A Hegyvölgy utca (str. Piezișă) Kolozsvár egyik utcája, amely a Mikó utca (str. Clinicilor) végén indul délkelet irányban a Kőkert utcáig (str. B. P. Haşdeu).
Elnevezése Elnevezését a talaj egyenetlen felszínéről kapta; a 19. században az utcanév előfordult 'Hegy völgy utcza' illetve 'Hegy-völgy utcza' írásmóddal is. Első ízben 1869-ben említették; az 1869. évi várostérképen még név nélkül szerepelt. Román nevét (Piezișă), melynek jelentése „rézsútos, meredek”, 1923-ban kapta. Az egyetemisták Hányinger utca néven emlegetik; a név feltehetőleg az 1990-es években keletkezett.
Története Az utca a 19. század végén alakult ki, a városfalak lebontását követően. Ekkor még külvárosnak számított, és inkább falusias jellegű volt. A 19. század végén a Külszén-tizedhez tartozott. A 19. század végén és a 20. század elején lakosai között számos mesterember és kisiparos akadt. [választói névjegyzék] Az 1. számú házban a sütőmunkások szakegylete székelt.
1906-ban az utca lakói azt panaszolták, hogy a fentebb fekvő területekről itt folyik le a szennyvíz és az olvadó hólé. Mivel az utca nem rendelkezett csatornázással, és középen teknő alakban bemélyedt, a lefolyó vizek az utca közepén befagyva életveszélyessé tették a közlekedést. 1908. júliusban egy vihar levitte az utca kövezetét. 1911-ben döntés született a vízvezeték kiépítéséről. A csatornázás 1929-ben még mindig megoldatlan volt, és az utcaseprők és szeméthordók csak igen ritkán fordultak elő az utcában.
1931-ben fiatal művészek költöztek albérletbe a 17. szám alá, akik magukat Bohém Társaságnak (Boema) nevezték. Eugen Gâscă festőművész visszaemlékezései szerint a négy kis szobában lakott Eremia Profeta, Eugen Profeta testvérek, Ion P. Gavrilă, Ștefan Gomboșiu, Tasso Marchini, Szervátiusz Jenő, Filip Sever orvos, Romul Șerban, Ghiță Naghi, és alkalmanként befogadtak szükségbe jutott lakókat is. A házban kiállítást és jelmezbált is szerveztek, a szomszéd ház tűzfalára faliképet rajzoltak.
Az 1940-es években még mindig vidékies hangulatú, kikövezett, de járda nélküli utcácska volt, ahol iparosok és kereskedők laktak. Az 1960-as években, amikor a szomszéd Mikó-kertben bentlakások épültek, a Hegyvölgy utca is forgalmasabbá vált.
Az 1989-es rendszerváltást követően az utca hatalmas átalakuláson ment át, emeletes házak, boltok és vendéglátóipari egységek épültek, és az utcát leaszfaltozták. A 21. században a város egyik bulihelyszínének számít, amelyet a város nevezetességeként az amerikai Vogue magazin is megemlített. Ugyanakkor az utcában számos bűncselekmény (verekedések, droghasználat) is történik.
A 2000-es években többször felmerült sétálóutcává alakításának gondolata, aláírásgyűjtés is indult az ügyben; ezt végül 2025. decemberben döntötték el. A projekt, amelyre 2026-ban kerül sor, tartalmazza az utca közműhálózatának teljes megújítását is.
A művészetekben Az utca megjelenik Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Mohy Sándor és Vernes András festményein, Tóth István linóleummetszetén, valamint Alexandru Vakulovski Hányinger utca című, önéletrajzi ihletésű regényében.
Jegyzetek
További információk
Zsizsmann Erika: Hányinger utca: vályogházas sikátorból alakult ki Kolozsvár sosem alvó bulihelyszíne (képekkel)
Kategória:Kolozsvár utcái és terei