A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. Az UEFA-tagok közül a legkisebb népességet képviseli, és a legalacsonyabb rangú FIFA-tag válogatott, megalakulása óta három mérkőzést nyert meg.
Első hivatalos meccsét 1990-ben játszotta Svájc válogatottja ellen az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során, ahol 4–0-s vereséget szenvedett. 1986-ban ugyanakkor már játszott egy nem hivatalos mérkőzést Kanada U23-as válogatottja ellen, ekkor 1–0-ra maradt alul. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát. 2024. szeptember 5-én született meg első győzelmük hivatalos mérkőzésen, az UEFA Nemzetek Ligájában 1–0-ra nyertek Liechtenstein ellen. 2024. november 18-án második győzelmüket szintén ellenük aratták tétmeccsen, 3–1-re nyertek a 6. fordulóban. Ez volt az első alkalom, hogy egynél több gólt szereztek hivatalos mérkőzésen. Ezzel a győzelemmel továbbá feljutottak a sorozat C ligájába, a harmadik osztályba.
A válogatott története Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata (U23) ellen. A válogatott 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nemzetközileg elismert megmérettetéseken vegyen részt. A csapat játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.
Első hivatalos mérkőzésük 1990-ben, az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedtek, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzésüket elveszítették. Különösen idegenben küzdöttek, minden ilyen jellegű meccsükön legalább négy góllal maradtak alul ellenfeleikkel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával, és 33-at kaptak.
Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor összesorsolták őket az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohantak bele Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során első találatukra tettek szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjukra, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját szerezte 8,3 másodperc alatt, azonban 7–1-es vereséget szenvedtek. A sorozatot pont nélkül fejezték be, 10 mérkőzésen 46 gólt kaptak.
Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kikaptak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, azonban 4–1-es vereséget szenvedtek. A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott kettő ellenük záródó győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a feröeriek történetében.
Az 1998-as világbajnoki selejtező a válogatott mércéjével nézve is kiábrándító. Minden meccsen legalább három gólt kaptak, és egyet sem szereztek. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezniük. A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt, 1998. november 18-án.
2001 áprilisában első idegenbeli pontjaikat szerezték, miután Rigában 1–1-es döntetlent értek el Lettországgal szemben. A 2002-es világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárták, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt, ez pedig a tornára való kijutásukat eredményezte. 2004. április 28-án legelső győzelmüket gyűjtötték be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzték Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson. A 2006-os világbajnoki selejtezőkön teljesítményük hasonlóan alakult az előző selejtezőkhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.
2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kaptak ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.
A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből tizet Lengyelország ellen, amely a gárda történetének addigi legnagyobb győzelmévé vált. Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult számukra, első kilenc mérkőzésükön vereséget szenvedtek, és egyik összecsapáson sem tudtak a kapuba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, amely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova ellen idegenben egy 4–0-s vereség.
2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Borucot megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult a javukra. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett góljuk történetük során, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedtek, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszottak.
2014. november 15-én 0–0-s döntetlent játszottak Észtország válogatottja ellen. Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy nem veszítettek találkozót, így véget vetettek a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatuknak, és megszerezték első pontjaikat egy Európa-bajnoki selejtező során.
2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.
2019. november 16-án Filippo Berardi volt eredményes a Kazahsztán elleni 3–1-es kimenetelű vesztes meccsen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után első góljuk volt (2017. szeptember 14-én Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után az első hazai találatuk (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).
2020. október 13-án újabb döntetlent könyvelhettek el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszottak. Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. Ez volt az első torna történelmük során, amelyen egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.
2020. december 7-én San Marinót az I csoportba sorsolták a 2022-es világbajnokság-selejtezőjében. A csapatnak egyetlen pontot sem sikerült szereznie, és minden mérkőzését elveszítette – beleértve az Anglia elleni 10–0-s hazai vereségüket –, így végül egy lőtt és 46 kapott góllal zárták a sorozatot (az egyetlen góljukat hazai pályán, a Lengyelország elleni 7–1-es meccsen szerezték).
2021. március 28-án a csapat története első hivatalos mérkőzését játszotta egy nem európai csapat ellen: a Zöld-foki Köztársasággal csaptak össze egy Spanyolországban megrendezett, semleges helyszínű barátságos mérkőzésen, amely 2–0-s vereséggel zárult. San Marino ezután egy második afrikai csapattal is megmérkőzött, amely az előzőnél lényegesen gyengébb játékerőt képviselt: 2022. szeptember 21-én a világranglista 198. helyén álló Seychelle-szigeteket fogadták barátságos mérkőzésen a Stadio Olimpicóban. A gárda a 18 mérkőzés óta tartó vereségsorozatának egy gól néküli döntetlennel vetett véget. A játék összképe csalódást keltő volt, és nem sikerült hazai pályán győzniük egy verhető, végig védekező, 4–5–1-es felállásban játszó ellenféllel szemben. A 2022–2023-as Nemzetek Ligájában a válogatott ismét a D liga háromcsapatos B csoportjába került, ahol mind a négy mérkőzésület elveszítették, ráadásul gólt sem szereztek.
2023. október 17-én megszerezték első tétmérkőzésen lőtt góljukat két év után Dánia ellen, a 2024-es Európa-bajnokság selejtezője során, egy 2–1-es vereség alkalmával. November 17-én Kazahsztán ellen ismét betaláltak (3–1-es vereség), majd mindössze három nappal később újra gólt szereztek a Finnország elleni 2–1-es vesztes meccsen. Ez volt az első három alkalom San Marino történetében, hogy három egymást követő találkozón is gólt tudott lőni.
2024. március 20-án történetük során először szereztek gólt négy egymást követő mérkőzésen, miután egy gólos vezetést szerzett Saint Kitts és Nevis ellen, bár a találkozót 3–1-re elveszítették. 2024. március 24-én egy Saint Kitts elleni 0–0-s döntetlennel vetettek véget a 12 mérkőzés óta tartó vereségsorozatuknak.
2024–2025-ös Nemzetek Ligája 2024. szeptember 5-én San Marino hazai pályán fogadta Liechtensteint a 2024–2025-ös Nemzetek Ligája első fordulójában. Miután Liechtenstein 30. percben szerzett gólját érvénytelenítették, az 53. percben Nicko Sensoli labdát lopott a liechtensteini védelemtől, és betalált, amivel 1–0-ra módosította az állást. A sanmarinóiak ezután megőrizték az előnyüket, és 1–0-s győzelmet arattak, ami az első tétmérkőzésen elért győzelmük volt a FIFA-hoz és az UEFA-hoz való csatlakozásuk óta. Később egy Gibraltár elleni idegenbeli vereség, valamint az ugyanazon csapat ellen a hosszabbításban Nicola Nanni büntetőjével megmentett 1–1-es döntetlen után San Marino a tabella második helyén állt, és megnyílt előtte a lehetőség a közvetlen feljutásra a C ligába, amennyiben idegenben legyőzik Liechtensteint (ellenfelük két döntetlenjének köszönhetően).
2025. november 18-án San Marino Vaduzban lépett pályára Liechtenstein ellen. Annak ellenére, hogy az első félidőben ők voltak a veszélyesebbek, Aron Sele 40. percben szerzett gólja miatt 0–1-es állással vonultak a szünetre. A fordulás után egy jobb oldali támadásból gyorsan egyenlítettek, amelynek végén Lorenzo Lazzari játszotta át magát a védelmen, és győzte le a kapust. A 66. percben San Marino büntetőhöz jutott, amelyet Nanni higgadtan értékesített, így hihetetlen módon 2–1-re vezettek. Meglepetésre mindössze 10 perccel később Alessandro Tosi talált magát a liechtensteini kapu bal oldalánál, majd a csereként beállt Alessandro Golinuccihoz passzolt, aki kapásból a hálóba lőtt, beállítva a 3–1-es állást. Az eredmény végül nem változott, ami azt jelentette, hogy San Marino feljutott a C ligába. Ez volt az első alkalom, hogy San Marino egynél több gólt szerzett egy tétmérkőzésen, az első alkalom, hogy a válogatott kettőnél több gólt lőtt bármilyen mérkőzésen, az első alkalom, hogy vesztett helyzetből nyert meccset, az első alkalom, hogy idegenbeli mérkőzést nyert, és az első alkalom, hogy feljutást ünnepelhetett egy jelentős nemzetközi tornán. Mivel azonban Svédország nem került be a legjobb két csapat közé, San Marino nem juthatott be a 2026-os világbajnokság pótselejtezőbe.
Stadion San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is, kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.