Az óra az idő mérésének és kijelzésének eszköze.
200px|bélyegkép|Zsebóra 200px|bélyegkép|Zsebóra mechanikus szerkezete 200px|bélyegkép|Napóra napjainkban 200px|bélyegkép|Genfi virágóra 200px|bélyegkép|Óra
Időmérésünk ősidők óta a csillagászati jelenségekhez igazodott. A kezdeti időkben a Nap látszólagos járását figyelve alkották meg a napórát. A társadalom fejlődésével a városi élet, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az üzleti élet és sok más feladat megkívánta az időmérés kifejlesztését. A napot – általában – 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre osztották. Kialakultak az éjszaka is használható órák. A középkori városokban a toronyórák ütései jelezték az idő múlását. A legújabb korig a mechanikus szerkezetű óra jelezte az időt. Napjainkban a villamos-, a kvarc-, és az atomórák az időmérést nagyon pontossá tették. Az elmúlt években az interneten keresztül is lehetséges a pontos idő szolgáltatása. A tudósok kimutatták, hogy a Föld forgásideje változik. Ezért a pontos nap és óra hosszát újból meg kellett határozni atomfizikai alapon. A tudomány és a kézművesség fejlesztette az órát időmérő eszközzé.
Csoportosítása Az órák felosztása több szempontból lehetséges.
Helyük szerint lehetnek: helyhez kötöttek (toronyórák) és mozgathatóak (zsebórák), Szerkezetük szerint készülnek: külső anyagok hatásait felhasználók (például homokot, vizet, tüzet), mechanikusak, elektromosak, Kijelzésük szerint: analógok, digitálisak, Hasznosságuk szerint: dísztárgyak (zenélőórák), tudományosak (planetáriumok, atomórák), helymeghatározáshoz szükségesek (kronométerek), Különlegesek (speciálisak: stopperek, parkolóórák). thumb|Szárnyas óra – Nyíregyháza
Mobilitás szerint Helyhez kötött Az első órák terjedelmük vagy fizikai paramétereik miatt helyhez kötöttek voltak. A külső anyagok hatásai sem tették lehetővé az órák elmozdítását. Az óraszerkezetek fejlődésével méretük egyre kisebb lett.
Toronyóra A modern mechanikus toronyóra egy hosszú fejlődési korszakot zár le. A hengerkerékre csavart kötél végén leereszkedő súly forgásba hozza az egész kerékrendszert, amit az ingával vezérelt gátlómű szabályoz. Az utca embere szívesen tekinti meg a pontos időt a tornyokon lévő órákon. Napjainkban a legtöbb toronyórában villanymotor húzza fel a súlyt. Az ilyen óráknál gondoskodni kell megfelelő fogaskerék-áttételről, hogy húzás alatt is működjék az óra, mert egyébként az megáll.
Néhány híres toronyóra:
Az Újvidék (Novi Sad) péterváradi városrészében a középkorban a törökök elleni védelmet szolgálta az erődítménye. Ma múzeum. A vár toronyórájának mutatói fordított nagyságúak. A nagymutató mutatja az órák múlását abból a célból, hogy a Dunán elhaladó hajók messziről láthassák a helyi időt.
Mozgatható Az óra feltalálása óta foglalkoznak azzal az ötlettel, hogy hordozható órákat készítsenek. Első változataik egyike a nürnbergi tojások vagy a francia orsó szerkezetű órák.
Zsebóra Kerek, régi gyógyszeres dobozra emlékeztető alakú. Kívül díszes vésetűek, nehéz súlyú szerkezetek voltak. Peter Henlein volt az első készítője. Zseb helyett inkább tarisznyában volt hordozható. Gátlóműve foliuot-gátlást utánozó kanáljárat volt, ami disznósörtének ütközve vált simább járásúvá. A rugó egyenletes erőleadását csigamű könnyítette meg. A rugóház és a csiga finom lánc segítségével adta át az erőt a kerékműnek és tette egyenletessé a szerkezet működését. A felhúzókulcsot a csigatengely végére, a rugómagra helyezték. Az első híres zsebóra a 16. század elején készült Nürnberger Ei, azaz nürnbergi tojás. Az elnevezés nyelvbotlás eredménye, ugyanis a kicsiny órákat „Aeurlein”, vagyis „Ührlein”-nek nevezték, ami „Eierlein”-re torzult, s ez tojás(ocs)kát jelent.
Zománcos óratok
Zománcos óratok rejtette a gazdagok számára készült zsebórákat. A nehézkes doboz alakú órák helyébe egyre kisebb, könnyebb, szebb ékszerórák léptek. A régi zsebórákon a számlapot nem fedte üveg, helyette órafedél volt. Ennek voltak praktikus okai is. Ugyanis úriember társaságban nem nézhette meg az óráját, mert az az unalom jele volt. Helyette a zsebébe nyúlva kitapinthatta a mutató (később már: mutatók) állását.
Cilinderjáratú zsebóra
Elterjedése a zsebórákat egyre olcsóbbá tette. A cilinderkerék keményacélból való készítése dolgozott össze a gátkerékkel. A Graham által készített horgony anker járat pontosabbá, a később kidolgozott pecekjárat pedig olcsó tömegcikké tette az órákat. A zsebórák tömeges elterjedését a vonatforgalom megindulása tette szükségessé. Az órakulcsokat is nagy gonddal díszítették. Nicolaus Fatio feltalálta a drágakő csapágyat. Észrevette, hogy ha egy puhább anyag kemény üvegbe vagy drágakőbe fúrt lyukban forog, a súrlódás csökken.
Önfelhúzó óra
A 20. században terjedt el. A szerkezetben lengő platina vagy arany nehezék elmozdulása húzza fel a motorrugót. Karóráknál a felhúzást a kar, illetve a kéz mozgása eredményezi.
Szerkezet szerint Külső anyagok hatásait kihasználók Napóra bélyegkép|Fali napóra 180px|bélyegkép|jobbra|asztali napóra, a mindenkori tájolás, és helymeghatározás szükséges volt használatához
Fali napórákat régi templomok, kastélyok, kolostorok falán ma is láthatunk. Árnyékvető pálcájukat a felállítás helyének földrajzi szélességéhez igazítják. Újabban modern lakótelepeken is enyhíti a kőrengeteg egyhangúságát. Omár Khajjám perzsa költő és csillagász 1080 környékén napóra segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárt.
Hordozható napórákat már az egyiptomiak is készítettek. Fából faragott kb. T alakú, eszközük felső részének árnyéka a hosszabb nyúlványra esett, s az odavésett (általában római számokon) jelezte az időt. Zsebműszerként is készítették. Ezek iparművészeti munkák voltak. A kinyitható doboz egyik oldalán volt a számlap, a másik oldalon a kinyúló pálca árnyéka vetette rá az időt.
Az úgynevezett napgyűrű egy szélesebb fémszalag gyűrűvé alakítva. Az órák, a percek jelölése a belső felületén vannak. A gyűrű nyílásán beeső napsugár végighalad az osztásokon. Láncra függesztve használták. Ilyen típusú napórát Egerben, a volt Líceum régi csillagvizsgálójában találunk.
Hold- és csillagóra A Hold sokféle mozgást végez, ezért a holdfény árnyékának időmérésre való felhasználása rendkívül körülményes. A holdórák használata nem terjedt el.
Az asztrolábium csillagászati mérésekre csillagóraként is használható műszernek készült. Elmozdítható körök, mutatók, irányzórések, az égitestek megcélzását segítő alkatrészek segítségével nemcsak az éjszakai órákat tudták meghatározni, hanem a delelő Napnak a zenittől való távolságát is, ami a földrajzi szélesség meghatározását lehetővé tette. Az arab világban jól ismerték az asztrolábiumot, a hajózásban, a tudósok vizsgálódásaiban később is nagy szerepet játszott.
bélyegkép|200px|jobbra|Csillagászati óra
A Csillagórák az állócsillagok látszólagos mozgásának megfigyelésén alapulnak. Az állócsillagok akkor delelnek, ha arra a képzeletbeli vonalra jutnak, amely északról délre haladva fejünk felett az égboltot két részre osztja. A tavaszpont két delelése között eltelt idő a csillagnap (23 óra, 56 perc és 4 másodperc ). Oka, hogy Földünk nemcsak saját tengelye körül forog, hanem kering is a Nap körül. Apiaus 16. századi csillagász Kozmográfia és műszertan című művében leírta a csillagórát. "Függőleges síkban tartott körfűrészszerű korongon lévő beosztás és irányzóléc segítségével a Sarkcsillag és a körülötte látszólag keringő cirkumpoláris csillagok megirányzásával az időpontot meg tudta állapítani."
Vízóra Lásd bővebben a vízóra című szócikkben.
Homokóra Lásd bővebben a Homokóra című szócikkben.
Tűzóra (vagy gyertyaóra) balra|bélyegkép|200px|Gyertyaóra
A gyertyaóra régi találmány. A középkori kolostorokban az éjszaka múlását mérték vele. Egy gyertyányi idő telt el, mondták. Ha pedig a virrasztó barát elbóbiskolt, az a körmére égett. A félórákat jelző tűzóra ugyancsak gyertyával működött, de nem a gyertya rövidülését figyelték, hanem a gyertyafény vízszintes lécre esett, és ahogy a gyertya lefelé égett, a fénye továbbkúszott a lécen. Olajlámpák is voltak, amelyekben az olajszint süllyedése jelezte az idő múlását.
Tűz-illat óra. Lazán sodrott, salétrom oldattal átitatott zsinóron a parázs egyenletes sebességgel kúszik lefelé. A kúszás sebességét ismerve, csomókat kötöttek a zsinórra, és a csomókat különböző illatszerekbe áztatták. Ahogy a parázs a csomóhoz ért, az elpárolgó vagy égő illatszer jellegzetes szagot árasztott. A terjengő illat minden órára jellemző volt, s az illatról lehetett megtudni, hány óra van.
Mechanikusak Kerekes óra 150px|bélyegkép|Gátlómű ábrája
Kötélgátlású óra. A legrégebbi ismert mechanikus szerkezetet 1240-ben Villard de Honnecourt francia építész rajzolta le vázlatkönyvébe. Hengerkerékre csavart kötele súlyt húzott. Az így forgatott kereket a küllői között áthúzott kötél rugalmasan fokról fokra fékezte (vö. a kerekes kút elvével). A görögök, kínaiak vízóráiban is forogtak kerekek, de közmegegyezés alapján, azok az órák a kerekes órák, amelyeknek gátlóművük van. A gátlómű olyan szerkezet, ami a súly vagy rugó által forgatott kerékrendszer forgását ütemesen szabályozza, lassítja.
A háztartásokban is használható órák a XVI. században kezdtek el terjedni
Ütőórák Az órákat és törtrészeiket (a negyedórákat, félórákat) ezek az órák ütéssel jelzik. A legelső ütőóráknak még számlapjuk sem volt. A legrégibb 1253-ból való, amikor a chartresi székesegyház tornyába helyezték el az ütőműves órát. Leglátványosabb Velencében a „Mórok” elnevezésű ütőóra.
bélyegkép|balra|250 px|Orloj (Prága, a városháza fala)
Lásd az egyik leghíresebb csillagászati óráról szóló cikket a prágai Orloj alatt.
Csillagászati óra A strasbourgi katedrálisnak világhírű nevezetessége a csillagászati óra. Az óriási óraműről sok könyvet írtak. A város püspöke 1352-ben rendelte meg a leégett templom órájának pótlására. A mai látvány Jean-Baptiste Schwilgue-nek köszönhető. Megjelenése: December 31-én éjfélkor, amikor az újesztendőre fordul a naptár, figurák játsszák el az emberi életet. Kisgyerek jelenik meg az első negyedkor, erőteljes ifjú félkor, háromnegyedkor javakorabeli férfi, egész órakor aggastyán botorkál elő, közvetlenül mögötte a halál kaszás alakja tűnik fel.
Ingaóra jobbra|200px|bélyegkép|Ingaóra
Galileo Galilei korában (1564-1642) az órakészítést már iparként űzték. Az óraműveket mechanikai úton állították elő. Az óra időmérő műszerré Galilei munkája nyomán fejlődött. A kerékgátlás akkoriban csak pontatlan járást tett lehetővé. Galilei tanulmányozta a szabadesést és az inga lengését. Megállapította az izokronizmust, azaz hogy akár kisebb, akár nagyobb az inga lengése, a lengésidő mindig ugyanaz marad (bizonyos határokon belül). Tervrajzait csak halála után valósították meg. Huygens holland fizikus és csillagász 1657-ben szabadalmaztatott órájában a függőleges síkban elforduló gátkerék, a fent vízszintes síkban elforduló koronakerék, továbbá az orsó, rajta a gátkerékbe kapaszkodó karmokkal, több száz évre meghatározták az ingaóra szerkesztési elveit. A hajszálrugós billegő ugyancsak Huygens találmánya. Ne feledjük, az órát a rugó működteti, a többi alkatrész csak szabályoz! Ezzel megoldódott a hordozható órák problémája. Az ide-oda perdülő kerék mozgását simává, rugalmassá teszi. A hajszálrugós billegő órás szaknyelv szerint a balansz. Az álló, kandalló ingaórák egyben szobadíszek is. Kúpingás óra. A kúpingás óra fonalra erősített nehezékkel, mint ingával működik. Az inga körbejár, fonala kúppalástot ír le, miközben mozgatja az orsó karmait, amellyel a gátkerékbe akad. Mivel folyamatosan egyenletesen forog körbe, ketyegő hang nagyon halkan hallatszik. Napjainkban papírszalagra író műszerórákban alkalmazzák. A légnyomásváltozásokat leíró barográfok szalagtovábbító óraművét ilyen kúpingás óramű hajtja.