Landskron vára (németül: Burg Landskron, szlovénül: Grad Vajškra) egy középkori erőd Ausztriában, Karintia tartományban, Villachtól északkeletre. A 14. század elejére datálható, romjai az Ossiach Tauern hegység egyik sziklakúpján állnak, 658 méteres tengerszint feletti magasságban.
Ma Landskron vára, a benne működő solymászközpont rendszeres röptetési bemutatókkal, valamint a közeli makákórezervátum a környék kiemelt turisztikai látványosságai közé tartoznak. A várszikla alatt fekszik St. Andrä városa, az Ossiachi-tó nyugati végénél, nem messze Villach Landskron nevű városrészétől.
Története A terület már a Hallstatt-kor óta lakott. Az Ossiachi-tó körüli birtokokat először 878-ban említi egy oklevél, amelyet Karlmann bajor keleti frank király adott ki, és amelyben azokat az általa nem sokkal korábban alapított altöttingi kolostornak adományozta. Körülbelül 1024-ben a vidék a chiemgaui Ozi gróf karintiai birtokai közé tartozott, aki feltehetően az Otakar-dinasztia sarja volt, és aki a közeli Ossiachi apátságot alapította. Már állt itt vár, amikor 1330-ban a birtokokat megszerezték az Ortenburg grófok.
Landskront magát először 1351-ben említik, amikor II. Albert osztrák herceg – aki 1335 óta Karintia hercege is volt – megvásárolta az erődöt, és újjáépíttette, hogy fontos támaszponttá váljon a bambergi herceg-püspökök karintiai birtokai között. Később a Habsburg uralkodók ideiglenesen zálogba adták II. Hermann cillei grófnak (aki 1418-ban az Ortenburg-dinasztia örököse lett), valamint a Stubenberg uraknak. 1423-ban Andreas von Graben zu Sommeregg-et nevezték ki Landskron cillei várgrófjává. 1511-ben I. Miksa császár a birtokot a millstatti Szent György Lovagrendnek adományozta, miközben a vár pusztulásnak indult.
1542-ben I. Ferdinánd császár végül eladta a Landskron várat az ortenburgi várnagy, Christoph von Khevenhüller részére, aki fő rezidenciájává tette, és fényűző reneszánsz stílusban újjáépíttette. 1552-ben még V. Károly császár is meglátogatta, aki a szász választófejedelem, Móric protestáns csapatai elől menekülve Karintiába húzódott vissza. Ennek ellenére a protestáns Khevenhüller családot a harmincéves háború idején, 1628-ban II. Ferdinánd császár parancsára megfosztották a Landskron várral kapcsolatos birtokjogaiktól.
1639-ben a vár a Dietrichstein grófi dinasztiához került. A vesztfáliai béke (1648) után a Khevenhüller család visszakövetelte, és évtizedekig tartó pereskedést indított, ám sikertelenül. Mivel a Dietrichstein-család többnyire a morvaországi, nikolsburgi (Mikulov) birtokain tartózkodott, a vár hanyatlásnak indult. 1812-ben egy villámcsapás okozta tűzvész teljesen elpusztította Landskront, amelyet nem építettek újjá, így rommá vált. 1953-tól kezdve a maradványokat konzerválták, és a falak között egy éttermet nyitottak.
Galléria
Jegyzetek
Irodalom
Kategória:Ausztria várai Kategória:Karintia