Seychelle-szigetek (ejtsd: szejsell) szigetállam az Indiai-óceánban, Afrika partjaitól keletre.
Afrika önálló államai közül a Seychelle Köztársaság népessége a legkisebb. A szigetek lakatlanok voltak, amikor az európaiak a 16. században megérkeztek. Ma főleg francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók utódai élnek itt. Amióta 1976-ban kikiáltotta a függetlenségét az Egyesült Királyságtól, a jórészt mezőgazdasági társadalomból piaci alapú, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelyet gyorsan növekvő szolgáltatási, közszféra- és turisztikai tevékenységek jellemeznek.
A 21. század elején itt a legmagasabb az egy főre jutó nominális GDP az afrikai országok közül. Afrikai szinten szintén itt a legmagasabb az emberi fejlettségi index. A V-Dem intézet 2023-as demokrácia indexe alapján demokrácia szintjén is az 1. helyen áll Afrikában.
Etimológia A Francia Kelet-indiai Társaság Jean Moreau de Séchelles 18. századi francia politikus iránti tiszteletből nevezte el róla a szigeteket.History of the Seychelles − Seychelles National Museum
Földrajz Madagaszkártól északkeletre található (1000 km), a szárazföldi Afrikához legközelebb Szomáliához van (1300 km). Fővárosa és legnagyobb városa, Victoria 1500 km-re található Afrika szárazföldjétől.
A Seychelle Köztársaságtól nyugatra Zanzibár szigete (Tanzánia) található (1800 km), délen Réunion (1800 km) és Mauritius (1750 km), délnyugaton a Comore-szigetek (1550 km) és Mayotte (1450 km), északkeleten pedig a Maldív-szigetek (2000 km).
A belső szigetcsoportok a kontinentális (Szomáliai-)lemezen helyezkednek el, hegységek tagolják és gránit az alapkőzetük, míg a külső szigetek sík korallzátonyok. Legmagasabb pontja a Morne Seychellois (905 m).
A szigetvilágot alkotó szigetek számát gyakran 115-ben határozzák meg, a Seychelle Köztársaság Alkotmányában viszont 155 sziget szerepel a következő módon csoportosítva:
42 gránit sziget: Mahé, Praslin, Silhouette, La Digue, Curieuse, Félicité, Frégate, St. Anne, North Cerf, Marianne, Grand Soeur, Therése, Aride, Conception, Petite Soeur, Cousin, Cousine, Long, Récif, Round (Praslin), Anonyme, Mamelles, Moyenne, Ile aux Vaches Marines, L'Islette, Beacon (Ile Seche), Cachée, Cocos, Round (Mahé), L'Ilot Frégate, Booby, Chauve Souris (Mahé), Chauve Souris (Praslin), Ile La Fouche, Hodoul, L'Ilot, Rat, Souris, St. Pierre (Praslin), Zavé, Harrison Rocks (Grand Rocher); 2 korall- és homokzátony a gránitoktól északra: Denis és Bird; 2 korallzátony a gránitoktól délre: Coetivy és Platte; 29 korallsziget az Amirante-szigetcsoportban, a gránitoktól nyugatra: Desroches, Poivre-korallzátony (3 szigetből áll – Poivre, Florentin és South Island), Alphonse, D'Arros, St. Joseph-korallzátony (14 szigetből áll – St. Joseph Ile aux Fouquets, Ressource, Petit Carcassaye, Grand Carcassaye, Benjamin, Bancs Ferrari, Chiens, Pélicans, Vars, Ile Paul, Banc de Sable, Banc aux Cocos és Ile aux Poules), Marie Louise, Desnoeufs, African Banks (2 szigetből áll – African Banks és South Island), Rémire, St. Francois, Boudeuse, Etoile, Bijoutier;
13 korallsziget a Farquhar-szigetcsoportban dél-délnyugatra az Amirante-szigetektől: Farquhar-csoport (10 szigetből áll – Bancs de Sable, Déposés, Ile aux Goelette, Lapin, Ile du Milieu, North Manaha, South Manaha, Middle Manaha, North Island and South Island), Providence-atoll (2 szigetből áll – Providence és Bancs Providence) és St. Pierre; 67 korallsziget az Aldabra-szigetcsoportban a Farquhar-szigetektől nyugatra: Aldabra-atoll (46 szigetből áll – Grande Terre, Picard, Polymnie, Malabar, Ile Michel, Ile Esprit, Ile aux Moustiques, Ilot Parc, Ilot Emile, Ilot Yangue, Ilot Magnan, Ile Lanier, Champignon des Os, Euphrate, Grand Mentro, Grand Ilot, Gros Ilot Gionnet, Gros Ilot Sésame, Heron Rock, Hide Island, Ile aux Aigrettes, Ile aux Cédres, Iles Chalands, Ile Fangame, Ile Héron, Ile Michel, Ile Squacco, Ile Sylvestre, Ile Verte, Ilot Déder, Ilot du Sud, Ilot du Milieu, Ilot du Nord, Ilot Dubois, Ilot Macoa, Ilot Marquoix, Ilot Nicois, Ilot Salade, Middle Row Island, Noddy Rock, North Row Island, Petit Mentor, Petit Mentor Endans, Petits Ilots, Pink Rock és Table Ronde), Assumption, Astove és Cosmoledo-korallsziget (19 szigetből áll – Menai, Ile du Nord, Ile Nord-Est, Ile du Trou, Goelettes, Grand Polyte, Petit Polyte, Grand Ile (Wizard), Pagode, Ile du Sud-Ouest, Ilde aux Moustiques, Ile Baleine, Ile aux Chauve-Souris, Ile aux Macaques, Ile aux Rats, Ile du Nord-Ouest, Ile Observation, Ile Sud-Est és Ilot la Croix.
Éghajlat A Seychelle-szigetek a trópusi égövben, az Egyenlítőtől délre a 4. és 10. szélességi fok között találhatóak. Az évi középhőmérséklet 27 Celsius fok, a páratartalom 80%-os. A napi napsütéses órák száma megközelítőleg hét. Áprilistól októberig a frissítő délkeleti passzátszelek miatt az időjárás hűvösebb és szárazabb, míg az enyhébb északnyugati monszun-szélrendszer Karácsony táján éri el a Seychelle-szigeteket, csapadékot hozva és felhőszakadásokat idézve elő. Záporok és zivatarok az év bármelyik napján előfordulhatnak. A trópusi esők miatt az évi csapadékmennyiség 2300 mm (Magyarországon 500-900). Annak ellenére, hogy a hatalmas Indiai-óceán kis szigeteiről van szó, mégis számos mikroklíma alakult ki, amely változatossá teszi a Seychelle-szigetek éghajlatát – előfordulhat, hogy az egyik tengerparton esik az eső, a másikon süt a nap és a hegyekben köd ereszkedett le.
Berjaya Mahé Beach
Élővilág és környezetvédelem A Seychelle-szigetek sokszínű élővilágára nem volt jótékony hatással az emberi beavatkozás, hasonlóan más parányi ökorendszerekhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbb óriásteknős eltűnt a gránitszigetekről, a part menti és alacsonyhegyi erdők kopárabbá váltak, és kihalt számos őshonos faj, mint például a Seychelle-szigeteki sándorpapagáj vagy a bordás krokodil. Mindent összevetve azonban a kihalások száma kevésbé lesújtó, mint például Mauritiuson vagy Hawaiion, mivel csak az 1770-es évek óta lakják. A seychelle-i növény- és állatvilág védelme számos sikert könyvelhet el.
Vitatják ugyan, de az első természettanulmányt a Marion Dufresne expedíció készítette 1768-ban, két évvel a letelepedés hivatalos dátuma előtt. Dufresne a La Digue nevű hajó kapitányát, Duchemint bízta meg, hogy „gondos figyelmet fordítson a szigeteken található élővilág minden fajának tanulmányozására, mint például a fákra, bokrokra, növényekre, gyógynövényekre, a négylábú állatokra, madarakra, rovarokra, édesvízi halakra és a kőzetekre, talajfélékre, valamint az ásványi anyagokra. Minden fontos. Nem kerülheti el, hogy mindenről leírást ad és részletekkel lát el – mindent érdemes megvizsgálni.” Az ő megfigyeléseik érdekes kaleidoszkópon keresztül mutatják be Seychelle-szigetek ember előtti állapotát.
A letelepedést követően, 1822-ben készítette el Fairfax Moresby a szigetek első tudományos vízrajzi tanulmányát. A 19. századi korai természetgyűjtők közül Pervillé, Wright és Mobius munkássága figyelemre méltó. Az első fontos madárgyűjteményt Newton hozta létre 1865-ben, majd őt követte Lantz 1877-ben. Mindketten a gránit szigeteken dolgoztak. Abbot az 1890-es években a gránit szigeteken gyűjtött, majd 1893-ban az Aldabra-atollon folytatta. Voeltzkow is általános természettudományi gyűjteményt hozott létre az Aldabra-atollról származó anyagból.
Coppinger 1882-ben vizsgálódásai alapján gazdag gyűjteményt állított össze. 1905-ben a Sealark fedélzetén indított Percy Sladen Expedíció arról nevezetes, hogy Gardiner a gránit- és külső szigetekről összegyűjtött átfogó anyaga tartalmazza néhány sziget máig egyetlen leletét. Az 1950-es évekig a gyűjtő-rendszerező tevékenység többnyire seychelle-i lakók nevéhez fűződik: Dupont, Thomasset, Baty és Vesey Fitzgerald. Óceánkutatók is figyelmük középpontjába állították a Seychelle-szigeteket: Smith 1950-ben jelentős tengeri hal kutatásokat végzett, Jacques-Yves Cousteau nevezetes hajójával a Calypsóval 1954-ben járt a területen. Legrand az 1950-es években pikkelyesszárnyú lepkéket gyűjtött, míg a Bristoli Egyetem expedíciója 1964–65-ben madarakat és rovarokat vizsgált.
1966-tól az Aldabra-atoll megismerésében a Royal Society szerepe legendás, de a korallzátonyról a kutatómunkák ma már a Seychelle-szigetek Alapítvány (Seychelles Islands Foundation) felügyelete alatt működik. A BirdLife International átfogó kutatásokat végzett a Cousin-szigeten. Az 1980-as és 90-es években számos jelentés és cikk jelent meg az Aride-szigeten zajló kutatásokról, amelyeket először a Royal Society of Wildlife Trusts, majd egy helyi nonprofit szervezet, a Island Conservation Society folytatott és amelyekről 1987-től kezdődően éves jelentést publikálnak. Az 1990-es évektől folytatódik a Seychelle-szigetek széles körű tudományos vizsgálata, amelynek eredményeit Nature Protection Trust of Seychelles kiadásában a Phelsuma folyóirat oldalain teszik közzé (https://web.archive.org/web/20010803031603/http://members.aol.com/jstgerlach/phelsuma.htm). bélyeg|160px|Seychelle-i bülbül (Hypsipetes crassirostris) Annak ellenére, hogy a természetvédelmi törvények jelentős hányada az angol gyarmatosítási időkből származik, a seychelle-i kormány éveken át szigorú védelem alá helyezte a szigetek természeti örökségét. A seychelle-i kormány a BirdLife Internationallal, a Royal Societyvel, az Island Conservation Societyvel, a Nature Seychelles-lel, és a Fregat valamint Denis szigetekkel együttműködve látványosan megvédett két zászlóshajó-fajt a kihalás veszélyétől, nevezetesen a seychelle-i szarkarigó és a seychelle-i poszátát. Az eredetileg csak egy szigeten honos madarakat a többi szigetre is beköltöztették. A Seychelle-szigeteken 15 őshonos madárfaj él: a Seychelle-szigeteki vázapapagáj (Coracopsis barklyi) (mely az ország nemzeti madara), az aldabrai drongó (Dicrurus aldabranus), az aldabrai pápaszemesmadár (Zosterops aldabrensis), a Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász (Terpsihone corvina) seychelle-szigeteki fodi (Foudia seychellarum), az aldabrai fodi (Foudia aldabrana), a seychelle-szigeteki füleskuvik (Otus insularis), seychelle-szigeteki pápaszemesmadár (Zosterops modestus), seychelle-szigeteki szalangána (Aerodramus elaphrus), Seychelle-szigeteki vércse (Falco area), seychelle-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas pulcherrima), seychelle-szigeteki szarkarigó (Copsychus seychellarum), seychelle-szigeteki poszáta (Bebrornis sechellensis), seychelle-szigeteki nektármadár (Cinnyris dussumieri) valamint a seychelle-szigeteki bülbül (Hypsipetes crassirostris). Szintén endemikus faj volt a már kihalt aldabrai poszáta, mely az Aldabra-atoll malabár szigetén egy kis területen volt honos, valamint a Marianne-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops semiflavus). Az Aldabra-atoll szigetein és az Assumtion-szigeten honos a fehértorkú guvat (Dryolimnas cuvieri) két endemikus alfaja, melyek egyes szakértők szerint a hosszú elszigetelődés miatt önálló fajoknak is tekinthetők. Ezek az aldabrai-guvat (Dryolimnas cuvieri aldabranus), mely az Indiai-óceán szigetein egykor gyakori röpképtelen fajok utolsó élő képviselője, a másik pedig az Assumption-szigeti guvat (Dryolimnas cuvieri abbotti), mely az Assumption-szigeten élt és a 20. század első évtizedei során halt ki.
bélyeg|Egy kifogott Istiophorus A seychelle-i gránitszigeteken található közel 75 endemikus növényfajt további 25 aldabrai faj egészíti ki. Különösen jól ismert a Coco-de-Mer, a tengeri pálma gyümölcse, amit csak Praslin szigetén vagy a szomszédos Curieuse-ön lehet látni – szuggesztív formája miatt szerelemgyümölcsnek is hívják. A Coco-de-Mer a világ legnagyobb magja. A medúzafát is csak néhány helyen fedezheti fel az idelátogató, mivel ez a különös és ősi növény ellenállt minden szaporítási kísérletnek. Egyedi növényként ismerik még az Aride-sziget természetvédelmi övezetében található Wrights gardéniát. Silhouette és Mahé szigetének magasan fekvő részein kancsókát (rovarevő növény) is lehet találni, amely a környező fákra és bokrokra csavarodik vagy a földön burjánzik.