thumb|254x254px|Joseph Alois Schumpeter, osztrák-amerikai közgazdász és politikatudós, Ausztria pénzügyminisztere 1919-ben Az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely megvalósítja az ötletet. Az innováció elméleti alapjai legelőször 1934-ben Schumpeter tanulmányában jelentek meg. Ennek nyomán ma a következő típusait különböztetjük meg: új termék bevezetése, új gyártási mód bevezetése, új piac megnyitása, új nyersanyag- vagy félkész termék-forrás megszerzése, iparági átszervezés. A második modernizáció elméletének (Garai László) nyomán az innovációt ma már a gép helyett az ember–gép-rendszerre értelmezzük. A kreativitástól annyiban különbözik, hogy olyan folyamatot jelöl, amelynek egyik első állomása maga a kreativitás, vagyis az alkotóerő, új ötlet, elképzelés, koncepció, amely alapja lehet minden fejlesztésnek. A kreativitás (például feltalálói ötlet) akkor válik innovációvá, ha meg is valósul (a feltalált dolog, eszköz gyártása megindul), vagyis ha az ötletet, elképzelést végül a napi gyakorlatban is alkalmazzák, ha tehát a kreativitás innovatív produktummá válik. Az innováció nem azonos a reformmal, ez utóbbi átfogó, makroszintű modernizációs eljárást jelent, míg innováción a mikroszinten zajló fejlesztések értendők” – foglalja össze az innováció lényegét Százdi Antal. Az innováció mint idegen szakkifejezés magyarosítására tett javaslat az újdonságművelés.
Fogalommeghatározás Az innovációt sokan, különféle célból próbálták megragadni, ezért sok fogalom-meghatározás létezik, melyek egyenként részben fedik az innováció tartalmi igazságát, mindegyik más-más vonatkozását ragadja meg. Etimológiailag az innováció szó visszavezethető az in-novare latin kifejezésre. Ennek jelentése: újulásban. A fogalom ennek megfelelően egyaránt magában foglalja a fejlődés bármilyen fajtáját, egyúttal kifejezi annak újdonságként felfogható mivoltát.
Schumpeter innováció fogalma Schumpeter az innováción szakmai fejlődést értett. Elmélete szerint a kapitalizmus lényege az innováció lehetőségeinek keresése, melynek során az innováció az egyensúly agresszív lerombolására törekvést jelenti. A környezet nem adott, hanem állandó harcot és mozgást: „kreatív rombolást” fejez ki, ezzel is egy dinamikus, érzékeny szelekciós folyamatot hozva létre. Az innovatív vállalkozó az innováció motorja, aki tevékenysége során módosítja a helyzeteket. Tanulmányában az innovációnak öt alapesetét írja le: (1) új javak eladása, vagy régi javak újszerű előállítása; (2) új szállítási módszerek bevezetése; (3) új piacok feltárása; (4) új termelési anyagok (nyersanyagok vagy félkész áruk) használata; (5) új piaci helyzet kialakítása (pl. új monopolhelyzet megteremtése, illetve régi megszüntetése).Joseph Alois Schumpeter: The Theory of Economic Development: An inquiry into profits, capital, credit, interest and the business cycle , 1911
Egyéb meghatározások Az új Oslo kézikönyv szerint az innováció fogalma: „Az innováció egy új, vagy egy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás), vagy eljárás, egy új marketing módszer, vagy az új szervezeti módszer az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban”.http://www.innovacio.hu/download/az_innovacio_ertelmezese_2006_09_27.pdf
Luecke és Katz az innováció szervezeti meghatározására fektette a hangsúlyt: „Az innovációt… általánosságban úgy értelmezhetjük, mint egy új dolog vagy metódus bevezetését… Innováció a megtestesülés, kombináció, tudásszintézis az eredeti, releváns és értékes új termékek, folyamatok vagy szolgáltatások összességében.”Luecke, Richard; Ralph Katz (2003). Managing Creativity and Innovation. Boston, Harvard University Press
Teresa M. Amablie tette nyilvánvalóvá, hogy az innováció a kreativitással szorosan összefügg, de nem azonos vele. 1996-ban így fogalmazott: „Minden innováció kreatív ötlettel kezdődik… Mi úgy határozzuk meg az innovációt, mint kreatív ötletek sikeres alkalmazását egy szervezeten belül. Ebben a nézőpontban egyének és csapatok kreativitása az innováció kezdőpontja; az első, de nem elégséges feltétele a másodiknak.”Teresa M. Amabile (1996): Creativity in Context: Update to the Social Psychology of Creativity
Reith János szerint az innováció lényegi megvilágítását a következő képlet szemlélteti a legjobban: "Innováció= kitalálás+megvalósítás+elterjesztés, ahol a kitalálás=tudás*kreativitás, megvalósítás= akarat*munka, és elterjesztés=vállalkozás*munka."http://www.innovacio.blog.hu/2013/10/08/az_innovacio_keplete
Az Amerikai Egyesült Államok kormánya 2008 márciusában életre hívott egy bizottságot, amely az innováció mérhetőségét vizsgálta. Ők is a fogalom meghatározásával kezdték munkájukat. Szerintük az innováció a következő: „Új helyettesítő termékek, szolgáltatások, folyamatok, rendszerek, szervezeti struktúrák vagy üzleti modellek tervezése, feltalálása, fejlesztése és/vagy alkalmazása a fogyasztók számára új értékek, a cég számára pénzügyi bevétel létrehozásával.”Innovation Measurement (January 2008): Tracking the State of Innovation in the American Economy – http://www.esa.doc.gov/sites/default/files/reports/documents/innovation_measurement_01-08.pdf Jellegzetes, hogy az amerikai bizottság a fogalom anyagi nyereséggel járó folyamatként való meghatározásával az üzleti szféra jellegzetes kifejezéseként kezeli az innovációt. Ennek ellenére a kormányzati szférában és a nonprofit tevékenységekben is elképzelhető innováció.
Az innováció egyaránt jelenti magát a fejlődési folyamatot, és a fejlődési folyamatok eredményét. Ezeken túl az innováció megjelenik a gyakorlati alkalmazásban, mint trend, vállalati érték, vállalati stratégia és személyes kompetencia. Innovációra épülő fogalom az innovativitás, ami az innovációra való képességet jelöli.
Innovációelmélet Az innováció motivációs háttere Az innovatív fejlődés alapvetően három irányból indulhat el. A három fő meghatározó háttérpólus a kapcsolati tőke, a technológiai bázis és a piac.
A piaci indíttatás egy, a fogyasztók részéről felmerült igény kielégítésére technológiát, megoldási módszerek keresését jelenti. A kutatás kiindulópontja itt a marketing, az igények pontos feltérképezése, pontosítása, karakteressé tétele – ezen a megismerési folyamaton keresztül keresik az igények kielégítéséhez szükséges technológiákat és megoldási módszereket. Az igények feltárása rávilágít a technológiai résekre, amelyek irányt szabhatnak a kutatásokhoz, így befolyásolva az ismeretanyag-bővítés irányát. Az így kialakuló fejlesztési folyamat a hiányzó technológiák meghatározásával nemcsak célokat fektet le, de egyúttal irányt mutat a kutatásra elkülönített pénzügyi háttér optimális felhasználását illetően. Ilyen, piaci indíttatású kutatás általában egy új gyógyszer kutatása.
A technológiai indíttatás ezzel szemben egy új technológiából indul ki, és annak felhasználásához keres üzleti körülményeket. A technológiai bázisú innováció igénybe veszi a marketinget, hogy segítségével kutassa az igényrendszert, abban alkalmazási területeket, réseket keresve. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a marketing eszközeinek segítségével új igényeket alkotnak, hogy a technológia gazdaságilag is hasznosítható legyen. Ilyen, technológiai indíttatású innováció volt az 1980-as évek végén a japán Sony vállalat által piacra dobott szalagkazettás walkman. A walkman sikerének mértékét nem tudták előre megjósolni, sokáig hezitáltak, egyáltalán piacra merjenek-e lépni ilyen eszközzel. A találmány átütő sikertörténetét ismerjük.
A kapcsolat-fejlődési indíttatások a felhasználó-orientált szemléletből származnak és abból indulnak ki, hogy a kölcsönösen kommunikatív jelenlétben és aktív piaci viszonyok között lehetséges a részvevő felek és sajátos szerepükből adódó tevékenységeik mélyülő megértése és ehhez kapcsolódóan a felmerülő szükségek mélyebb és szélesebb körű felismerése és betöltése. Hasonlít ez ahhoz, amit pl. egy jó házasságban, mint kölcsönös elkötelezettségen és mégis tartósan önkéntes együttműködésen alapuló szeretetkapcsolatban a felek egymás részéről megélhetnek. Ugyanez nyilvánvalóan az üzleti életben is produktív, sőt különlegesen innovatív módszertan, mert azontúl, hogy interdiszciplináris, egyszerű, lényegretörő és hatékony is.
A piaci indíttatástól abban különbözik elsősorban, hogy az itt figyelembe vett kulcssajátosságok túlmutatnak a szakmai és piaci kereteken és azokat az identitás elemeket veszik alapul, amik tettleg megnyilvánulnak. Nagy előnye ennek a keretrendszernek, hogy az a szereplő felek fejlődésével és a gyakorlati arculatoknak dinamizmusaival is számol. A technológia itt is eszközként jelenik meg általában. Kivételt képeznek ebben azok a diszciplínák, ahol a kölcsönös identitás és együttműködés ad alapot a megújult technológiának, vagy pl. szocio-kulturálisan meghatározott részének.
Előfordulnak olyan esetek, amikor mind a technológia, mind a piac, mind a kapcsolat-fejlődés adott a fejlesztéshez. Ezek optimális megoldások, könnyen és gyorsan terjedő innovációk. Jó példa erre az internet könnyű és sikeres elterjedése. Olyan esetben viszont, amikor nincs konkrét technológiai eszköz a kezünkben, és még a piaci indíttatás is hiányzik, a kapcsolat-fejlődés mentén további jelentős inspirációk nyerhetők új innováció felé. Ezen felül is előfordulnak nem szándékos, nem tervezett előrelépések. Ez utóbbira jó példa a Viagra hatásának véletlenszerű felfedezése, amit eredetileg szívgyógyszernek kísérleteztek ki.Chikán Attila (2001): Vállalatgazdaságtan – Aula kiadó, Bp. , 218. oldal
Az innováció jellemzői Az innovációra általánosan jellemző egyfajta interaktív természet. A tudás megszerzése, alakítása központi szerepet kap az innovatív értelmezésekben. A fejlődés, mely az innováció velejárója tulajdonképpeni változtatást jelent a létező döntési szabályokban, és emellett nyer egy vállalkozói funkciót. Ez utóbbit a fejlődéssel járó döntéshelyzeteknek köszönheti, a változtatással a javulás mellett felmerül a kockázat kérdése is. Az innováció egyaránt jelöl kutató és problémamegoldó tevékenységet.
Az innováció nem maximalizáló jellege abban nyilvánul meg, hogy az innovációs folyamat nem a keresleti és kínálati egyensúlyból indul ki, ezért sajátos, evolúciós jellege van. A tanulásnak kiemelt szerepe van az innovációval kapcsolatos fogalmakban. Az innovációs folyamatokat állandó visszacsatolások jellemzik, ábrázolni leginkább nyitott hálóként tudjuk, melyben szinte minden mindennel összefügg. Éppen ezért az innovációs folyamatok általában nem lineárisak, ez az interdiszciplináris jelleg.
A visszacsatolások eredménye, hogy a jelentős folyamatelemek között csomópontok jönnek létre és a folyamatok egyre intenzívebben hatják át egymást, ez azt eredményezheti, hogy kis változtatás a folyamatban is robbanásszerű változásokat okozhat. Az innovációt szokás úgy egyszerűsíteni, hogy az nem más, mint tudástermelés. Az üzleti szféra versenye újféle kooperációtípusokat eredményezett, a versenyben lévő cégek esetenként együtt fejlesztenek ez az innováció kooperáció-teremtő jellege.
A felsorolt jellegek eredményeként a hálószerű működés meglehetősen ellentmondásos, de mind az üzleti, mind a politikai szférát áthatja. Ennek köszönhetően az eredetileg hierarchikus viszonyban lévő elemek között új minőségi és stratégiai kooperációk jönnek létre az éles verseny ellenére. Ez egy sajátos társadalmi összrendszerhez vezet. Az innováció hatása, hogy a tudományos, és üzleti határok szabadsági fokká minősülnek át. Fontos jellemzője az innováció szemléleti módjának az interdiszciplináris megközelítés és a rendszerszemlélet, ezekre leginkább akkor van szükség, ha az innovációs kölcsönhatásokat, az innovációs tevékenységek összefüggéseit elemezzük. Ez utóbbi az innováció rendszer-jellege.
Az innovációs modellek tipizálása Az innovációs modellek sokféle módon tipizálhatók. Egy csoportosítás szerint neoklasszikus és evolucionista modellek versengését figyelhetjük meg.