Szilágyi István (Kolozsvár, 1938. október 10. – Kolozsvár, 2024. március 13.)Szabadság, 2024. március 13. Online hozzáférés a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar író. A Magyar Művészeti Akadémia egyesület tagja (2019), a Magyar Művészeti Akadémia köztestület tagja (2011)

Életpályája Zilahi származású édesapja, Szilágyi István tímármester Kolozsvárott kapott munkát, s ott vette feleségül a korábban szobalányként, majd varrodai alkalmazottként, akkor drogériai eladóként dolgozó Zemáncsek Margitot, az édesanyját. 1940 őszén visszaköltöztek szülei Zilahra, abba a szolgálati lakásba, amelyet a Dermata gyár ajánlott fel számukra, ha a családfő vállalja a gyár nyersanyagbegyűjtő központja helyi kirendeltségének vezetését. 1942 tavaszán a kétgyermekes, póttartalékos apát behívták katonának. Nem sokkal később csapatát a szovjet frontra, a Don-kanyarba vezényelték, ahol a 2. magyar hadsereg 1943 januárjában katasztrofális vereséget szenvedett. A hősi halottak között volt az időközben tizedessé előléptetett id. Szilágyi István is. Sorsáról családja sokáig nem is kapott értesítést, majd özvegy édesanyja a két gyermekével hazaköltözött anyósához, született Adorjányi Juliannához, aki tizenegy gyermeket hozott a világra, két férje özvegye volt már akkorra, s akinek íróunokája szerint remek emlékezőtehetsége volt: „előadókészségében összefutott s meggyűlt száz-százötven év Zilah környéki s érmelléki történet".

Nagyanyja 1946-ban bekövetkezett halála után anyjára hárult a családfenntartás minden gondja, bár sógora segített a ház körüli munkákban, s még a gyerekek nevelésében is. A régi ház lebontásában s az új építésében is részt vett. Megélhetésükre paplanvarróműhelyt nyitottak, ahol a gyerekek is feladatot kaptak. Szilágyi István hatéves kora előtt, 1944 őszén került a zilahi Wesselényi-kollégiumba, ahonnan nyolc év után, 1952 őszén már nem „hazatért", hanem egy teherautó platójáan Kolozsvárra szökött. A híres zilahi líceum helyett szülővárosa vasúti gépipari középiskolájába jelentkezett. Nemcsak az vezette, hogy könnyítsen családja terhein, hanem az is, hogy a szakiskolát elvégezve mozdonyvezető lehessen. Harmadéves korában azonban ebben megakadályozta, hogy rövidlátásáról orvosi leletet állítottak ki. Életrajza az mmakademia.hu-n

1956-ban érettségizett Szatmáron, kitanulta a mozdonyszerelő géplakatos szakmát. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban szerzett jogi diplomát. Az Utunk munkatársa, majd 1968–1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon főszerkesztője. Kolozsváron élt és alkotott.

Novellákat, elbeszéléseket, regényeket írt. Első nagy sikerű könyve 1975-ben jelent meg, Kő hull apadó kútba című regénye a legkülönbözőbb iskolákhoz tartozó irodalmárok egyöntetű elismerését vívta ki. Több nyelvre lefordították: németül 1982-ben (Steine fallen in versiegenden Brunnen), románul 1984-ben (Cad pietre în fîntîna seacă), lengyelül 2001-ben (Dudni kamień, dudni…) jelent meg. A regény Szendy Ilka és Gönczi Dénes szomorú balladai történetének pszichológiai regénybeli feldolgozása, természetesen nem egyszerű pszichokrimi, sokkal több annál, Arany János balladáinak nyomában jár, csak a nagy magyar írók tudják Arany balladai feldolgozásait és nyelvét úgy, ahogyan Szilágyi István is.

Nagy figyelmet keltett 1990-ben Agancsbozót című monumentális, majd' 700 oldalas regénye is, amely egy abszurd látomás, és nyitott mind a mítosz, mind az ironikusan ábrázolt felfoghatatlan valóság felé. Ám a hetvenes évekbeli sikerhez hasonlót inkább egyik újabb regénye, a Hollóidő (2001) váltott ki. Ez a regény a török hódoltság idején játszódik, egy távoli kor eleven hétköznapjait, szerelmeit, hadikalandjait, rémségeit jeleníti meg. Egyszerre veretes és bámulatosan hajlékony, sokszínű nyelv, mely megrendülést, humort és iróniát egyazon könnyedséggel, szépséggel közvetít, mesél és magával ragadja az olvasót, hogy a távoli kor emberének lélegzetvételében a sajátjára ismerjen.Szilágyi István: Hollóidő, könyvajánló Az író műveinek fogadtatását, kritikai értékelését szemlézi a Tanulmányok Szilágyi Istvánról című kötet (szerk. Márkus Béla, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2003).

A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe. 2019-től életműsorozatát az MMA Kiadó adja ki.

2010-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta.

2024-ben, szülővárosában halt meg, életének 86. esztendejében.

Művei (válogatás) Sorskovács, elbeszélések, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1964 Ezen a csillagon, novellák, elbeszélések, karcolatok, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1966 Üllő, dobszó, harang, regény, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1969 Jámbor vadak, elbeszélések, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971 Kő hull apadó kútba, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975 Kő hull apadó kútba, In: Letűnt világok – Két egyfelvonásos, NPI, Budapest, 1981, (Színjátszók kiskönyvtára) Agancsbozót, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990 Hollóidő, regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001, 3. kiadás: MMA Kiadó, Budapest, 2025 Bolygó tüzek – Novellák, elbeszélések, Magvető, Budapest, 2009 Katlanváros, MMA, Budapest, 2019 Messze túl a láthatáron, MMA, Budapest, 2020 A hóhér könnyei, MMA, Budapest, 2021 Fekete Vince: Szilágyi István – Képes beszélgetőkönyv, MMA, Budapest, 2022 Távolodó jégtáblákon. Válogatott publicisztikák, szerkesztő és utószó: Márkus Béla, MMA, Budapest, 2023 Az emlékezés göröngyein, regény, MMA Kiadó, Budapest, 2024

Díjai, elismerései 1975 – Romániai Írószövetség Díja 1975 – Pezsgő-díj 1990 – József Attila-díj 1992 – Ady Endre-díj 1995 – Déry Tibor-díj 1998 – Getz Corporation díj 2001 – Kossuth-díj 2002 – Magyar Irodalmi Díj (nem fogadta el) 2003 – Márai Sándor-díj 2008 – Székelyföld-díj 2008 – Arany János-díj 2008 – Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj 2008 – Kölcsey-emlékplakett 2009 – Alföld-díj 2012 – Hazám-díj 2014 – A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal 2014 – A Nemzet Művésze 2017 – Prima díj

Jegyzetek

Források Romániai magyar ki kicsoda – 1997, Romániai Magyar Demokrata Szövetség – Scripta Kiadó, Nagyvárad, 1997, , Szilágyi István: 562. o.

Szilágyi István,Kortárs Irodalmi Adattár, hozzáférés: 2007. május Tanulmányok Szilágyi Istvánról, szerkesztő: Márkus Béla, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 Mester Béla: Hatalom, ember, technika Szilágyi István prózájában, Kijárat, Budapest, 2004, (Kritikai zsebkönyvtár 4.) Márkus Béla: Szilágyi István, MMA, Budapest, 2018, (Közelképek írókról)

További információk Kő hull apadó kútba, ilegeza/axelero.hu, könyvismertetés Szilágyi István: Agancsbozót, Moly.hu, könyvismertetés

Kategória:1938-ban született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Déry Tibor-díjasok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Kolozsváriak Kategória:Hazám-díjasok Kategória:Márai Sándor-díjasok Kategória:Alföld-díjasok Kategória:Digitális Irodalmi Akadémia-tagok Kategória:A Nemzet Művésze cím tulajdonosai Kategória:Prima díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal kitüntetettjei