A Regie voor Maritiem Transport (rövidítve RMT) Belgium állami tulajdonú kompvállalata volt, amely „Oostende Lines” néven Oostende és Dover között üzemeltetett kompjáratot. Az utolsó években a járművek Dover helyett a Sally Line-nal együttműködve Ramsgate-be jártak.

Története Az Oostende–Dover útvonalon először 1846. március 4-én közlekedett a Chemin de Fer (a későbbi Diamant) gőzhajó. A nagy verseny miatt járműveiket gyorsan cserélték; többségüket az SA John Cockerill építette.

1889. március 29-én egy halászhajó kikerülése közben a Princesse Henriette nekiütközött a Comtesse de Flandrénak és szinte félbevágta azt; a víz beömlése miatt utóbbi hajó kazánja felrobbant, és elsüllyedt. Tizenöten (köztük négy utas) elhunytak; előbbi jármű 32 személyt (köztük 19 utast) mentett ki; köztük volt Jerome Napoleon Bonaparte II katonatiszt.

Az 1905-ben épített Princesse Elisabeth volt a vállalat első turbinás gőzhajója. A hajókat mindkét világháborúban használták: 1914. augusztus 28-án a Jan Breydel menekítette ki Erzsébet belga királynét és gyermekeit, később pedig Antwerpenből számos diplomatát. A Flandre a németek kezére került és raktárként használták; csapataik 1918-as kivonásakor elsüllyesztették. 1914. október 29-én a Marie Henriette Barfleur kikötőjében a lámpák váratlan lekapcsolása miatt fedélzetén 650 sérült katonával zátonyra futott. Később a Princesse Clementine és a Princesse Elisabeth a brit és belga partok között katonákat szállított, a Stad Antwerpent pedig kórházhajóként használták. A Ville de Liège-t evakuálásra szánták; emellett fegyverzete és rejtőzködő színe volt. Az 1862-ben épült Belgique-t alacsony sebessége miatt a katonailag őrzött vizeken fegyverszállításra használták. A Prince Baudouin dízelhajó 1934-ben épült.

Az autószállítás bevezetésekor a járműveket darukkal kellett mozgatni, de 1936-ban a London–Istanbul névre átnevezett Ville de Liège-t RoRo üzeműre építették át.

Belgium 1940. júniusi bukását követően a hajók a haditengerészethez kerültek át; a Prince Philippe 1941-ben ütközött, a HMS Prince Leopold-ot pedig egy tengeralattjáró süllyesztette el. A háborút követően a megmaradt hajókat visszaadták az RMT-nek. 1949-ben átadták az első motoros autószállító kompot, a Prinses Josephine Charlotte-ot.

Az 1980-as és 1990-es években naponta hat járatpár közlekedett. Egykor két Boeing 929 Jetfoil utasszállító hajójuk is volt, amikkel az átkelés ideje 4 óráról 100 percre rövidült; a járatok népszerűek voltak a vasúton utazók körében és a vonatjegyek mellé kiegészítő jegyet is lehetett váltani. Az időjárási viszontagságok miatt a járatok gyakran kimaradtak, ilyenkor az utasokat a járműkompra irányították át.

A Csatorna-alagút építésének bejelentésekor forgalomba állították a 28 828 regisztertonnás Prins Filipet, ami 2001-ig, az MV SeaFrance Rodin átadásáig az útvonal legnagyobb járműve volt. A Csalagút 1994-es átadásával, illetve a Eurostar járatainak elindulásával a vízi közlekedés versenyképtelen volt, így 1997-ben az RMT csődbe ment. A munkatársak egy része a Hoverspeednél és a Holyman Sallynél helyezkedett el. Hajóinak többségét a Transeuropa Ferries vette meg; miután utóbbi cég és a P&O Ferries is beszüntette a kompszolgáltatást, a két ország között nincs autószállító vízi közlekedés.

Járműveinek sorsa A cég megszűnését követően az Oostende–Ramsgate útvonalat a Sally Line, majd egy évvel később a Transeuropa Ferries vette át; utóbbi cég kezdetben csak árut, személyeket és járműveket nem szállított. A Prins Filip és Prins Albert kompok 2010-ben újra forgalomba álltak; előbbi az LD Lines tulajdonába került. A Prins Albert egy időben Görögország térségében közlekedett, a Princesse Marie-Christine-t pedig eladták; a többi járművet elbontották.

Viszonylatok Oostende ↔ Ramsgate Oostende ↔ Dover Oostende ↔ Folkestone

A cég megszűnését követően a ramsgate-i viszonylatot 2013. április 18-áig a Transeuropa Ferries tovább közlekedtette.

Járműflotta Az RMT hajói fordított időrendben (zárójelben a szolgálati idővel): Prins Filip (1991–1997) Stena Nautica (1983–1986) Reine Astrid (1982–1997) Princesse Clementine (holdszárnyas hajó, 1981–1997) Prinses Stephanie (holdszárnyas, 1981–1987) Prins Albert (1978–1997) Princesse Marie Christine (1975–1997) Princesse Maria-Esmeralda (1975–1995) Prince Laurent (1974–1992) Prins Philippe (1973–1986) Princesse Astrid (1971–1983) Prinses Paola (1966–1987) Koningin Fabiola (1962–1983)

Sealink konzorcium A Sealink konzorcium tagjaként az RMT Dover kikötő vasútállomás és Oostende vasútállomás között biztosított kapcsolatot; utóbbi állomásról Berlinbe, Bécsbe, Koppenhágába, Kölnbe és Moszkvába is indultak vonatok. A brit Sealink 1984-es privatizációjával az RMT kilépett a konzorciumból, majd 1985 és 1990 között kezdetben az European Ferries partnereként, később önállóan járatott kompokat.

1993-tól a Sally Line-nal partnerségben Ramsgate-be közlekedtek járataik, azonban a hiányzó közúti és vasúti kapcsolatok miatt a vállalat bevétele csökkent, 1997-ben pedig csődbe ment.

Jegyzetek

Fordítás

További információk A vállalat története Képek a Prins Filipről

Kategória:Belgiumi cégek Kategória:Belgium közlekedése Kategória:Közlekedési vállalatok