Bélapátfalva város Heves vármegyében, a Bélapátfalvai járás székhelye, mely Egertől északra a Bükk-vidék nyugati oldalán fekszik. A település az Eger-patak völgyében futó országút mentén található. Az melletti városnak két vasútállomása is van: Bélapátfalva vasútállomás és Bélapátfalvi Cementgyár megállóhely, melyet az egykori Bélapátfalvi Cementgyárról neveztek el.
Fekvése Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 méter magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak. A település a 2506-os és 2507-es közutak találkozásánál található, országos közútnak minősül még a központból a vasútállomásig húzódó 25 304-es és a Bükkszentmárton felől nagyjából ugyanoda vezető 25 305-ös út is.
Története A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.
1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.
A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek. bélyegkép|balra|300px|A templom és a kolostorrom Bélapátfalván
1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.
1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.
1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.
1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.
1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut.
1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta.
1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt.
1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt.
A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.
A városi rangot 2004-ben kapta meg.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Barta Norbert (független) 1994–1998: Barta Norbert (független) 1998–2002: Barta Norbert (MSZP-SZDSZ) 2002–2006: Ferencz Péter (független) 2006–2010: Ferencz Péter (független) 2010–2014: Ferencz Péter (független) 2014–2019: Ferencz Péter (független) 2019–2024: Ferencz Péter (független) 2024– : Ferencz Péter (független)
Népesség A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 7,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,9%, református 5,4%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 17,3% (23,5% nem nyilatkozott).Bélapátfalva Helységnévtár
2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,1% szlováknak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,8% volt római katolikus, 5,7% református, 0,9% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 13,6% felekezeten kívüli (35,2% nem válaszolt).Bélapátfalva Helységnévtár
Nevezetességei Bélapátfalvi ciszterci apátság és a monostor romjai Gyári tó és környezete Gesztenyés Kiállítóház Kamotsay István: Hősök Emlékműve (szobor) Kacsa Gőzmozdony (kiállítva) Bányai mű út és szerpentin (versenyek, panorámás helyszíne) Gyári tó kempingező és nyársaló rét Telekessy Vendégház Apátság Gyalogösvény Mária Forrás Plébánia Hivatal épülete Római Katolikus templom Gyermektábor romjai
Bélkő-hegy és tanösvény Gilitka-kápolna
Jegyzetek
Irodalom Gerevich T.: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938. Aradi N. (Ed.): A művészet története Magyarországon. (The History of Arts in Hungary). Gondolat, Budapest Fülep L. (Ed.): A magyarországi művészet története. (The History of the Hungarian Arts). Budapest Marosi E.: A román kor művészete, (Art of the Romanesque Ages). Corvina, Budapest, 1972, Gerő L. : Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984 Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876. Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest
További információk Az önkormányzat honlapja Tűzesetek és balesetek Bélapátfalván
Kategória:Heves megye települései Kategória:Magyarország városai
Kategória:Borsod vármegye települései