2025. december 28-án Irán több városban tüntetések kezdődtek az Iszlám Köztársaság kormánya ellen az ország mélyülő gazdasági válsága okozta társadalmi feszültségek miatt. A kezdetben békés tüntetések számos helyszínen zavargásokba torkollottak. Az eseményeket nyugati kommentátorok az 1979-es iszlám forradalom óta a legnagyobb felkelésként írták le. A rendvédelmi szervek, Ali Khamenei közvetlen parancsára erőteljesen léptek fel a zavargások elfojtására, gyakran éles lőfegyveret használva, ami számos halálesetet okozott. A halálesetek számát illetően rendkívül szélsőséges számadatok jelentek meg a sajtóban; a számok néhány ezer és több tízezer közt változnak.

A tüntetéseket eredetileg a rekordmagas infláció, az élelmiszerárak és a valuta leértékelődése miatti frusztráció váltotta ki, de hamarosan szélesebb körű mozgalommá alakultak, amely a jelenlegi rezsim bukását követelte. A teheráni Nagy Bazár boltosai és kereskedői, később pedig az egyetemisták által kezdeményezett tüntetések hamarosan nemcsak a nagyvárosokra, hanem a kisebb településekre is átterjedtek, ahol kormányellenes jelszavakat skandáltak és a kormány és az IRGC szimbólumait megsemmisítették. Bár nagyrészt vezető nélkül zajlottak, a tüntetések január 8-án eszkalálódtak, miután Reza Pahlavi, Irán koronahercege egységes tüntetésekre szólított fel, majd az iráni kurdisztáni Komala Párt általános sztrájkot hirdetett. Pahlavi békés átmenetet és népszavazást szorgalmazott Irán jövőbeli politikai rendszerének eldöntésére. Az iráni kormány megszakította az internet-hozzáférést és a telefonos szolgáltatásokat, hogy megakadályozza a tüntetők szervezkedését. Az Egyesült Államokat és Izraelt vádolta a tüntetések szításával, ami elemzők szerint taktika lehet, hogy növelje a biztonsági erők hajlandóságát a tüntetők megölésére.

Január 9-én több millióan vonultak utcára tüntetni az ország mind a 31 tartományában. Január 10-ig az Iran International arról számolt be, hogy az elmúlt 48 órában legalább 2000 tüntető halt meg országszerte az internet-leállás közepette, miközben az iráni biztonsági erők fokozatosan éles lőszerrel léptek fel a tüntetők ellen. A teheráni és shirazi kórházakban a jelentések szerint túlterheltek voltak a sérült tüntetőkkel, akik közül sokan lőtt sebeket szenvedtek. Irán külügyminisztériumának szóvivője megerősítette, hogy a biztonsági erők tüzeltek a tüntetőkre, ami nemzetközi aggodalmat váltott ki az emberi jogok miatt. Ezenkívül több ezer embert tartóztattak le az erőszakos fellépés során. Az internetleállás ellenére 2026. január 10-én a The Guardian több jelentést is közölt arról, hogy a biztonsági erők tüzeltek a tüntetőkre, és egy szemtanú azt állította, hogy „több száz holttestet” látott Teheránban. Január 11-én a Time arról számolt be, hogy egy külföldön élő tudósokból és szakemberekből álló csoport a kórházakból származó jelentések alapján 6000-re becsülte a halálesetek számát, nem számítva azokat a holttesteket, amelyeket közvetlenül a hullaházakba, és nem a kórházakba szállítottak. Január 13-án az Iran International arról számolt be, hogy legalább 12 000 embert öltek meg; A CBS News ugyanazon a napon arról számolt be, hogy iráni aktivista csoportok legalább 12 000, de akár 20 000 halálesetet is becsülnek. Január 16-án a CBN közölte, hogy a jelentések szerint a halálesetek száma akár 30 000 is lehet.

Háttér Irán gazdasági válsága

2024-től kezdődően Irán gazdasága éles inflációt, valutaleértékelődést és energiahiányt tapasztalt, ami ismételt áram- és gázellátási zavarokhoz és Maszúd Peszeskján iráni elnök bocsánatkéréséhez vezetett. Irán globális befolyása is jelentősen csökkent, például a szíriai Aszad-rezsim bukásával, amely fontos szövetségese volt. 2025 utolsó hónapjaiban Irán gazdasága soha nem látott árfolyam-emelkedést, az iráni rial hirtelen leértékelődését tapasztalta, az amerikai dollár árfolyama megközelítette a 145 000 iráni tomant. Ezenkívül az ország állami statisztikai központja 2025 decemberében 42,2%-os inflációs rátát jelentett, ami 1,8%-os növekedést jelent novemberhez képest. Az élelmiszerárak 72%-kal emelkedtek, míg az egészségügyi és orvosi áruk ára 50%-kal nőtt az előző évhez képest.

Iránban rosszul kezelt vízválság van. Az iráni média jelentései szerint a kormány az iráni újév kezdetével, március 21-ével adóemelést tervezett, ami tovább fokozta a polgárok aggodalmát. Néhány tiltakozó üzenet a gazdasági nehézségeket a kormány külpolitikai prioritásainak kritikájához kötötte; a 2025. decemberi tüntetések során néhány résztvevő azt skandálta, hogy „Se Gáza, se Libanon, az életem Iránért”. Az iráni elégedetlenséget állítólag a politikai korrupció is okozta, a tüntetők az iráni kormányt autoriter politikával és azzal vádolták, hogy a belföldi szükségletek helyett olyan proxy szervezeteket részesít előnyben, mint a Hezbollah és a Hamász. Ezenkívül Iránnak szembe kell néznie a kurdok, az azeriek, a khuzestáni arabok és a beludzsok etnikai szeparatista mozgalmaival, valamint olyan nagyhatalmakkal, mint az Egyesült Államok és Izrael.

Az infláció 2025 októberében 48,6%-ra, decemberben pedig 42,2%-ra emelkedett, ami megterhelte a háztartások költségvetését. December 29-én az iráni rial elérte legalacsonyabb értékét (1,45 millió az amerikai dollárhoz viszonyítva), majd január 3-án a kormány 1,38 millióra emelte a rial értékét, hogy megpróbálja kontrollálni a lakosságot. Ez nem járt eredménnyel, és január 6-án a rial ismét rekord alacsony szintre esett (1,5 millió az amerikai dollárhoz képest), ami az árak, köztük az élelmiszerek és más alapvető áruk árainak meredek emelkedését okozta. A több éve kialakuló gazdasági válságot az izraeli 2025-ös tizenkét napos háború után a konfliktus újbóli kiújulásának félelme és az ENSZ „snapback” mechanizmusán keresztül bevezetett, nukleáris kérdésekkel kapcsolatos új szankciók kísérik.

A gazdasági elemzők a kormány monetáris és fiskális politikáját, a gazdaság rossz irányítását, a krónikus költségvetési hiányt és a nemzetközi szankciók folytatását nevezték meg a legfontosabb tényezőként. Ezek a körülmények közvetlenül érintették a kereskedelmi céheket, különösen az importtól függő vállalkozásokat. Az árfolyamok súlyos ingadozása miatt sok kereskedő nem tudta árazni az árukat, biztosítani az ellátást vagy folytatni a gazdasági tevékenységet. 2025 folyamán Iránban nőtt a gazdasági bizonytalanság. 2025 júniusában Irán fegyveres konfliktusba keveredett Izraellel, amelynek során Irán nukleáris programját vették célba, és az Egyesült Államok Irán nukleáris létesítményeit is megtámadta. 2025 szeptemberében az Egyesült Nemzetek a snapback mechanizmus révén újra szankciókat vezetett be Irán ellen, befagyasztva az iráni külföldi vagyontárgyakat, leállítva a fegyverkereskedelmet és szankciókat szabva ki az ország ballisztikus rakétaprogramjával kapcsolatban. Sok iráni fél egy szélesebb körű, az Egyesült Államokat is érintő konfrontációtól, ami hozzájárult a piac instabilitásához.

A The Guardian szerint a gazdasági válság volt a tüntetések kiváltó oka, azonban azok a kormányzati korrupció elleni panaszok kifejezésévé bővültek. A lap továbbá beszámolt a kormány megdöntését követelő hangokról és a kormány párbeszédre való felhívásainak bizalmatlanságáról, amelyeket önös érdekűnek és megtévesztőnek tartanak. Az NPR arról számolt be, hogy a tüntetések előtt hónapokkal a súlyos energiahiány, a polgári jogok megsértése és a széles körű korrupció miatt nőtt a közvélemény haragja és frusztrációja, és hogy a tüntetések aggodalmakat váltottak ki, hogy azok sokkal komolyabb eseményekbe torkollhatnak.

Az Atlantic szerint a tüntetések politikai jellegét az mutatta, hogy a tüntetők skandálták, hogy „Halál a diktátorra”, Irán legfőbb vezetőjére, Ali Khamenei-re utalva, és hogy elvesztették bizalmukat Pezeshkianban, aki 2024-ben a jó kormányzás ígéretével nyerte meg a választásokat, de víz- és áramszüneteket engedélyezett, miközben nem teljesítette az internetcenzúra feloldására tett ígéretét. Pezeshkian azt is megígérte, hogy találkozik a tüntetők képviselőivel, és elismerte „a békés tüntetés alkotmányos jogát”, bár nincs ellenőrzése az iráni biztonsági erők felett. 2026. január 1-jéig több tucat tüntetőt letartóztattak, és több dokumentált eset is volt, amikor a biztonsági erők éles lőszerrel lőttek a tüntetőkre, köztük diákokra, nyugdíjasokra és a Z generáció tagjaira. A Shahid Beheshti Egyetem diákjai nyilatkozatot tettek közzé, amelyben kijelentették: „Ez a bűnözői rendszer 47 éve tartja túszul a jövőnket. Ez nem fog megváltozni reformokkal vagy hamis ígéretekkel”.

Összehasonlítás a korábbi tiltakozásokkal A tüntetéseket Irán legnagyobbjaként írták le 2022 óta, amikor országos demonstrációk törtek ki a 22 éves Mahsa Amini halála után, aki állítólag nem megfelelően viselte a hidzsábját, és ezért rendőri őrizetbe vették. December 30-án Ellie Borhan, egy brit-iráni aktivista úgy vélte, hogy ez a tüntetéshullám erősebb volt, mint az előzőek. Az irániak kormányukba vetett bizalma 2022 óta gyengült, amikor a Mahsa Amini-tiltakozások során leverték a Nő, Élet, Szabadság mozgalmat. Korábban, 2025 májusában Bandar Abbasban teherautósofőrök tartottak tiltakozásokat, akik az alacsony bérek, a magas biztosítási díjak és a jövőbeni üzemanyagárak esetleges emelése miatti elégedetlenségük miatt blokkolták az utakat és a kikötőket Iránban.

A tüntetési szlogenek ideológiailag eltértek a 2022-es tüntetésektől. Néhány új skandálás egyre inkább tükrözi a monarchista érzelmeket. Már 2025 júniusában, az izraeli–iráni háború alatt, a száműzött koronaherceg, Reza Pahlavi iráni sah fokozta politikai erőfeszítéseit, és felhívta a nemzetközi közösséget, hogy segítsen az iráni népnek kiszorítani Ali Hámenei vallási diktatúráját, és felajánlotta magát ideiglenes vezetőnek, hogy átvegye az ország irányítását. Az Amini-tiltakozásokhoz (2022–2023) képest, amelyeket főként lányok és nők tápláltak, a fiatal férfiak nagyobb szerepet játszottak a 2025–2026-os tiltakozások későbbi szakaszaiban.

A piaci kereskedők befolyásosak voltak az 1979-es iszlám forradalom idején, segítve a közvélemény támogatásának mozgósítását, ami végül a monarchia megdöntéséhez vezetett. A tüntetések figyelemre méltóak voltak a kormány által a disszidensek ellen folytatott nagyszabású fellépés kontextusában, amely magában foglalta prominens ellenzékiek letartóztatását és a közel 40 év legnagyobb számú kivégzését. A kivégzések száma Iránban 2025-ben állítólag megduplázódott 2024-hez képest; a kivégzések száma 2022 óta emelkedő tendenciát mutatott, és az aktivisták azt állították, hogy az Iszlám Köztársaság a kivégzésekkel félelmet akar kelteni a lakosságban, és így elnyomni a belső ellenzéket.

Az iráni kurd többségű régiók korábban súlyos elnyomásnak voltak kitéve a 2022-es Amini-tiltakozások miatt, ami a kormány etnikai megtorlásaitól való félelmeket váltott ki. Ez részben annak volt köszönhető, hogy Irán a kurd ellenzéki csoportokat vádolta a 2022-es tiltakozások szításával. Ennek ellenére a kurd ellenzéki csoportok továbbra is szolidaritásra szólítottak fel az országos tiltakozások és sztrájkok során. Irán ismételten azzal vádolta az iraki kurd milíciákat, hogy zavargásokat próbálnak szítani, többek között a 2026-os tüntetések során is. Hasonlóképpen, Irán beludzs régiói, amelyek régóta szenvednek a fejletlenségtől és a politikai kirekesztéstől, szintén erőszakos megtorlásoknak voltak kitéve az Amini-tüntetések során. 2025. december 10-én az iráni beludzs-szunnita militáns csoportok, mint például a Jaysh al-Adl, bejelentették, hogy egyesülnek egy Jebhe-ye Mobaarezin-e Mardomi (Népi Harcosok Frontja) nevű szervezetbe. Koalíciós videójában a szövetség elutasította a síita iszlám által vezetett papi uralmat az Iszlám Köztársaságban. Ugyanezen a napon a csoport támadást hajtott végre az Iszlám Forradalmi Gárda regionális parancsnoksága ellen, megölve négy katonáját és megsebesítve hármat; másnap vállalta a felelősséget a támadásért.

A tiltakozások újjáéledése Február 21.