Az Európai Unió három pillére 1993 és 2009 között alkotta jogilag az Európai Uniót (EU). Az EU ezzel a struktúrával jött létre az 1992-ben megkötött maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével. Míg az első pillér szupranacionálisan, konzultációs mechanizmus alapján működött, amelyet gyakran neveznek közösségi modellnek is, addig a második és harmadik pillérben kormányközi modell valósult meg. A három pillér 2009. december 1-jén szűnt meg, amikor a lisszaboni szerződés hatályba lépésével az EU egységes jogi személyiséget kapott.
az Európai Közösségek (angolul European Communities); a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP); a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben (Police and Judicial Co-operation in Criminal Matters, PJCC). Ezt eredetileg bel- és igazságügyi együttműködésnek nevezték (Justice and Home Affairs, JHA).
Az első pillért az Európai Közösség (EK), az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) alkotta. Az első pillér hatáskörébe tartozó területeken hozott döntésekhez minősített többség kellett. Az ESZAK-ot létrehozó 1951-es párizsi szerződés hatálya 2002. július 23-án lejárt, és mivel feleslegesnek ítélték, nem is próbálták megőrizni; kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak.
A második pillér alapja az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC) volt.
A harmadik pillér a jogszabályok, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását jelentette.
Források Czékmann Zsolt–Kalas Tibor–Torma András–Turkovics István: Európai közigazgatás, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012, ; 27-28. o.
Fordítás
Pillere