A Koponya-sziget (Skull Island) a leggyakrabban használt elnevezés egy, az Indiai-óceánban elterülő kitalált szigetre, amely elsőként az 1933-as King Kong című kalandfilmben tűnt fel, majd később a folytatásokban, a három remake-ben és minden más King Kong-alapú médiában. A sziget a névadó King Kong és számos más, többnyire őskori és néhány esetben olyan fajok otthona, amelyeknek már jóval az emlősök megjelenése előtt ki kellett volna halniuk, valamint egy fejletlen emberi társadalomé.
Az 1962-es King Kong vs. Godzilla és az 1967-es King Kong Escapes című filmben a hasonló szigeteket „Faro-szigetnek”, illetve „Mondo-szigetnek” nevezik. Kong ezeken a szigeteken is hasonló szerepet játszik, mint egy istenszerű lény, és ez minden King Kong-történetben megjelenik. A Koponya-sziget eredete ismeretlen, de úgy tűnik, Kong az egyetlen ismert óriásgorilla a szigeten. A 2005-ös film azonban más, Kong méretű gorillák csontvázait is bemutatja, ami arra utal, hogy egykor egy ismeretlen számú ilyen lényből álló csoport élt a szigeten. Emellett a 2017-es Kong: Koponya-sziget című filmben láthatjuk Kong szüleinek csontvázát is.
Története
Megjelenés az 1933-as filmben alt=Arnold Böcklin a holtak szigete című festménye hatással volt a Koponya-sziget tervezésére.|bélyegkép|290x290px|Arnold Böcklin a holtak szigete című festménye hatással volt a Koponya-sziget tervezésére.Mark Rubinstein (1977). "King Kong: A Myth for Moderns".Alexandra Heller-Nicholas (January 22, 2021) The Giallo Canvas: Art, Excess and Horror Cinema. „Legyen szó Francisco José de Goya hatásáról Jack Pierce ikonikus sminktervezésére Boris Karloff számára James Whale Frankenstein című filmjében (1931), Arnold Böcklin Halottak szigete (1880-1901) című festményéről a King Kong Koponya-szigetének kialakításában [...].” A King Kongban a szigetet soha nem említik név szerint, és körülbelül 12°S 78°E – 32 kilométerre nyugatra található Periuk partjaitól, Indonéziában. A sziget közepén található egy jellegzetes hegy, amelynek alakja emberi koponyára emlékeztet, és amelyet „Koponyahegy” néven emlegetnek.
Az első film szerint egy norvég hajó kapitánya felfedezett egy sodródó kenut, amelyben csak egy bennszülött maradt életben. Mielőtt a bennszülött meghalt, a kapitány meg tudta szerezni a sziget hozzávetőleges helyét és néhány részletet róla, beleértve a legjellegzetesebb vonását, egy hatalmas falat, amelyet a bennszülöttek ősei építettek, amikor még fejlett civilizációjuk volt. Amikor a film főszereplői megérkeznek a szigetre és megvizsgálják, a várt bennszülöttek mellett mindenféle őskori lényeket és egy rendkívül nagy majmot találnak, akit a szigeten élők „Kongnak” neveznek.
A bennszülöttek jelenlétét soha nem magyarázták meg, csak annyit tudunk róluk, hogy egy fejlett civilizáció „visszamaradt” leszármazottai.
A folytatásban, a Kong fia című filmben Carl Denham visszatér a Koponya-szigetre, amikor híre megy egy ott elrejtett kincsről. Ott találkozik egy nagy fehér gorillával is, akit King Kong fiának tartanak, és akit kicsi Kong-nak nevez el. A koponya-sziget egy erős földrengés során elsüllyed a tengerben. Mivel a lába sziklák közé szorul, Kong fia megfullad, miközben Carl Denham-ot a víz felett tartja. Denham sértetlenül túléli, míg a kincset ő és a másik három túlélő birtokolja.
Az eredeti filmekben soha nem használják a „koponya-sziget” kifejezést, csak a „koponyahegy” nevét említik, míg a folytatásban, a Kong fia című filmben egyszerűen „Kong szigete” néven hivatkoznak rá. Delos Lovelace King Kong regényadaptációjában „koponyahegy sziget” néven szerepel, de az RKO néhány reklámanyagában ismét „koponya-sziget” néven hivatkozik rá.
1976-os remake Az 1976-os King Kong filmben a koponya-szigetet „a koponya partjaként” emlegetik. Az Indiai-óceánban, Jáva déli részén található, és állandó felhőtakaró borítja. Az évszázadok során állítólag több ember is meglátogatta a szigetet, de egyikük sem tért vissza egyértelmű bizonyítékkal. Az 1970-es évekre ez már csak egy városi legenda, amelynek egyetlen bizonyítéka a kormány titkos aktáiban található. Kiderül továbbá, hogy hatalmas olajkészletek vannak a szigeten, ami egy kapzsi olajcég vezetőjét arra készteti, hogy felkeresse a szigetet. A primitív bennszülött törzs és a hatalmas, kétlábú gorilla, Kong mellett megjelenik egy óriási kígyó is, amely Kong barlangjában bukkant fel, és meg akarta ölni az óriásgorillát és Dwan-t, de Kong megölte.
Az 1986-os folytatásban, a King Kong Lives-ban a koponya-sziget nem jelenik meg, de Hank Mitchell kalandor említi (tévesen Kong-szigetnek nevezve), aki úgy vélte, hogy Borneó és a koponya-sziget a múltban egyazon földtömeg részét képezték.
Kong (animációs sorozat) A 2000 és 2001 között futó animációs sorozatban a szigetet Kong szigetnek nevezték el. A korábbi változatoktól eltérően Kong-sziget nem az Indiai-óceánban, hanem a hírhedt Bermuda-háromszögben található. Bár különböző őskori lények élnek ott, Kong-szigeten néhány rom is található, amelyek közül az egyik a démon Chiros börtönéül szolgál. Itt él Jason Jenkins és nagymamája, Dr. Lorna Jenkins, valamint Jason barátja, Tan. Egy másik ember, Lua, a sziget őslakosainak egyetlen túlélője, aki egy sámánnő.
Kong: a koponya-sziget királya A koponya-sziget megjelenik egy 2004-es regényben, amely egyben előzménye és folytatása is az eredeti „King Kong” történetnek, amelyet Merian C. Cooper álmodott meg, Delos Lovelace írt meg regény formában 1932-ben, a Cooper család hagyta jóvá.
Joe DeVito alkotta és illusztrálta, Brad Strickland és DeVito írta meg regény formájában John Michlig közreműködésével. A Kong:koponya-sziget királya történetében a sziget sokkal nagyobb, mint ahogy eredetileg gondolták. Ez vagy egy instabil vulkáni szigetcsoport utolsó maradványa, vagy egy nagyobb földtömeg maradványa. A koponya-sziget az Indiai-óceánban, Szumátra nyugati részén található, és több kisebb sziget veszi körül, amelyek közül a legjelentősebbek egy kis félsziget déli-keleti sarkánál találhatók.
A szigeten található két hegy, amelyek közül a nagyobbik emberi koponya alakú. A koponyahegy tele van barlangokkal és járatokkal, amelyeket a természetes erózió, de emellett emberi kéz is formált. Korábban ezeket a szigetlakók gyakran használták, hogy elkerüljék a felszínen élő szörnyeket, de kiderült, hogy ezekben is sok veszélyes fény él. Ezek között vannak korábban ismeretlen fajok, mint például a hatalmas fejű, kígyószerű kétéltűek, amelyek képesek egész emberrel lenyelni; olyan 30 centiméter hosszú lények, amelyek tintahal és rák jellemzőit ötvözik, biolumineszcens vitorlákkal, amelyek végén mérgező fullánk található; óriási pókok, amelyek testhossza 2 méter, lábhossza 2,5 méter, és a lábuk végén kézszerű végtagok vannak.
A koponya-szigeten legalább a 20. századig élő emberi civilizáció egy korábban ismeretlen emberfaj, a Tagatu (két korábban különálló törzs, a Tagu és az Atu egyesülése) utolsó maradványa. Az eredeti kultúra feltehetően ázsiai eredetű, és egy ma már nem létező szigetcsoportra terjedt át Szumátra nyugati részén. Egy természeti katasztrófa következtében évezredekkel ezelőtt kénytelenek voltak a koponya-szigetre vándorolni. A Tagatu nép, akiket kielégíthetetlen kíváncsiságuk vonzott a sziget látványos tájához, úgy hitte, hogy biológiai és organikus tudományok ismereteivel legyőzheti a koponya-sziget veszélyeit. Ők hozták oda eredetileg a hatalmas majomszerű Kongokat védelem céljából, és Kongok segítségével építették meg a koponya-sziget felén átívelő ikonikus falat, hogy megvédjék magukat a sziget őskori lényeitől.
A műben feltárt számos rejtély között szerepel az a tény is, hogy a koponya-szigeten a dinoszauruszok soha nem haltak ki, hanem az elmúlt 65 millió év alatt tovább fejlődtek. Ez furcsa variációkhoz vezetett a korábban ismert fajoknál, valamint számos új faj megjelenéséhez. Az utóbbiak közül a legfontosabb egy értelmes dinoszaurusz faj, a Deathrunners. Két lábon járó, rendkívül agresszív, 1-2 méter magas lények, akik egykor uralták a szigetet, és háborúban álltak a Tagatu és a Kongok fajával. Fajukat néhány nemzedékenként egy hatalmas méretűre növő királynő szaporítja. Az egyik ilyen, „Gaw” nevű királynő uralkodott a koponya-szigeten, amikor King Kong megszületett, és Kongnak le kellett győznie őt, hogy király lehessen.
A történetben Carl Denham fia, Vincent (aki paleontológus) és az idősebb Jack Driscoll 1957-ben visszatérnek a koponya-szigetre, hogy felfedezzék a korábbi civilizáció történelmének elemeit és kapcsolatát a szigettel egy rejtélyes, idős Tagatu, akit egyszerűen csak „Mesélőnek” hívnak valamint régészeti leletek, például különleges színekkel készített festmények formájában, amelyek a föld alatti járatokban találhatók, és amelyek megvilágításkor megmozdulnak, hogy felfedjék a szigeten történt múltbeli eseményeket. Ezek közül a legfontosabb az „Öreg város” maradványainak felfedezése, amelyet a Tagatu civilizáció fénykorában hoztak létre a sziget közepén, egy két hegy között elterülő völgyben. A Mesemondó története, valamint Vincent és Driscoll felfedezései arra utalnak, hogy a szigetnek nevet adó kísérteties koponyaarcot emberi kezek alkothatták. Ezek és más felfedezések arra utalnak, hogy a koponya-sziget titkainak valódi mértéke még nem került napvilágra.
2005-ös remake Peter Jackson 2005-bn készített újrafeldolgozásában a sziget helyzete Szumátra nyugati részén változatlan marad, egy mágneses anomáliákkal és heves tengeri viharokkal sújtott területen. A Kong világa: a koponya-sziget ternészetrajza (the world of Kong: a natural History of skull island) című könyv szerint a koponya-sziget geológiailag instabil volt, és az elmúlt ezer évben lassan süllyedt a tengerbe. 1933-ra a sziget a pusztulás szélén állt. Tizenöt évvel a modern világ általi felfedezése után a sziget végül elsüllyedt az óceánban.
Az őskorban a koponya-sziget számos őskori lény menedéke volt. Az idő múlásával egyre több faj érkezett ide úszva, repülve, tutajon vagy ideiglenes földhidakon át vándorolva. Ahogy a sziget lassan elsüllyedt a tengerben, az életnek alkalmazkodnia kellett, ami bizarr és rémálomszerű lényekből álló ökoszisztémát eredményezett.
Háromezer évvel ezelőtt egy fejlett délkelet-ázsiai civilizáció vándorolt a koponya-szigetre, magával hozva háziasított állatait, mint például a gaur és Kong óriási ősei. Ez a kultúra végül kihalt, csak hatalmas, omladozó romokat hagyva maga után a szigeten (például a hatalmas falat) és egy kis fejletlen társadalmat, akikből a koponya-sziget őslakosai lettek.
Altus Press A két karakter 80. évfordulójához kapcsolódóan az Altus Press 2013 márciusában kiadta a Doc Savage: koponya-sziget című hivatalosan jóváhagyott regényt, amelyben King Kong találkozik Doc Savage-el, a ponyvairodalom hősével. A regényt Will Murray írta, a borítót Joe DeVito művész készítette. Az 1920-ban játszódó történetben Doc Savage az első világháborúban töltött katonai szolgálat után nem sokkal apjával, a felfedező Clark Savage Sr.-rel együtt keresi rég elveszett nagyapját (a legendás tengerészt, Stormalong Savage-ot), ami végül apát és fiút a titokzatos koponya-szigetre vezeti, ahol találkoznak a sziget őskori lakóival, köztük King Kong-al.Matthew Moring (January 29, 2012). "Press Release: Doc Savage and King Kong Coming in March". "E fiktív óriások nyolcvanadik évfordulóján az Altus Press büszkén adja ki A bronzember és a világ nyolcadik csodája első engedélyezett összecsapását - Doc Savage: Koponya-sziget. A történetet Will Murray írta a Kong: a koponya-sziget királya alkotójával, Joe DeVitóval közösen. A Doc Savage: Koponya-sziget egy új pulp eposz." A New York Journal of Booksban megjelent kritikában a drámaíró, Mark Squirek így összegezte a történetet: