II. Murád tuniszi bej a Muraditák családjából 1666-tól haláláig.
Élete Hammúda tuniszi bej fia és utóda. Bátorságáról, határozottságáról és a nép igazságos kormányzására való törekvéséről volt ismert. Élete nagy részét országjárással töltötte, hogy adókat szedjen be, valamint hogy rendet tegyen az algíri milícia beavatkozásai és az északnyugati törzsekkel való összejátszásaik ügyében. A tunéziai hadsereg főparancsnokaként kapcsolatba került az egykori dey, Mohammed Sakesli unokaöccsével, aki felajánlotta neki, hogy beengedi Tripoliba, és átadja neki a várost. Azonban Osman Dey, Tripoli vezetője, tudomást szerzett a tervről, és 100.000 ércus megfizetésével rávette Murádot, hogy mondjon le a tervéről. A két férfi ezután házassági szövetséget kötött: Osman Dey leányát eljegyezték Mourad Bey fiával, ami lehetővé tette Murád számára, hogy fia számára a tripoliszi régensség megszerzését fontolgassa.
1672-ben nagy zavargások törtek ki Tripoliban. Murád a rend helyreállítására és Osman Dey gyermekei védelmére hivatkozva, 5000 lovasból és 4000 gyalogosból álló hadsereget indított Tripoli felé. A tripolitánok azonban jobban fel voltak fegyverezve, különösen lőfegyverekkel. A két sereg Zouara közelében találkozott, ahol Murád legyőzte a tripolitánokat. Ezután Khalil pasa, az oszmán szultán parancsot küldött neki, hogy állítsa le a támadást, különben lázadónak nyilvánítják. 1673 júliusának elején újabb felkelés tört ki Tripoliban. Először nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, ám amikor a lázadók vezére, Mansour, kijelentette, hogy felszabadítja Tripolit az oszmán uralom alól, a dey és a törökök is megrettentek. Murád ekkor ismét Tripoli ellen vonult, legyőzte a lázadókat, mintegy 400–500 embert megöletett, és helyreállította a rendet. A hadjárat közben értesült arról, hogy a dey Mentchali-t Ali Laz támogatásával a milícia divánja elűzte, és Ali Laz maga vette át a hatalmat. Murád azonban megbuktatta őt egy Tunizstól távoli hadjárata során, és Mohamed Aghát, a török milícia egyik tisztjét ültette a helyére. Ezzel 1673-ban Murádújra megerősítette hatalmát, és fegyelmezte a tunéziai milíciát. Ettől az évtől számítják, hogy a bej hatalma végleg felülkerekedett a dey befolyásán.
Murád nevéhez fűződik a Mouradiyya medresze (vallási iskola) megépítése, amelyet egy korábbi funduk (karavánszeráj) helyén emeltek, ahol korábban a török milícia egyik egysége állomásozott. A medreszét malikita jogi iskola szerinti oktatásra szánták. Ezen kívül építtetett egy mecsetet Gabèsben, valamint vízügyi létesítményeket: többek között hidat és gátat a Medjerda folyón.
Murád 9 éves uralkodás után 1675-ban halt meg. Édesapja mauzóleumában helyezték örök nyugalomra, amely a Hammouda-Pacha mecset mellett található. Utóda fia, Muhammad lett.
A Muradita-dinasztia családfája
Fordítás
Források Ibn Abi Dhiaf, Présent des hommes de notre temps : chroniques des rois de Tunis et du pacte fondamental, vol. II, Tunis, Maison tunisienne de l'édition, 1990, p. 41. Charles Féraud, Annales tripolitaines, Saint-Denis, Bouchène, 2005, 437 p. (). La France en Tunisie : inventaire des archives du Consulat de France à Tunis, documents inédits publiées sous les auspices de la Résidence générale de France à Tunis, vol. 7, Tunis, J. Aloccio, 1929
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája
Kategória:Muraditák Kategória:1675-ben elhunyt személyek