A Nemzeti Szövetség (olaszul: Alleanza Nazionale, rövidítése: AN) egykori, olaszországi jobboldali párt (1995–2009). A mozgalom 1994 januárjában alakult meg, akkor még a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom – Nemzeti Jobboldal részeként. A mozgalomhoz liberális, konzervatív és kereszténydemokrata szellemiségű emberek csatlakoztak, például Domenico Fisichella, Luigi Ramponi, Giuseppe Basini, Publio Fiori és Gustavo Selva.
Az 1995. január 27-én tartott kongresszuson – az úgynevezett Fiuggi fordulat folyamán – a mozgalom kiválik az Olasz Szociális Mozgalomból, és párttá alakul. A párt magát jobbközépnek vallja.
A párt továbbviszi az MSI-DN nemzeti konzervatív szemléletét, emellett – főleg Gianfranco Fini ideje alatt – a liberális konzervatív irányzat felé is nyitottá válik.
Története
Előzmények
1972: Giorgio Almirenti az MSI főtitkára egyesítette pártját a Demokratikus Monarchista Egység Pártot és létrejött az MSI-DN (Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal) pártszövetség. 1976: Megszületik és 1977-től párttá válik a Nemzeti Demokrácia Pártja, amely ideológiailag elhatárolódik a neofasizmustól, 1979-ben feloszlik, de ideológiája miatt a Nemzeti Szövetség előfutárának tekinthető. 1992. szeptember 19.: a jobboldali szellemiségű politológus Domenico Fisichella az Il Tempo napilapban felveti egy új jobboldali párt alapításának ötletét: «ha a "progresszívak" egy Demokratikus Szövetségért dolgoznának, akkor az ellen oldalról mindazoknak, akiket örömmel tölt el a haladás szellemisége, el kell kezdeniük dolgozni egy Nemzeti Szövetségért, ahol lehetnek liberálisok, köztársaságiak és katolikusok.»La Destra in cammino - Quale ordine dal caos 1993. december 11.: Az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség (MSI-AN) lesz a neve a pártnak és így indulnak az 1994-es választásokon.Comitato Centrale del MSIFini va alle Fosse Ardeatine. cambia il MSI, sarà Alleanzaaddio camerati, ora ci sono i cari amici 1994. március 28.: A választásokon győz a Silvio Berlusconi vezette választási koalíció, melynek tagja az MSI-AN. A párt 13,4%-ot ér el és a kormány része lesz, Giuseppe Tatarella miniszterelnök-helyettes mellett 4 miniszteri tárcát kap a párt. 1994. december: az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusát tartják, ahol Gianfranco Fini bejelenti az új párt alapítását és hogy nem fogják az új pártban tolerálni az antiszemitizmust.FINI ACCELERA: ' NON VOGLIO ANTISEMITI NEL MIO PARTITO' 12 novembre 1994 — pagina 4FINI AL ' FINANCIAL' ' MAI FASCISTI', Repubblica — 3 dicembre 1994 pagina 5
1995: A Fiuggi fordulat, a Nemzeti Szövetség születése
Az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusa után, 1995. január 27.: Fiuggiban Gianfranco Fini megtartották az új párt első kongresszusát, ahol hivatalosan is feloszlott az MSI. Fini úgy kommentálja az eseményt, hogy «ma Olaszországban véget ért a nagyon hosszú II. világháború utáni korszak».Dall'archivio del Corriere della Sera, 29 gennaio 2005
A bejelentés után kilépett a Pino Rauti vezette keményvonalas szárny és megalakította az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzetiszínű Láng pártot.
A Nemzeti Szövetség megalakulása után mind az alsóházban, mint a szenátusban a párt frakció neve Nemzeti Szövetség - Olasz Szociális Mozgalom neve Nemzeti Szövetség névre változik 1995. februárban.Gruppo Alleanza Nazionale XII Legislatura (dal 15 aprile 1994 all'8 maggio 1996) Gruppo costituito come Alleanza Nazionale - Movimento Sociale Italiano (AN-MSI) il 18 aprile 1994 Dal 1º febbraio 1995 assume la denominazione Alleanza Nazionale (AN)ALLEANZA NAZIONALE - MSI dal 21 aprile 1994 al 7 febbraio 1995
A párt ellenzékben (1995-2001)
Az 1996-os választásokon a harmadik legerősebb párt lesz: 6 millió szavazattal, 15,7%-ot érnek el. A szicíliai regionális választáson a második legerősebb párttá válik.
1996-ban a párt jelöltje Francesco Storace lesz a közszolgálati rádiós és televíziós műsorokat (Rai) felügyelő parlamenti bizottságnak az elnöke.STORACE PRESIDENTE ALLA VIGILANZA RAI MA È SCONTRO NEL POLO - 18 settembre 1996 — pagina 14 sezione: POLITICA INTERNA
1997-ben Fini az Italia 1 csatornán futó Moby Dick televíziós műsorban bejelentette, hogy eltávolodott az olasz fasizmustól és mindenfajta totalitárius rendszertől és elítélte az Olasz Szociális Köztársaság időszakát.http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1997/12/12/salo-regime-totalitario-fini-abiura-in-diretta.html
2000-ben a regionális választásokon a párt közös listán indult a Silvio Berlusconi vezette Casa della Libertá (Szabadság Háza) nevű jobbközép listán. A listán volt az Északi Liga, a Forza Italia is. A párt megnyeri Lazio tartomány vezetését, aminek elnöke Francesco Storace lesz.http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2000/05/13/ora-storace-presidente.html
2001-2005: A 2. Berlusconi-kormánykoalíció tagjaként
A 2001-es parlamenti választásokon a jobbközép koalíció győzött, így ismét Silvio Berlusconi lett a miniszterelnök. Ezzel együtt a Nemzeti Szövetség 1 miniszterelnök-helyettesi, 4 miniszteri és 14 államtitkári posztot kapott. Gianfranco Fini lett a kormány egyik miniszterelnök-helyettese.
A párt javaslatára 2001 decemberében jóváhagyta a parlament a 2001. évi 459-es törvényt, amely lehetővé tette külföldön olasz állampolgároknak, hogy az olaszországi választásokon szavazzanak.http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2001/12/21/si-al-voto-italiano-allestero.html
2002-ben a párt Gianfranco Fini szülővárosában, Bolognában tartotta a második kongresszusát, a városnak 1999 és 2004 között – a város történelmében először – jobboldali polgármestere volt Giorgio Guazzaloca személyében. Fini itt kifejtette, hogy a párt egy erős identitáson alapuló mérsékelt jobboldali párt, de semmiképpen sem fasiszta.http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2002/04/06/la-destra-pugliese-canta-forza-fini.html
2003-ban Fini Izraelbe látogatott, ahol úgy fogalmazott, hogy a holokauszt a 20. század legszörnyűbb dolga volt. Fini a látogatáson Benito Mussoliniről azt nyilatkozta "az olasz népnek felelősséget kell vállalnia, mikor 1938-ban életbe léptek a faji törvények. Felelősségvállalás nélkül nincsen bűnhődés".http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/finisr/knesset/knesset.html
Ez a fordulat sokaknak nem tetszett a pártban, különösen Alessandra Mussolini képviselőnek, aki a Duce unokája. Ekkor úgy dönt, hogy kilép a pártból és számos őt követő képviselő társával megalapítja a Libertá di Azione (Cselekvés Szabadsága) pártot.http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/alemus/alemus/alemus.html
Ideológia Álláspontjai A párt legfőbb álláspontjai voltak:
A hagyományos értékek támogatás, a Katolikus Egyház álláspontja melletti kiállás, a szociálliberális és szekuláris szellemiség ellenzése. Szigorú bevándorláspolitika és a büntetések szigorúbb végrehajtása Izrael, Egyesült Államok és az európai integráció támogatása Drogfogyasztás elutasítása
Szárnyai
Mindezek mellett a párt összetétele heterogén volt. Amellett hogy az Olasz Szociális Mozgalom utódpártjaként jelen volt a neofasiszta szellemiségű emberek, azonban idővel erőteljesen mérséklődött a párt szellemisége és inkább jobbközép, konzervatív pártként kezdett funkciónálni. Öt szárnya volt a pártnak, amik liberális konzervatív, jobboldali, liberális, nemzeti konzervatív, kereszténydemokrata és szociális jobboldaliak voltak.
Társadalmi bázis
A pártnak átlagosan 10-15%-os támogatottsága volt Olaszország egészét tekintve, ám főleg a dél-olasz tartományokban népszerű. Campania, Puglia és Calabria régiókban a kezdeti időkben 15-25% közti eredményeket ért el a párt. Lazioban 2006-os választásokig mindig az országos átlagnál jóval népszerűbb párt volt. A 2000-es regionális választáson a párt jelöltje lett Lazio elnöke. Lazión belül a párt az 5 megyeszékhely közül Viterbónak, Latinának és Frosinonénak adta a polgármestert.
Választási eredmények Parlamenti választások Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető 1994 5.202.698 13,47 Kormánypárt Gianfranco Fini 1996 5.870.491 15.66 Ellenzék Gianfranco Fini 2001 4.463.205 12.02 Kormánypárt Gianfranco Fini 2006 4.707.126 12.34 Ellenzék Gianfranco Fini
Irodalom Autori Vari. La Destra e le istituzioni, 1996. Alessandro Campi, La destra in cammino. Da Alleanza nazionale al Popolo della libertà, Rubettino, 2008 Alessandro Campi, La Destra di Fini. I dieci anni di Alleanza Nazionale 1995-2005, Marco, 2006 Marco Tarchi, Dal MSI ad AN: organizzazione e strategie, Bologna Il Mulino, 1997. Bartolomeo Sorge e Marcello Veneziani. Politicando. Il caso Italia. Gli anni della transizione: febbraio 1992-febbraio 1998, 1998. Gianfranco Fini e Marcello Staglieno. Un'Italia civile, Ponte alle Grazie, 1999. Autori Vari, La Destra allo specchio. La cultura politica di Alleanza Nazionale, Marsilio, 2001. Marco Ferrazzoli, Cos'è la Destra, Il Minotauro, 2001 Federico Guiglia e Enrico Para, Gianfranco Fini. Cronaca di un leader, Le Lettere, 2002. Gianni Alemanno, Intervista sulla destra sociale, Marisilio 2002. Maurizio Gasparri, Fare il futuro. Idee e azioni per modernizzare l'Italia, Nuove idee, 2005. Domenico Fisichella, La Destra in cammino. Alle origini di AN, Pantheon, 2003 Alberto Selvaggi, Tatarella: nero variabile, Nuovi Equilibri, 1998 Annalisa Terranova, Camicette nere. Donne di lotta e di governo da Salò ad Alleanza Nazionale, Mursia, 2007 Franco Servello, ALdo Di Lello, Sessant'anni in fiamma. Dal Movimento Sociale ad Alleanza Nazionale, Rubettino, 2006 Paolo Nello, Il partito della fiamma. La Destra in Italia dal MSI ad AN'', Ist. Editoriali e Poligrafici, 1998 Adalberto Baldoni, "Noi rivoluzionari", Settimo Sigillo, 1986 Adalberto Baldoni, "La Destra in Italia. 1945-1969", Editoriale Pantheon, 2000 Adalberto Baldoni, "Due volte Genova. Luglio 1960-luglio 2001", Vallecchi, 2004 Adalberto Baldoni, " Storia della Destra. Dal postfascismo al Popolo della libertà", Vallecchi, 2009
Hasonló cikkek Olasz Szociális Mozgalom
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Olaszországi pártok Kategória:1995-ben alapított szervezetek