Dorog (németül DrostdorfElavult, a helyi német nyelvű lakosok is a Dorog településnevet használják) Komárom-Esztergom vármegye keleti részén, az Esztergomi járásban, a Pilis és a Gerecse által közrefogott Dorogi-medence északi bejáratánál található iparváros. 2012-ig a Dorogi kistérség székhelye volt. 1154 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű városa.
A Pilis és a Gerecse völgye már az újkőkor óta lakott hely. Itt haladt keresztül az a római hadi út, mely Aquincumot és a nyugati provinciákat kötötte össze, a város délkeleti határában a 4. századból származó római padlófűtéses villa romjait tárták fel.Dorogi lexikon p. 219 Nevét 1181-ben említette először oklevél Durugh formában, a török hódoltság idején elpusztult ősi falu a mai lakóterülettől délre feküdt, Ódorog néven ismert. A településnév eredetét szláv gyökerekkel, mint drug társ, barát, de személynévi eredettel is Attila hun király vezérének nevéből, magyarázzák.Gink Károly: Dorog, 1981, Bp.
Az elvadult tájat a sváb telepesek kapcsolták be újra az ország vérkeringésébe, a 18. században ismét közlekedési csomópont lett, a Buda–Bécs országúton megépült postakocsi-állomásán gyakran megfordultak a kor jeles személyiségei, mint Kazinczy Ferenc, Széchenyi István és Wesselényi Miklós. Dorog 20. századi gyors fejlődését a szénbányászaton kívül a kedvező közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé; 1896-ra kiépült a , ennek köszönhetően Dorog vált a szénmedence központjává, ezzel egy időben megindult a nagyipari bányászat, a budapesti ipari- és lakossági szénfelhasználásnak köszönhetően látványos fejlődés ment végbe, a korábbi kis falu népessége tízszeresére növekedett, 1984-ben várossá nyilvánították.
Ma közel 12 000 ember él Dorogon, a jelentős turisztikai célpontként számon tartott Dunakanyar és Esztergom, illetve a nagy gazdasági vonzóerővel rendelkező főváros közelségében, a Duna-menti iparvidék határán; ez utóbbi szempontok együttes hatása biztosítja a település hosszútávú fejlődését.
Fekvése
A nagy múltú bányászváros a Pilis és a Gerecse között található Dorogi-medencében épült fel, légvonalban 7 kilométerre a Dunától. A különböző városrészek 115 és 250 méter közötti tengerszint feletti magasságon helyezkednek el. A település legrégebbi része, a „falu”, a Gerecse keleti nyúlványaira épült, míg az új városrészek a völgyben, a vizenyős lapályon, jelentős részben lecsapolt mocsarak helyén. A lakóterületet délnyugatról és keletről erdő, délkeletről rét és szántóföld, északról-északkeletről Esztergom-Kertváros és a Kenyérmezői-patak határolja. Az egyetlen állandó vízfolyása az említett patak, amely mentén nagyrészt lakótelepek épültek.Dorog várostérkép, Topo Press Map Térképkiadó és Térképellátó Kft., Bp. 2006, -CM
Éghajlata Éghajlata a mérsékelten meleg éghajlati típushoz közeli, mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 9,7 °C körüli, a napsütéses órák száma nyáron 770, télen 190 óra. A csapadék évi összege mintegy 600 milliméter, a szél leggyakrabban északnyugati, északi irányból fúj.
Története
Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 ótaRangja1919-igkisközség, körjegyzőségi székhely1919–1950nagyközség1950–1970önálló tanácsú község1970–1983nagyközség1984 ótavárosTerületi beosztása1923-igEsztergom vármegye, Esztergomi járás1923–1938Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye, Esztergomi járás1938–1945Esztergom vármegye, Esztergomi járás1945–1950Komárom-Esztergom vármegye, Esztergomi járás1950–1983Komárom megye, Dorogi járás1984–1990Komárom megye1990 ótaKomárom-Esztergom megye1994–1997Komárom-Esztergom megye, Esztergomi kistérség1997–2013Komárom-Esztergom megye, Dorogi kistérség2013–2022Komárom-Esztergom megye, Esztergomi járás2023–Komárom-Esztergom vármegye, Esztergomi járásKözponti szerepköre1950–1983Dorogi járás székhelye1984–1990Dorogi városkörnyék központja1997–2012Dorogi kistérség központja
A városban a legkorábbi leletek a neolitikumból származnak. Később, a Római Birodalom idejében az itt húzódó, Aquincumot a nyugati provinciákkal összekötő, nagy forgalmú hadi út mentén egy kolónia is kialakult a mai település helyén, a lakóterületről délkeletre pedig egy római padlófűtéses villa romjait tárták fel.Dr. Bárdos István - Kovács Lajos - Solymár Judit: Dorog, , Kiadó: Dorog Város Önkormányzata (Hozzáférés: 2009. április 17.)
Az Árpád-kori főváros, Esztergom mellett Dorogon, a mai Ódorog területén a királyné szakácsai éltek, 1181-ben említette először oklevél.Kovács Lajos (szerk.): Dorogi füzetek 38., Dorog és a tudományok/ Leblancné Kelemen Mária: A városiasodás jelei Dorogon (XIX-XX. század), p. 46-60, Dorog, 2010, ISSN 1215-7872 Eredetileg a Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt, később került az esztergomi káptalan tulajdonába. A település önállóan nem fejlődhetett, nagyrészt az esztergomi káptalan fennhatósága alá tartozott, ő gyakorolt vámszedési jogot is, bár egy oklevél alapján vámszedési jogot kapott 1288-ban. A törökök 1542-ben elpusztították, a lakosság elmenekült, 1570-ben végleg elnéptelenedett.Dorogi lexikon, p. 191 Ezt követően egészen 1694-ig lakatlan területként tartották számon. A török kiűzése után újra visszanyerte közlekedés-földrajzi jelentőségét; az esztergomi káptalan által betelepített svábok (legelőször 12 család) és a visszatért magyarok újjáépítették. Pilisvörösvár és Csolnok mellett Dorog volt az egyik legkorábban benépesült Buda környéki sváb falu, 1715-ben már német többségű volt,A népesség változó etnikai arculata Magyarország mai területén (térkép+adatsor+elemzés) (Kocsis Károly, Bottlik Zsolt, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Bp. 2009, , ) az összeírt 35 jobbágycsaládból 25 német és 10 magyar volt. A magyarországinál fejlettebb termelési kultúrát meghonosító német telepesek áldozatos munkájának köszönhetően az elvadult mocsaras-erdős terület rövid időn belül kultúrtájjá változott. Bél Mátyás 1730-as beszámolója szerint a település szegény volt, rendelkezett postaállomással, vendégfogadóval, egy kis katolikus templommal és parókiával. Az új - barokk stílusú római katolikus - temploma 1767 és 1775 között épült fel.
Vályi András szerint "DOROG. Német falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az Ország úttyában Csolnok, és Esztergom között, Tokod, Kesztőltz, és Csív faluknak szomszédságokban, Posta is van benne, legelője elég, tűzre fája tsekély, szőlei meglehetősek, eladásra alkalmatossága Esztergomban, és a’ Duna vizén, de mivel földgye homokos, második Osztálybéli."Vályi András: Magyar Országnak leírása (1796) (Hozzáférés: 2009. november 30.)
Fényes Elek szerint "Dorogh, Esztergom m. német falu, a bécsi országutban, Esztergomhoz 1 mfd. 620 kath. lak. Van kath. paroch. temploma, nagy vendégfogadója, postahivatala. Szántóföldjei homokosak; bora elég; de fája, rétje kevés. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 23 3/ telek után 1019 2/8 hold szántóföldet, 218 3/ h. réte; majorság csak 15 hold rét van. Nagy szorgalom mellett kétszerest és hires burgonyát termesztenek."Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára (1851) (Hozzáférés: 2009. november 30.)
A település történetének egyik legjelentősebb lépése 1845-ben történt, amikor megindult a szénbányászat. A 19. század végére már a szénmedence központjává vált, jeles tudósok dolgoztak a szénbányászat fejlesztésén. A településre nagy számban érkeztek Csehországból és Erdélyből bányászok. A korai időszakban a Dunán szállították a szenet, később az ebből a célból megépült on (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.) és az Újpesti vasúti hídon szállították Budapestre és az ország más részeibe. A vasút kiépülésének és újabb szénrétegek feltárásának köszönhetően 1911-ben Dorog vált a szénmedence központjává.
Schmidt Sándor várostervezésének köszönhetően a község az 1920-as, 1930-as években városias arculatot kapott, számos kolónia épült, a lakosságszám rövid időn belül többszörösére növekedett (2000 főről 8000 főre). Lényegében ekkor épültek meg a fontosabb közintézmények (városháza, művelődési ház, kórház, uszoda, sportpálya), főként Gáthy Zoltán, Mende Valér és Fleischl Róbert tervei alapján. A két háború között két templom is épült az akkori nagyközségben. A Bányász köröndön a Szent Borbála katolikus bányásztemplom és a mai Köztársaság úton az erdélyi stílusú református templom. 1929-ben megkezdődött a vízvezeték-hálózat kiépítése,Dorogi lexikon p. 280 1933-ban elkészült a sárga keramitkockával burkolt Bécsi útKovács Lajos: Dorogi Emlék, Város születik..., p. 24 (a település főútja), a városiasodást jelzi az 1930-as évekre a közigazgatási hivatalok, kereskedelmi- és szolgáltató egységek jelentős bővülése: adóhivatal, anyakönyvi hivatal, állampénztár, a Pestvidéki Pénzügyigazgatóság fiókja, csendőrőrs, elemi iskolák, gyógyszertár, járásbíróság, jegyzői hivatal, 5 orvos, községi bánya- és fogorvos, postahivatal, pénzügyi biztosító, törvényszék, adóügyi jegyző és állatorvos. Az 1930-as években már naponta kétszer (reggel és délután) külön diákvonat járt Dorog és Esztergom között a megnövekedett középiskolás tanulólétszám miatt. Az első bécsi döntés után, 1941-ben, állami szinten felmerült Dorog, Esztergom és Párkány egyesítése (Budához, Óbudához és Pesthez hasonlóan), de ez meghiúsult.Meggyes Miklósné (szerk.): Szent István városa Esztergom, p. 90, Esztergom, 2005,
Az 1930-as évek végétől a közelgő háború miatt a település több pontján légoltalmi óvóhelyeket építettek; a Petőfi iskola mellett, a sportpálya mellett, a Tisztviselőtelepen a Zrínyi utcában és a Chorin-telepen a Fűzfa-Fenyőfa utcák sarkán, ezek a vasajtós betonbunkerek (légópincék) lezárva ma is megtalálhatóak.Dorogi lexikon, p. 43 1944 áprilisában már láthatóak voltak Dorogról a Budapest feletti "Sztálin-gyertyák" (világítógránátok) fényei,Tittmann János: Dorogi kalendárium 1995-2010, p. 41 a bombázások, a német- és szovjet csapatok túlkapásai miatt a három hónapos frontesemények idején a lakosság jelentős része (becslések szerint 5000 fő, a korabeli népesség 60%-ka) a dorogi bányaaltáróban (Reimann-altáró) keresett menedéket.Dorogi lexikon, p. 17 1944 decemberében a szovjet csapatok átkeltek a Dunán és bekerítették a fővárost, december 25-én értek a szénbányák miatt jelentős Dorog határába, ahol egy kisebb csata is lezajlott a német-magyar védők és az előrenyomuló szovjet hadsereg között, a védők kilőttek két T-34-es tankot és hozzávetőlegesen egy tucatnyit megrongáltak, a Vörös Hadsereg végül estére bevette a települést és lefoglalták a vasútállomáson álló több száz tehervagont, az ostrom végén erősítésképpen Dorog határában állomásozott egy nagyobb szovjet harckocsizó alakulat.