Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran) (Resinár, 1911. április 8. – Párizs, 1995. június 20.) román-francia filozófus és író.

Élete 250px|bélyegkép|jobbra|Emil Cioran szülőháza 250px|bélyegkép|jobbra|21 rue de l'Odéon

Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a Szeben vármegyei Resináron (Rășinari). Apja ortodox pap, anyai nagyapja (Gheorghe Comaniciu) jegyző volt, aki az Osztrák–Magyar Monarchiától bárói rangot kapott.

Gimnáziumi tanulmányait a szebeni Gheorghe Lazăr Gimnáziumban végezte, majd 17 évesen filozófiát kezdett tanulni Bukarestben. Elsősorban Kant, Schopenhauer és főleg Nietzsche filozófiája érdekelte. A Bukaresti Egyetemen ismerkedett össze Mircea Eliadeval és Eugène Ionescóval, akikkel élethosszig tartó barátságot kötött. Szakdolgozatát Bergsonról írta.

1933-ban ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol 1936-ig maradt; megismerkedett Nicolai Hartmann-nal, Georg Simmellel és Ludwig Klagesszel. Ezekben az években szimpatizált mind a német, mind az olasz fasizmussal, s bár nem volt tagja a Vasgárdának, szimpatizált annak fellépésével. A későbbiekben revideálta korábbi nézeteit, s egy 1972-es interjúban úgy ítélte, megtanulta, mit jelent sodródni az árral, s immár immunis rá. Eleinte Romániában élt és dolgozott, majd a harmincas évek végén Párizsban telepedett le. Attól fogva kizárólag franciául írt. A Latinnegyedben élt, a külvilágtól elzárkózva; barátai közé tartozott többek között Paul Celan és Samuel Beckett. Élettársa, Simone Boué halála után lakásukban több tucatnyi jegyzetfüzetet találtak, bennük Cioran hátramaradt jegyzeteit, töredékeit.

Ciorant a filozófia egyik legnagyobb újkori szkeptikusaként és nihilistájaként tartják számon.

Filozófiája

Cioran utolsó románul írott művében, a Gondolatok alkonyában (Amurgul gândurilor) foglalja össze valamennyi filozófiai alapmotívumát, melyeket később részletesen boncolgat francia munkáiban. A szöveget tematikusan foszlányokra tépte; ezt a következőkkel indokolja: „A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

A ciorani filozófia fontos motívuma az idő. Ezt a Zuhanás az időben (La chute dans le temps, 1964) című művében fejti ki. A következőket mondja az időről: „A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai…” Bevezeti a „rituális idő” fogalmát. Ez a következőt jelenti: a dimenzió nélküli idő visszahozása a naptári év keretén belül zajló ciklikus-rituális ismétlésekhez. Ismert példája éppen a hagyományos egyházi vagy paraszti kalendárium.

Isten a középpont, ahová az idő és a történelem tart, hogy benne végül megsemmisüljenek, a kezdet kezdetén a véges időnek is az örök isteni lényegből kellett kiszakadnia, vagyis ez az „alkony” már kezdetben is létezett. Az Isten tulajdonképpen a „gondolatok alkonya”.

Politikai filozófiájára Oswald Spengler volt nagy hatással. Eszerint az ember egészen addig képes a dekadencia elkerülésére, ameddig érintkezésben marad az eredetével, és nincs elvágva önmaga által a saját múltjától; a jelent az önmagát eltárgyiasító ember jelenének tartja, s mint ilyet, dekadensnek értékeli.

Az írás számára terápiás jelleggel bírt, biológiai szükséglet volt: álláspontja szerint ami kifejezést nyer, elveszíti intenzitását, s ezáltal elviselhetővé válik. Egzisztencialista hátterének inverziója az ember általános otthontalanságának megállapításából születő nihilista filozófiája, melyet ennek ellenére az élethez való makacs ragaszkodás jár át meg át.

Magyarul megjelent könyvei A bomlás kézikönyve. Aforizmák; vál., ford. Réz Pál, utószó Ara-Kovács Attila; Európa, Bp., 1990 Egy kifulladt civilizációról; vál. Fázsy Anikó, ford. Fázsy Anikó, Ferch Magda; Nagyvilág, Bp., 1998 (Nagyvilág könyvek) Beszélgetések Emil M. Ciorannal; Kijárat, Bp., 1998 (Teve könyvek) A bomlás kézikönyve (ford. Cziszter Kálmán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999 (Kísértések), Füzetek, 1957–1972; ford. Réz Pál; Európa, Bp., 1999 (Mérleg) Kalandozások; ford., utószó Farkas Jenő, előszó Zalán Tibor; Palamart, Bp., 2004 Történelem és utópia; ford. Fázsy Anikó; Nagyvilág, Bp., 2005 A létezés kísértése; ford. Fázsy Anikó; Nagyvilág, Bp., 2008 Könnyek és szentek; ford. Karácsonyi Zsolt, jegyz. Csáki Márton; Qadmon, Bp., 2010 Átkozott én; ford. Juhász Katalin; Bozóthegyi, Bp., 2024 A bomlás kézikönyve – Helikon Zsebkönyvek 90. fordította és szerkesztette Réz Pál Helikon 2020.08.31.

Románul megjelent művei 200px|bélyegkép|jobb|Emil Cioran sírja

Pe culmile disperării (A kétségbeesés csúcsain), Bukarest, 1934 Cartea amăgirilor (Ámítások könyve), Bukarest, 1936 Schimbarea la față a României (Románia színeváltozása), Bukarest, 1936 Lacrimi și sfinți (Könnyek és szentek), Bukarest, 1937 Amurgul gândurilor (Gondolatok alkonya), 1940 Îndreptar pătimaș (Szenvedélyes útmutató), Bukarest: Humanitas, 1991 Singurătate și destin (Egyedüllét és sors. A két világháború közötti cikkek antológiája Dan C. Mihăilescu gondozásában), Bukarest: Humanitas, 1992 Scrisori către cei de-acasă (Levelek haza), Bukarest: Humanitas, 1995 Mon pays/Țara mea (Hazám), Bukarest: Humanitas, 1996

Franciául megjelent művei Œuvres (Opere complete), éd. Yves Peyré, Paris, Gallimard, 1997, 1999, 2001, 2003 Précis de décomposition Paris, Gallimard, 1949 Syllogismes de l'amertume Paris, Gallimard, 1952 La Tentation d'exister Paris, Gallimard, 1956 Histoire et utopie Paris, Gallimard, 1960 La Chute dans le Temps Paris, Gallimard, 1964 Le Mauvais Démiurge Paris, Gallimard, 1969 De l'inconvénient d'être né, Paris, Gallimard, 1973 Écartèlement Paris, Gallimard, "Les essais" (Eseurile), 1979 Exercices d'admiration: essais et portraits, Paris, Gallimard, 1986 Aveux et anathèmes Paris, Gallimard, 1986 Le Livre des leurres 1936, trad. Grazyna Klewek, Thomas Bazin, Paris, Gallimard, 1992 Bréviaire des vaincus 1940–1944, trad. Alain Paruit, Paris, Gallimard, 1993 L'âge d'or Châteauroux, 1995 Anthologie du Portrait. De Saint-Simon à Tocqueville Paris, Gallimard, 1996 Cahiers 1957–1972, cu o prefață de Simone Boué, Paris, Gallimard, 1997 Solitude et destin Paris, Gallimard, 2004 Des Larmes et des Saints 1937, Paris, L'Herne, 1986 Sur les cimes du désespoir1933, trad. André Vornic, Christiane Frémont, Paris, L'Herne, 1990 Cahier de Talamanca 1966, Paris, Mercure de France, 2000 Ébauches de vertige, Paris, Gallimard, 2004 (extras din Écartèlement) Le Crépuscule des pensées 1940, trad. Mirella Patureau-Nedelco, Paris, L'Herne, 1991 Valéry face à ses idoles Paris, L'Herne, 1970 (reluat din Exercices d'admiration) Essai sur la pensée réactionnaire: à propos de Joseph de Maistre Vacillations Fontfroide-le-Haut, 1998 Sissi ou la vulnérabilité Jean CLAIR (dir.), Vienne 1880–1938. L'Apocalypse joyeuse, Paris, éd. du Centre Pompidou, 1986 L'Élan vers le pire képek: Irmeli Jung, Paris, Gallimard, 1988

Jegyzetek

Források Cioran.eu – cikkek, interjúk Ornea, Z.: Anii treizeci. Extrema dreaptă românească. Bucharest: Fundației Culturale Române. 1995. . OCLC 33346781. Petreu, Marta: An Infamous Past: E.M. Cioran and the Rise of Fascism in Romania. 2005.

További információk Cioran-aforizmák Makkai Bence: Bevezetés Emil Cioran A kétségbeesés csúcsán című írásához Recenzió A létezés kísértéséről Pályi András recenziója A bomlás kézikönyvéről Az istentelenség ürömei (recenzió) Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy Mi legyen a fasiszta múlttal? Történeti esszé; Gondolat, Bp., 2014 Bilibok György: Emil Cioran filozófiája; L'Harmattan, Budapest, 2026.

Kategória:Román filozófusok Kategória:Román írók Kategória:Francia filozófusok Kategória:Francia írók Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Román emigránsok Franciaországban Kategória:Ateisták Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek Kategória:A Román Akadémia tagjai