtömörebben úgy jellemezhetjük, hogy a korra jellemzően enciklopédikus jellegű, azaz valamennyi tudományágat felöleli a természettudományoktól az akkori szépirodalmi újdonságokig. A Gyűjtemény egyedi sajátossága, hogy a francia felvilágosodás és a protestáns teológia irodalma, valamint a 18. század második felének röpirat-irodalma kiemelkedő arányban található meg benne. A gyarapítás szakértelme is megkülönbözteti a szokásos 18. századi magánkönyvtáraktól; Ráday Gedeon kimagasló tudományos és irodalmi felkészültségével a tudományterületek legfontosabb köteteinek beszerzésére törekedett. A könyvtár sok értékes könyvritkasággal rendelkezik. A legrégibb mű Bessarion: Adversus calumniatorem Platonis c. ősnyomtatványa 1469-ből. Számos ritka Biblia-kiadás is található a gyűjteményben. Jelentős volt a kézirat- és éremgyűjteménye is.

A század utolsó évtizedeiben az irodalmi tevékenység, a könyv- és folyóiratkiadás egyik középpontja és mozgatója volt, akár mint író, akár mint patrónus. Így természetesnek tűnik, hogy a Magyar Museum és Orpheus számai, Kazinczy, Batsányi, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós vagy Kovásznai Tóth Sándor kiadott munkái rögtön megjelenésük után bekerültek könyvtárába. A magyar költészetben ő honosította meg a rímes-időmértékes, nyugat-európai versformát. Titokban verselt, csak élete végén engedte kiadni verseit. Fennmaradt művei többnyire mesék és fordítások. Kiterjedt levelezésének nagy része kiadatlan. Kéziratban maradt műveinek jelentős része elpusztult, mert fia, ifj. Ráday Gedeon (1745–1801) főúrhoz méltatlannak tartotta apja kedvtelését, és elégette munkáit.

A könyvtár sorsa Ráday Gedeon halála után nem folytatódott a gyűjtemény felfelé ívelő pályája. Az eladás gondolata igen korán megfogalmazódott Gedeon halála után, a családi levelezés 1798-tól tartalmaz ilyen témájú leveleket. Érdeklődött Széchényi Ferenc, és van feljegyzés arról is, hogy József nádor a Nemzeti Múzeum részére akarta megvásárolni. 1843-ban az országgyűlés felbecsülteti a gyűjteményt, ekkor 40 000 forintra értékelték, ami az értékesítés alapját szolgálta. Az eladások sorra megbuktak, talán az árban nem tudtak megegyezni, de valószínűbb, hogy a család nem akarta részletekben eladni, meg szerette volna őrizni az egységét.

Mikor Dobos János ceglédi lelkész, aki péceli lelkészkedése idején katalogizálta a könyvtárat, értékeit megismerte, akciót indított s gyűjteménynek az egyház részére való megszerzése érdekében. Felhívása a református egyház vezetőihez szólt, és arra buzdítja őket, hogy ne hagyják elkallódni a gyűjteményt. A cikk akkor jelent meg, mikor Török Pál dunamelléki püspök már felvette a kapcsolatot a családdal a könyvtár megszerzése érdekében. A tárgyalások olyan sikerre vezettek, hogy a püspök a vételár agitálásába kezdett, amelyet a Ráday család az országgyűlés által megállapított ár felében szabott meg. A vétel 1861-ben jött létre.

Török Pál kettős célt ért el a gyűjtemény megvásárlásával: egyfelől biztosította a nagy kincs itthon maradását, másfelől pedig a Budapesten 1855-ben az ő buzgólkodására felállított új teológiai akadémia részére szerzett kiválóan alkalmas könyvtárat.

Viszont a református egyház nem rendelkezett olyan anyagi erőkkel, hogy könyvtáraira a kor követelményeinek megfelelő mértékben áldozhatott volna. Az új budapesti akadémia könyvtárának nem volt helye. Az első nehézség a vétel megtörténtekor azonnal jelentkezett. Pécelről a könyveket hamarosan el kellett szállítani, s nem volt hova. A beszállítás még 1862 nyarán meg is történt, a könyveket ládákba rakták, s szekereken fuvarozták be, és úgy ládástól leraktározták az Országos Gazdasági Egyesület köztelki raktárhelyiségeiben. Majd beszállították a péceli tékákat, az eredeti állványokat és szekrényeket. A könyvek beszállítása után hozzáfogtak egy helyiség kialakításához a Kálvin téri egyházi épület Oroszlán utcai frontján, s ide költöztették be ezután 1863-ban a könyveket. Csakhogy a helyiség eredetileg is szűkösnek bizonyult, az állványok polcain több sorban kellett elhelyezni a könyveket, sőt a könyvadományok érkezése egyre jobban eltorlaszolták az állványok közötti térségeket is, így a könyvek jóformán hozzáférhetetlenek voltak. 1885 és 1888 között létrejött az első felkatalogizálás, de az elhelyezésen ekkor sem tudtak változtatni. A könyvtár gondozását a mindenkori püspöki titkárokra bízták.

Az egyházkerület 1902-ben Hamar István teológiai professzort bízta meg a rendezéssel, aki 1904. január 1-jével meg is kezdte működését. Előbb a templom parókiáján biztosítottak plusz helyet a könyveknek, majd 1912-ben az egyház kibérelte, majd megvásárolta a Ráday utca 28. számú kétemeletes dohánygyári épületet, hogy teológiai akadémiát, a püspöki hivatalt, az internátust és a könyvtárat elrendezze. A költözés négy hónapig tartott, és a könyvek ekkor már 401 ládában fértek el.

Kudora Károly egyetemi könyvtártisztet kérték fel a rendezésre. Az ő vezetésével készült el a könyvtár első katalógusa, szakcsoportok szerinti beosztásban. Könyv alakú és cédulakatalógust egyaránt készíttek. A művek 14 kötetben 22 szakcsoportban s azokon belül nagyság szerint elkülönítve betűrendben vannak felsorolva. Viszont a könyvtár nagymértékű gyarapodása hamarosan túlszárnyalta ezt a feldolgozást. Mikor Hamar István megbízást kapott a könyvtár rendezésére, új törzskatalógust készíttetett hasonlóképpen müncheni rendszerben, de már harminchat szakcsoportban, alkalmazkodva a könyvtár anyagához és jellegéhez. Hamar István készítette el az első cédulakatalógust is a könyvek keresésének megkönnyítésére. Utóda, Csekey Sándor tér át a mai szabvány méretű kartonok alkalmazására, de még kézírással. Az ő vezetésével főiskolai hallgatók írták át a régi nagy katalóguslapokról a kisméretű kartonokra a címleírásokat. Csak az új könyvek leírása történt a könyvek alapján. Az így készült szabványméretű cédulákat aztán betűrendbe sorolva szabályos katalógusszekrények fiókjaiban helyezték el, és a közönség rendelkezésére bocsátották. A mai szabvány szerinti katalóguslapok készítése gépírással 1953-ban kezdődött. Ezek a cédulák fokozatosan szorítják ki a kézzel írt régi kartonokat.

A raktárban a könyvek felállítása eredetileg szakcsoportok szerint történt. 1953-ban tértek át a nagyság szerinti numerus currens alapján történő raktározásra, ami a rekatalogizálás során némileg enyhíteni fogja a növekvő helyiséghiányt. A főkatalógus mellett idővel létrejöttek külön katalógusok az incunabula, antiqua és RMK számára. A törzskatalógus mellett olvasói és szolgálati katalógus is létesült.

A könyvtár rendezése nagy léptekkel haladt előre 1951 után, amikor is megnőtt a személyzet létszáma. Kiválogatták az állományból az eredeti Ráday-könyvanyagot, s a péceli tékákon helyezték el őket, így a könyvtár alapját képező könyvanyag külön egy tömbbe van elhelyezve. Az új felállításnak megfelelő átszámozás és a könyvek folyamatos törzskönyvezése is elkészült.

Ugyanekkor megtörtént a folyóiratok és egyházi nyomtatványok kiemelése a könyvanyagból, s külön folyóirattár felállítása.

A nagyközönség számára 1913. február 1-jén nyílt meg a könyvtár, miután a tanulóifjúság már 1909 októberétől használhatta.

Az állomány fejlődésére nézve jellemző, hogy főként adományokból gyarapodik, mint a többi egyházi könyvtár is. Hamar István felvétele óta a kötetek száma megötszöröződött.

A Ráday-család utolsó férfi tagja 1939-ben elhunyt, és ezután a családi levéltár is az egyházkerület birtokába került. A mai Ráday utcában található könyvtár legfőképp a bölcsész egyetemisták, kutatók és tanárok igényeit szolgálja, megközelítőleg 150 000 kötetével, folyóirattárával és kézirattárával.

Szakrendszere