Lawrence Monsanto Ferlinghetti amerikai költő, festő, társadalmi aktivista és a City Lights Booksellers & Publishers társalapítója volt. Versek, fordítások, szépirodalmi művek, színházi művek, művészeti kritikák és filmnovellák szerzőjeként leginkább második verseskötete, az A Coney Island of the Mind (1958) vált ismertté, amelyet kilenc nyelvre fordítottak le és több mint egymillió példányban adtak el. Amikor Ferlinghetti 2019 márciusában 100 éves lett, San Francisco városa születésnapját, március 24-ét „Lawrence Ferlinghetti-nappá” nyilvánította.

Fiatalkora Ferlinghetti 1919. március 24-én született a New York állambeli Yonkersben. Nem sokkal születése előtt édesapja, a bresciai születésű Carlo szívrohamban meghalt, édesanyját, a portugál szefárd zsidó származású Clemence Albertine-t (született Mendes-Monsanto) pedig nem sokkal később elmegyógyintézetbe zárták. Egy nagynénje, majd nevelőszülei nevelték fel. A Mount Hermon School for Boys (később Northfield Mount Hermon School) iskolába járt, ahol 1937-ben érettségizett, majd a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemre járt, ahol 1941-ben újságírásból szerzett diplomát. Újságírói pályafutását a The Daily Tar Heel sportújságírásával kezdte, és első novelláit a Carolina Magazine-ban publikálta, amelybe Thomas Wolfe is írt.

A második világháború alatt az Egyesült Államok haditengerészetében szolgált, a normandiai partraszállásnál egy tengeralattjáró-vadász hajó kapitányaként. 1947-ben a Columbia Egyetemen angol irodalomból szerzett M.A.-diplomát John Ruskinról és J. M. W. Turner brit festőről írt szakdolgozatával. A Columbia Egyetemről a Párizsi Egyetemre ment, ahol összehasonlító irodalomtudományból szerzett doktori fokozatot Párizs, mint szimbólum a modern költészetben című disszertációjával.

Magánélete Ferlinghetti 1946-ban találkozott leendő feleségével, Selden Kirby-Smith-szel, Edmund Kirby-Smith unokájával egy Franciaország felé tartó hajó fedélzetén. Mindketten Párizsba tartottak, hogy a Sorbonne-on tanuljanak. Kirby-Smith a Kirby becenévre hallgatott. Házasságuk válással végződött, de két gyermekük született.

City Lights 1951-ben San Franciscóba költözött, és 1953-ban megalapította a City Lights (Városi fények) kiadót a North Beach-en Peter D. Martinnal, a San Francisco Állami Egyetem hallgatójával együttműködve. Mindketten 500 dollárt fektettek be. 1955-ben Ferlinghetti megvásárolta Martin részesedését, és megalapította az azonos nevű kiadót. Az első általa publikált sorozat a Pocket Poets Series volt. Letartóztatták Allen Ginsberg Üvöltés című művének kiadása miatt, aminek eredményeként 1957-ben az Első Kiegészítésről szóló pert indították, ahol Ferlinghettit egy obszcén mű kiadásával vádolták meg – majd felmentették.

Költészet

Ha költő lennél, alkoss olyan műveket, amelyek képesek válaszolni az apokaliptikus idők kihívására, még ha ez a jelentés apokaliptikusan hangzik is.

Te vagy Whitman, te vagy Poe, te vagy Mark Twain, te vagy Emily Dickinson és Edna St. Vincent Millay, te vagy Neruda és Majakovszkij és Pasolini, amerikai vagy nem amerikai, a hódítókat szavakkal hódíthatod meg. ... – Lawrence Ferlinghetti. A Költészet mint lázadó művészet [Jelzem neked a lángokon keresztül].

Ferlinghetti számos beatköltőt publikált, és néhányan beatköltőnek is tartják. Ő mégsem tartotta magát beatköltőnek, ahogy a 2013-as Ferlinghetti: Rebirth of Wonder című dokumentumfilmben mondta: „Ne nevezzenek beatnek. Soha nem voltam beatköltő.”

Korai költészetének nagy részét T. S. Eliot jegyében írta. Ferlinghetti azt mondta Jack Foley költőnek és kritikusnak: „Minden, amit írtam, úgy hangzott, mint ő.” Mégis, még az Eliot által inspirált verseiben is, mint például a „Constantly Risking Absurdity” című versében, Ferlinghetti mindig populista, amikor a költőt először egy cirkuszi trapézművészhez, majd egy „kis charleychaplin emberhez” hasonlítja.

A kritikusok megjegyezték, hogy Ferlinghetti költészete gyakran erősen vizuális dimenziót ölt, ahogy az illik ehhez a költőhöz, aki festő is volt. Ahogy Jack Foley költő és kritikus fogalmaz, Ferlinghetti versei „kis történeteket mesélnek, »képeket« alkotnak”. Ferlinghetti költőként színes képeket fest szavaival, amelyek az átlagos amerikai tapasztalatokat örökítik meg, ahogyan azt a In Golden Gate Park that Day című versében is láthatjuk: „A Golden Gate Parkban aznap / egy férfi és a felesége jöttek / ... A férfi zöld nadrágtartót viselt ... míg a felesége egy szőlőfürtöt cipelt”. Az A Coney Island of the Mind első versében, amelynek címe: „Goya legnagyobb jeleneteiben, úgy tűnik, látjuk”, Ferlinghetti szavakkal írja le a „szenvedő emberséget”, amelyet Goya ecsettel ábrázolt festményein. Ferlinghetti azzal a felismeréssel zárja versét, hogy a „szenvedő emberiség” ma úgy festhető le, mint az anyagelvűségben fuldokló átlagos amerikaiak: „egy ötven sáv széles autópályán/ egy betonkontinensen/ fapados reklámtáblákkal/ illusztrálva a boldogság ostoba illúzióit”.

Ferlinghetti kifejezetten populista módon közelítette meg a költészetet, munkássága során mindvégig hangsúlyozta, hogy „a művészetnek minden ember számára hozzáférhetőnek kell lennie, nem csak egy maroknyi magasan képzett értelmiségi számára”. Larry Smith amerikai író és szerkesztő szerint Ferlinghetti „az új költői és kulturális formák létrehozásában lelkiismeretesen részt vevő emberek költője”. A művészetnek mint széleskörű társadalmi-kulturális erőnek ez a felfogása, szemben az elitista tudományos vállalkozással, kifejezetten nyilvánvaló a Pictures of the Gone World 9. versében, amelyben a beszélő kijelenti: „'Az igazság nem kevesek titka' / mégis / talán így gondolnád / ahogyan egyes / könyvtárosok / és kulturális nagykövetek és / különösen múzeumigazgatók / viselkednek” (1-8). Ferlinghetti esztétikai egalitarizmusa mellett ez a passzus a költő munkásságának két további formai jellemzőjére is rávilágít, nevezetesen a közös amerikai idióma beépítésére, valamint a sorelrendezéssel kapcsolatos kísérletező szemléletére, amelyet – mint Crale Hopkins megjegyzi – William Carlos Williams költészetétől örökölt.

Széles körű esztétikai aggodalmát tükrözve Ferlinghetti költészete gyakran foglalkozik számos nem irodalmi művészeti formával, leginkább a jazz-zenével és a festészettel. William Lawlor azt állítja, hogy Ferlinghetti szabadverseinek nagy része megpróbálja megragadni a modern jazz spontaneitását és fantáziadús kreativitását; a költő arról híres, hogy munkáinak nyilvános felolvasásaiba gyakran beépített jazzkíséreteket.

Politikai elkötelezettség Nem sokkal azután, hogy 1951-ben San Franciscóban telepedett le, Ferlinghetti találkozott Kenneth RexrothKenneth Charles Marion Rexroth (1905. december 22. – 1982. június 6.) amerikai költő, műfordító és kritikai esszéista. költővel, akinek a filozófiai anarchizmusról alkotott elképzelései befolyásolták politikai fejlődését. Filozófiai anarchistának vallotta magát, rendszeresen kapcsolatban állt más anarchistákkal North Beachben, és olasz anarchista újságokat árult a City Lights könyvesboltban. "I'm in the anarchist tradition. By "anarchist" I don't mean someone with a homemade bomb in his pocket. I mean philosophical anarchism in the tradition of Herbert Reed in England." Bár Ferlinghetti azt mondta, hogy „szívében anarchista”, elismerte, hogy a világot „szenteknek” kellene benépesíteniük ahhoz, hogy a tiszta anarchizmust gyakorlatilag meg lehessen élni. Ezért támogatta azt, amit a skandináv típusú demokratikus szocializmusban lehet elérni.Felver, Christopher. 1996 The Coney Island of Lawrence Ferlinghetti. San Francisco: Mystic Fire Video [documentary film].

Az 1960-as évek elején Ferlinghetti a Fair Play Kubáért Bizottság támogatója volt. 1967. január 14-én kiemelt előadó volt a Gathering of the TribesA Rainbow Gatherings (Szivárvány Gyülekezetek) olyan ideiglenes közösségek, amelyek a világ távoli erdeiben gyűlnek össze egy vagy több hétre azzal a szándékkal, hogy a béke, harmónia, szabadság és tisztelet közös ideológiáját éljék meg. „Human Be-In” rendezvényen,A Human Be-In egy 1967. január 14-én a San Francisco-i Golden Gate Park Polo Fields sportpályán tartott esemény volt. Ez volt az előjátéka a San Franciscó-i Summer of Love-nak, amely a Haight-Ashbury negyedet az amerikai ellenkultúra szimbólumává tette, és bevezette a „pszichedelikus” szót a külvárosokba. amely több tízezer embert vonzott, és elindította San Franciscó-i „Summer of Love” című műsorát.A „szerelem nyara” (Summer of Love) egy jelentős társadalmi jelenség volt, amely 1967 nyarán zajlott San Franciscóban, főként fiatalok, hippik, beatnikek és az 1960-as évek ellenkultúrájának alakjai gyűltek össze. 1968-ban aláírta a „Írók és szerkesztők háborús adótiltakozása” (Writers and Editors War Tax Protest) ígéretet, megfogadva, hogy a Vietnámi háború elleni tiltakozásul megtagadja az adófizetést."Writers and Editors War Tax Protest", New York Post, January 30, 1968.

1998-ban, a San Francisco-i Költő-díjas beiktatási beszédében Ferlinghetti arra buzdította a ferenceseket, hogy szavazzanak a földrengés által megsérült központi autópályaA Central Freeway egy nagyjából 1,5 km hosszú, magasított autópálya a kaliforniai San Franciscóban, amely a Bayshore/James Lick Freeway-t (US 101 és I-80) köti össze a Hayes Valley negyeddel. egy részének eltávolítása és egy „boulevard”Az Octavia Boulevard San Francisco egyik főutcája. helyett. „Mi teszi tönkre egy város költészetét? Az autók teszik tönkre, és többet pusztítanak, mint a költészet. Amerika-szerte, sőt Európa-szerte a városokat és a településeket az autó támadja, szó szerint tönkreteszi az autókultúra. De a városok fokozatosan megtanulják, hogy nem kell hagyniuk, hogy ez megtörténjen velük. Legyenek tanúi a mi gyönyörű új Embarcaderónknak! San Franciscóban pedig most van egy újabb esélyünk arra, hogy megakadályozzuk az Autogeddon bekövetkeztét. Csak néhány háztömbnyire innen, a csúnya Central Freeway-t végleg le lehet bontani, ha a novemberi szavazáson az E javaslatra szavaznak.”"Poetry and City Culture" . Address at the San Francisco Public Library, October 13, 1998. Retrieved February 19, 2016.

Festészet A könyvkereskedés és könyvkiadás mellett Ferlinghetti 60 éven át festett, és számos művét kiállították galériákban és múzeumokban szerte az Egyesült Államokban.

Ferlinghetti festette The beautiful Madonna of Sandusky Oh! hi! O! And friend című képét egy 1996-os látogatás során egy művészeti szövetkezetben az ohiói Sanduskyban, amelyet később egy gondnok a festés utáni éjszakán vandál módon megrongált és cenzúrázott. Ferlinghetti erre a tettre úgy reagált, hogy humoros visszavágást festett a vászon azon részeire, ahol cenzúra történt.

2009-ben Ferlinghetti tagja lett az Aeronwy ThomasAeronwy Bryn Thomas-Ellis (1943. március 3. – 2009. július 27.) költő, író és olasz műfordító. védnökségével létrehozott olasz művészeti irodalmi mozgalom, az IMMAGINE&POESIA tiszteletbeli bizottságának. 2010-ben Rómában és Reggio Calabriában retrospektív tárlatot rendeztek Ferlinghetti műveiből 60 Years of Painting (60 év festészet) címmel.Lawrence Ferlinghetti: 60 years of painting, edited by Giada Diano and Elisa Polimeni, Silvana Editoriale, Cinisello Balsamo (MI), 2009

Jack Kerouac Alley 1987-ben kezdeményezője volt az üzlete mellett található Jack Kerouac AlleyA Jack Kerouac Alley, korábban Adler Alley vagy Adler Place, egy egyirányú sikátor a kaliforniai San Franciscóban, amely a kínai negyedben lévő Grant Avenue-t és a North Beach-en lévő Columbus Avenue-t köti össze. A sikátor a nevét Jack Kerouacról, a Beat-generáció írójáról kapta, aki gyakran megfordult a sikátorral szomszédos kocsmában és könyvesboltban is. átalakításának. Elképzelését a San Francisco-i felügyelőbizottság elé terjesztette, melyben az újjáépítést és a megújulást kérte.

Halála Ferlinghetti 2021. február 22-én, egy hónappal 102. születésnapja előtt, San Franciscó-i otthonában halt meg intersticiális tüdőbetegségben. A kaliforniai Bolinasban, a Bolinas temetőben lévő családi sírhelyén temették el.

Díjai