Az Eper és vér (eredeti cím: Bloody Strawberries) 1970-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma Stuart Hagmann rendezésében. A film alapjául James Simon Kunen 1968-as Epernyilatkozat (németül: Erdbeer-Manifest: Notizen zur Columbia-Revolte) című könyve szolgált. A főbb szerepekben Bruce Davison és Kim Darby látható.
Az 1968-as franciaországi diáklázadásokat mutatja be a New York-i Columbia Egyetemen. A film helyszínét azonban San Franciscóba helyezték át, mivel a Columbia Egyetemen megtagadták a forgatási engedélyt. A cím Herbert Deane professzor, a Columbia Egyetem akkori posztgraduális kara dékánhelyettesének egy nyilatkozatára utal. Deane-t a Columbia Daily Spectator diákújság körülbelül egy évvel a leírt zavargások előtt idézte, amint azt mondta:
„Egy egyetem biztosan nem demokratikus intézmény. Amikor a döntések demokratikus úton kezdenek megszületni errefelé, én már nem leszek itt. […] az, hogy a diákok igennel vagy nemmel szavaznak egy kérdésben, olyan, mintha azt mondanák nekem, hogy szeretik az epret.”
Cselekmény San Francisco, az 1960-as évek vége: Simon James, egy diák, kívülálló és különc. A szőke kansasi fiatalember szemüveget visel, és evezős edzéseken vesz részt, ahol gyakran tréfás hangulatban van. Szórakozottan hallgatja a Diákok a Demokratikus Társadalomért politikai tiltakozásait a kampuszon, ahol diáktársai az egyetemet a CIA-hez és a fasizmushoz hasonlítják. Az egyetem rektora ezzel szemben ugyanolyan közömbös a diákok politikai véleménye iránt, mint az a tény, hogy látszólag mindannyian szeretnek epret enni.
Simon hozzáállása megváltozik, amikor az egyik ilyen eseményen találkozik a gyönyörű Lindával. A diák, Marcuse és Che Guevara követője, teljes mértékben elkötelezett az egyetemi gerillamozgalomnak, és vehemensen elutasítja a táncot, mint polgári időtöltést. A tánc szerelmeseként Simon aktívan csatlakozik a diáktüntetésekhez, és Szuper 8-as filmes kamerájával dokumentálja őket. Egy kisebb dulakodás után, amelynek során ajaksérülést szenved a jobboldali George-dzsal az evezős klubjában, egyetemi hőssé válik. Simon letörli az arcáról a vért, és a rendőrséget hibáztatja a bántalmazásért. Ezután egy diáklány szexuálisan megjutalmazza.
A film vége felé Simon és Linda között gyengéd szálak szövődnek. Simon követőből elkötelezett hívővé válik, és Lindával együtt ellenáll az egyetemi épületnek a rendőrség és a Nemzeti Gárda által erőszakosan végrehajtott kiürítése során.
Szereplők SzerepSzínészMagyar hang Simon Bruce Davison Felföldi László Linda Kim Darby Kovács Nóra Elliot Bud Cort Tahi József George Murray MacLeod Szakácsi Sándor edző Tom Foral Kristóf Tibor Elliot Bob Balaban Korcsmáros György dal vezetője Greta Pope Charlie Danny Goldman Mikó István Lucas Booker Bradshaw Végvári Tamás boltos James Coco Miklósy György
Filmzene Buffy Sainte-Marie – A körjáték ( Joni Mitchell ) Thunderclap Newman – Valami a levegőben Crosby, Stills és Nash - Tehetetlen Crosby, Stills és Nash – A mi házunk Neil Young – A magányos Neil Young - Down by the River John Lennon - Adj esélyt a békének
Fogadtatás Kritikai visszhang Vincent Canby filmkritikus (The New York Times) unalmas, semmitmondó alkotásnak nevezte a filmet: bírálta Hagmann művészi megközelítését, különösen a Strawberries and Blood operatőri munkáját és zeneválasztását, aki korábban csak a Mannix (1968–1969) és a Mission: Impossible című akciósorozatokat rendezte. Azt mondta, hogy a főszereplők, Simon és Linda, a Mickey Rooney és Judy Garland főszereplésével készült Girl Crazy című amerikai vígjáték közvetlen, bár radikalizált leszármazottai.
A német filmügynökség panaszkodott, hogy James Simon Kunen, aki első személyben és gyakran kemény önkritikával narrál, és zsidóként azonosítja magát, az „árja” Simon James [...] lett, egy szőke és kék szemű kansasi fiú, akit Bruce Davison trivializáló módon alakított Mickey Rooney hagyományai szerint, míg Kim Darby Judy Garlandot utánozta. A rendező tudta, hogyan kell lenyűgözni a közönséget, és a film több témát kínált a vitára, mint a Zabriskie Point, de az Eper és vér igazságai „túl erősen voltak hollywoodi sminkkel kitalálva”, és hiányzott belőlük a „társadalmi relevancia”.
A filmet végül 1973 márciusában mutatták be Kelet-Németországban, és kasszasiker lett, részben a film zenéjének köszönhetően, és nem utolsósorban azért, mert a kereskedelmileg sikeresebb „1968-as filmek”, mint például a Hair, a Woodstock, az Easy Rider és az Alice’s Restaurant, nem kerültek a keletnémet közönség elé.
Díjak és jelölések A filmet meghívták az 1970-es cannes-i filmfesztiválra, ahol Hagmann nagyjátékfilmes debütálása versenyzett az Arany Pálmáért, és elnyerte a zsűri díját. Egy évvel később a főszereplő, Bruce Davison hetedik helyezést ért el a Laurel-díjátadón a Holnap sztárja, férfi kategóriában.
Irodalom Kunen, James Simon: Epermanifesztó. Jegyzetek a Columbia-lázadásról. März Verlag, Darmstadt 1969 ( Az Epermanifesztáció német fordítása, amerikaiból fordította David Wittenberg)
Jegyzetek
Fordítás
További információk Filmek a zelluloid.de-n
Kategória:1970 filmjei Kategória:Amerikai filmdrámák Kategória:Amerikai írók művei alapján készült filmek