A Heleopera (a görög έλος, láp és πήρα, táska szavakból) az Arcellinida héjas amőbáinak nemzetsége. A Heleoperidae és a Volnustoma egyetlen nemzetsége a Glutinoconcha kládon belül. Jellemzője a nagy elliptikus héjnyílás. Morfológia Az Amoebozoa Arcellinida kládjának nemzetségeként rendelkezik önálló héjjal. Állábai lebenyes, lekerekített lobopódiumok. A nemzetség héja tojás alakú, laterálisan nyomott, benne likacsos kitinszerű membránnal, gyakran homokrészecskéket tartalmazó pontozott vonalakból álló hálóval. A héj nyílása, a száj nagy, elliptikus, terminális. Ezen keresztül számos ujjszerű állábat alkot. A héjhoz epipódiumok rögzítik.
A résszerű (laterálisan nyomott) terminális nyílás különbözteti meg a nemzetséget és a Volnustomát más Arcellinida-csoportoktól. Emellett a héjakat ásványi anyagok is erősítik.
Héja általában más élőlények héjaiból összetapadt, körte alakú, és xenoszómák útján keletkezik, ebben hasonlít a ventrális nyílású Arcellinida-kládokhoz.
Vastag gallérja a zsákmány elfogyasztásakor jelentkező erőkkel szemben védheti héját zsákmánya bekebelezésekor.
Sejtmagja több nukleóluszt tartalmaz, tojás alakú, és a sűrű endoplazmatikus retikulumban központi helyzetű; emellett számos diktioszóma található a sejtben. Anyagcseréje sűrű sejtplazmaszálakban van. Rendszertan Történet A Heleoperát először Joseph Leidy írta le Fresh-water rhizopods of North America című 1879-es könyvében. Nevét a görög έλος, láp – a nemzetség leggyakoribb élőhelyére utalva – és a πήρα, táska – a héjalakra utalva – szavakból alkotta meg. A Nebela sphagnit ebbe az új nemzetségbe helyezte át, és annak típusfajaként adta meg, de megváltoztatta jelzőjét pictára, így a faj neve Heleopera picta lett A The British freshwater Rhizopoda and Heliozoa 1909-es kötetében James Cash visszaállította a sphagni jelzőt mivel a faj jelzője megőrzendő, ha korábbi név nem foglalja el. Így a jelenleg elfogadott típusfajnév a Heleopera sphagni.
1942-ben Jung létrehozta a nemzetségnek a Heleoperidae családot. A család érvényességét a molekuláris filogenetikai elemzések eleinte vitatták, mivel a nemzetség parafiletikus csoportnak tűnt. Ezért a Heleoperát a legtöbb lebenyes héjas amőbát tartalmazó Arcellinidán belül incertae sedis taxonként értelmezték. 2019-ben jobb filogenetikai felbontással a csoportot különböző kisebb kládokra bontották, a Heleoperidae saját alrendágjáa, a Glutinoconchán belül a Volnustomába került egyetlen családként. Mivel a H. sphagni a β-tubulin- és 18S rRNS-alapú és a többgénes filogenetikák alapján a Sphaerothecina és a Difflugina testvérnemzetségének bizonyult, Adl et al. 2019-es rendszertanukban külön írták le a többi Arcellinida-taxontól. E faj gyakran a héj nélküli amőbák közt elvegyülve szerepelt a többi taxontól távol, erről Lahr 2021-ben úgy írt, hogy nem volt elég vizsgált gén, így a H. sphagnit még több gén alapján kell elhelyezni.
Nyikolajev et al. 2005-ös tanulmánya szerint a Heleopera és a Hyalosphenia és a Nebela kládja által alkotott klád az Arcellinidában bazális. Fajok A nemzetségbe 11 ismert faj tartozik: Heleopera baetica Soler-Zamora, González-Miguéns et Lara 2021 Heleopera lata Cash et Hopkinson 1909 Heleopera lucida (Penard 1890) Porfírio-Sousa et al. 2024 =Difflugia lucida Penard 1890 Heleopera nodosa Wailes 1912 Heleopera penardi Bonnet et Thomas 1955 Heleopera petricola Leidy 1879 Heleopera rosea Penard 1890 Heleopera sordida Penard 1910 Heleopera sphagni (Leidy 1879) Cash 1909 = Difflugia (Nebela) sphagni Leidy 1874 = Nebela sphagni Leidy 1876 = Heleopera picta Leidy 1879 Heleopera steppica Useros et Lara 2023 Heleopera sylvatica Penard 1890 Ökológia Egyes Heleopera-fajok – például a H. sphagni – bizonyos Chlorella-fajokkal szimbiózisban élnek, így mixotrófnak tekinthetők.
Tőzeglápokon és más környezetekben is él, 3 faj jobbára csak tőzeglápokon él, legalább 1 faja (H. sylvatica) viszont tőzeglápokon kívül él jellemzően. Ezenkívül megtalálhatók fajai olyan mesterséges környezetekben, mint a betonfalak vagy a medencék.
Savas, vizes fagypúpokban gyakori.
Héja pikkelyei származhatnak többek közt az Euglyphida, a Hyalosphenida és a kovamoszatok vázaiból is. Életciklus Ivaros szaporodásra képes lehet, mivel életciklusában megtalálható az ivarosság egyik közvetett bizonyítéka, a sejtegyesülés, valamint a magosztódás is. Ezenkívül cisztát képezhet. Genetika A H. sphagni 18S rRNS-e AY848964, aktingénje AY848971 azonosítóval található meg a GenBankben. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:1879-ben leírt nemek, nemzetségek Kategória:Arcellinida