Máramaros megye () közigazgatási egység Romániában, az Erdély régióban, Partium területén. 6304 km2-es területével Románia 16. legnagyobb megyéje, ezzel az ország teljes területének csupán 2,64%-át adja. Emellett közel 452 ezer fős lakosságával Románia 17. legnépesebb közigazgatási egysége, ezzel az ország népességének 2,36%-ával rendelkezik, népsűrűsége éppen meghaladja az országos átlagot.
Északról Ukrajna, keletről Suceava megye, délről Szilágy megye, Kolozs megye és Beszterce-Naszód megye, nyugatról pedig Szilágy megye határolja. Székhelye Nagybánya, mely híres gazdag bányászmúltjáról, különösen arany- és ezüstbányászatáról, valamint hangulatos óvárosáról és a Szent István-toronyról. Emellett a megye jelentős városai közé tartozik a történelmi jelentősségű és az egykori kommunista börtönéről híres Máramarossziget, a népszerű hegyvidéki üdülőhely, síközpont és a Keleti-Kárpátok kapujaként ismert Borsa, illetve a Lápos-mente központjaként szolgáló Magyarlápos.
Máramaros megye Románia északnyugati részén található, a Tisza mentén, Ukrajnával határos területen. Domborzata változatos: a keleti és déli részt a Keleti-Kárpátok vonulatai uralják, mint például a Máramarosi-havasok és a Radnai-havasok, ahol a Pietrosz-csúcs (2303 m) a megye legmagasabb pontja. A nyugati és középső részen dombvidékek és medencék találhatók, például a Láposi-medence és a Nagybányai-medence. A megye fő folyói a Tisza, a Visó és az Iza, amelyek fontos szerepet játszanak a térség ökoszisztémájában és gazdaságában. Gazdag erdőségei és természetvédelmi területei, mint például a Pietrosz-bioszféra rezervátum, jelentős turisztikai és ökológiai értéket képviselnek. bélyegkép|282x282px|Máramaros megye Románia területén Történelme gazdag és sokrétű, hiszen már az ókorban is lakott terület volt, ahol dákok és később rómaiak éltek. A középkorban a Magyar Királyság része lett, és fontos bányászati központtá vált, különösen arany- és sóbányászata miatt. A 16-17. században Erdélyhez tartozott, majd a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. A 19-20. század fordulóján a megyében jelentős kulturális fejlődés zajlott, különösen Nagybánya művésztelepének köszönhetően. Az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Romániához csatolták. A második világháború idején rövid időre ismét Magyarországhoz került (1940–1944), de a háború után végleg Románia része maradt. Napjainkban Máramaros megye kulturális sokszínűségéről, történelmi emlékeiről és természeti szépségeiről ismert.
Nevének eredete Máramaros nevének eredete több elmélet szerint magyarázható.
Az egyik legenda szerint a név a "mára már rossz" kifejezésből származik, amely arra utal, hogy Dragos fejedelem és kísérete egy vadászat során egy szebb vidékre költözött, elhagyva korábbi, "mára már rossz" hazájukat. Egy másik elmélet szerint a név a szláv "mara" (jelentése: 'folyó') és "moros" (jelentése: 'sötét') szavak összetételéből ered, így a "Máramaros" jelentése 'sötét folyó'. Egyes források a név eredetét a szláv "Maram" személynévhez kötik, míg mások a "mara" ('folyó') és "maris" ('fekete') szavak összetételét említik.
A név pontos eredete tehát nem egyértelmű, és többféle magyarázat is létezik.
Földrajz A megye területe 6304 km². A terület 43%-át a Máramarosi-havasok, a Radnai-havasok, a Gutin-hegység és a Cibles foglalja el, amelyek a Keleti-Kárpátok részei. A maradék rész dombság, fennsík és völgy.
Legfontosabb folyója a Tisza, melynek főbb helyi mellékfolyói az Iza és a Visó, délen pedig a Szamos, ami mellett Nagybánya is található. A megye eredeti névadó folyója, melynek újkori neve Mára, az Izába folyik.
Legmagasabb pont: Nagy-Pietrosz (2303 m), Radnai-havasok.
Történelem 1919-ben Máramaros vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia birtokába került, és a Romániához csatolt részből szerveződött azonos néven 1920 után, székhelye 1950-ig Máramarossziget, később Nagybánya. A második világháború idején teljes területe visszakerült Magyarországhoz, ekkor Lonka eddig Romániához tartozó részét a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez csatolták, különben a megyét a magyar közigazgatásban is nagyjából a korábban romániai részen szervezték újra 1940-ben. 1945-től ismét Románia birtoka. Története 1952–1968 között Máramaros tartomány néven folytatódott. Mai, 1968-as alakjában Máramaros vármegye, Szatmár vármegye, Szilágy vármegye és Szolnok-Doboka vármegye egyes hajdani részei tartoznak hozzá.
Népesség 2002-ben 510 110 lakosa volt, a népsűrűség 81 fő/km². A lakosság 81%-a román, 9%-a magyar, 7%-a ruszin és 1,5%-a cigány. A népesség változása (a megye mai területére számítva):
Közigazgatás bélyegkép|jobbra|200px|Nagybánya bélyegkép|jobbra|200px|Máramarossziget A legnagyobb települések a megyében (2002): Név Rang Lakosság (fő) MagyarokForrás: Varga E. Árpád: Máramaros megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) megoszlása százalék szerint 1850–2002 száma (fő) aránya (%) 1. Nagybánya megyei jogú város137 976 14,4 2. Máramarossziget megyei jogú város41 246 17,7 3. Borsa város27 032 0,3 4. Felsővisó város16 887 3,3 5. Felsőbánya város16 626 26,1 6. Magyarlápos város13 360 12,9 7. Szinérváralja város10 129 18,6 8. Ruszpolyána község10 036 0,6 9. Majszin község9 031 0,0 10. Nagysomkút város7 715 3,7 11. Sülelmed város7 169 12,1
Gazdaság Máramaros mezőgazdaságát nem befolyásolta annyira az iparosítás. Megmenekült a kollektivizálástól. Fontos bányászati régió. Nagybánya környékén épültek környezetszennyező ipari komplexumok. bélyegkép|jobbra|60px|Misztótfalusi Kis MiklósLendvay Márton|thumb|jobbra|60pxbélyegkép|jobbra|60px|Németh László
A megye neves szülöttei Lendvay Márton (1807–1858) nagybányai születésű színművész a Nemzeti Színház klasszikus tragédiahőse. Németh László (1901–1975) nagybányai születésű író, esszéista, színműíró, publicista, műfordító. Leövey Klára (1821–1897) Máramarossziget nagy szülöttje, a magyar nőnevelés jeles előfutára. Hollósy Simon (1857–1918) máramarosszigeti születésű festőművész, a Nagybányai művésztelep megalapítója. Erdősi Sylvester János 1504 körül született Szinérváralján, tanár és lelkész, a bölcsészet magisztere, az első magyar nyelvtan szerkesztője, az Új Testamentum fordítója. Meghalt 1557 után. Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) Misztótfalu nagy szülöttje, a magyar nyomdászat kimagasló alakja, európai hírű betűmetsző jelentős nyelvtudós. Szilágyi Domokos (1938–1976) nagysomkúti születésű költő, kritikus és műfordító. Elie Wiesel (1928–2016) amerikai angol és francia nyelvű humanista író, esszéista és publicista, holokauszttúlélő, Nobel-békedíjas, Máramarosszigeten született. Teitelbaum Joel (1887–1979) rabbi, a Teitelbaum rabbidinasztia leghíresebb alakja, egykori szatmárnémeti főrabbi, az első szatmári rebbe. Az Amerikai Egyesült Államokban megalapítja a Szatmár haszid mozgalmat, amely mára a második legnagyobb haszid irányzattá nőtte ki magát, világszerte több mint 150 000 követője van. Máramarosszigeten született. Jakubinyi György (1946–) gyulafehérvári római katolikus érsek (korábban gyulafehérvári segédpüspök, Aquae Regiae címzetes püspöke), a Romániai Örmény Katolikus Ordinariátus apostoli kormányzója, Máramarosszigeten született. Bessenyei István (1955–2018) erdélyi magyar színész, rendező, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója, Égerháton született.
Világörökség
Lásd a Máramaros fatemplomai szócikkben.
Kapcsolódó szócikkek Máramaros vármegye Máramarosi-havasok Natúrpark Máramaros megye természetvédelmi területeinek listája
Jegyzetek
Források Hajdú-Moharos József: Partium, Nagyvárad 1997
Külső hivatkozások A rónaszéki római katolikus templom, a templom 1807–1814-ig épült, Képek a rónaszéki római katolikus templomról A rónaszéki görögkatolikus templom Képek a rónaszéki görögkatolikus templomról A rónaszéki kálvária templom, 1841–1842 között épült, Pelikán József máramarosi főesperes, szigeti plébános szentelte fel, Képek a rónaszéki kálvária templomról A rónaszéki fenyves erdő, Képek a rónaszéki fenyves erdőről Havasmező Képek Máramarosból, Rónaszék (2005–2010) Máramaros megye térképe