Az R1a (R-M420) haplocsoport egy olyan humán Y-kromoszomális DNS-haplocsoport, amely Eurázsia hatalmas régióiban terjedt el: Skandináviától és Közép-Európától Közép-Ázsiáig, Szibériáig és Dél-Ázsiáig megtalálható.Underhill PA, Myres NM, Rootsi S, et al. (2010). Separating the post-Glacial co-ancestry of European and Asian Y chromosomes within haplogroup R1a. European Journal of Human Genetics, 18(4): 479–84. doi:10.1038/ejhg.2009.194Underhill PA, Poznik GD, Rootsi S, et al. (2015). The phylogenetic and geographic structure of Y-chromosome haplogroup R1a. European Journal of Human Genetics, 23(1): 124–31. doi:10.1038/ejhg.2014.50
An R1a (R-M420) alvonal 15 000 – 25 000 évvel ezelőtt vált külön az R1 (R-M173) ágtól;YTree v13.01.00 - R1. YFull.Com. https://www.yfull.com/tree/R1a/Welcome to FamilyTreeDNA Discover. FamilyTreeDNA. https://discover.familytreedna.com/y-dna/R-M207/classic az M417 (R1a1a1) alcsoportja pedig körülbelül 3400 – 5800 évvel ezelőtt differenciálódott.Underhill PA, Poznik GD, Rootsi S, et al. (2015). The phylogenetic and geographic structure of Y-chromosome haplogroup R1a. European Journal of Human Genetics, 23(1): 124–31. doi:10.1038/ejhg.2014.50. 130. o. Az alvonal eredetének helyszíne kulcsszerepet játszik a proto-indoeurópaiak származásáról szóló vitákban.
Az R-M420 SNP-mutációt az R-M17 (R1a1a) után fedezték fel, ami a leszármazási vonal átrendezéséhez vezetett: egy új paracsoportot (R-M420*) hoztak létre azon viszonylag ritka vonalak számára, amelyek nem tartoznak az R-M17-hez vezető R-SRY10831.2 (R1a1) ághoz.
Eredet Az R1a eredete Az R1a (M420) genetikai divergenciája a becslések szerint 25 000 évvel ezelőtt történt, az utolsó jégkorszaki maximum idején. Peter A. Underhill és munkatársai 2014-es, 126 eurázsiai populáció több mint 16 244 egyedére kiterjedő tanulmánya szerint meggyőző érvek szólnak a Közel-Kelet, vélhetően a mai Irán vidéke mellett, mint az R1a haplocsoport földrajzi eredete. Az archeogenetikai leletek az első R1a hordozókat a mezolítikum idején mutatják ki a kelet-európai vadász-gyűjtögetők körében (Kelet-Európa, kb. 13 000 évvel ezelőtt),Saag L, Vasilyev SV, Varul L, et al. (2021). Genetic ancestry changes in Stone to Bronze Age transition in the East European plain. Science Advances, 7(4): eabd6535. doi:10.1126/sciadv.abd6535Haak W, Lazaridis I, Patterson N, et al. (2015). Massive migration from the steppe is a source for Indo-European languages in Europe. Nature, 522(7555): 207–211. doi:10.1038/nature14317 valamint a legkorábbi R* esetet a felső paleolitikumi ősi észak-eurázsiaiaknál (ANE),Raghavan M, Skoglund P, Graf KE, et al. (2014). Upper Palaeolithic Siberian genome reveals dual ancestry of Native Americans. Nature, 505(7481): 87–91. doi:10.1038/nature12736 akiktől a kelet-európai vadász-gyűjtögetők túlnyomórészt származnak.Narasimhan VM, Patterson N, Moorjani P, et al. (2019). The formation of human populations in South and Central Asia. Science, 365(6457): eaat7487. doi:10.1126/science.aat7487 2021 januárjában publikálták az oroszországi Arhangelszk mellől (Pescsanyica) előkerült, i. e. 10 785 – 10 626 közé datált, R1a5 alcsoportba tartozó egyén genomját, akit nyugat-orosz vadász-gyűjtögetőként azonosítottak.
Az R1a1a1 (M417) differenciálódása és ősi migrációk
Underhill és munkatársai (2014) szerint az M417 (R1a1a1) leszármazó alcsoport körülbelül 5800 évvel ezelőtt vált szét a Z282 (R1a1a1b1a) és Z93 (R1a1a1b2) ágakra „Irán és Kelet-Törökország szomszédságában”.R1a tree. YFull. https://www.yfull.com/tree/R1a/ Noha az R1a haplocsoport számos különböző nyelvű népességnél (például szlávoknál és indo-irániaknál) előfordul, az R1a1a eredetének kérdése szorosan kapcsolódik az indoeurópai alapnyelvet beszélők őshazájáról (Urheimat) folytatott vitákhoz, és releváns lehet az Indus-völgyi civilizáció eredete szempontjából is. Az R1a erős korrelációt mutat Dél- és Nyugat-Ázsia, Közép- és Kelet-Európa, valamint Skandinávia indoeurópai nyelveivel,Mirabal S, Regueiro M, Cadenas AM, et al. (2009). Y-chromosome distribution within the geo-historical island of Puerto Rico. PLoS ONE, 4(2): e4447. doi:10.1371/journal.pone.0004447 és leginkább Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és Dél-Ázsiában elterjedt. Európában különösen a Z282, míg Ázsiában a Z93 ág domináns. Az Y-DNS R-M17 és az indoeurópai nyelvek terjedése közötti összefüggést először T. Zerjal és kollégái jegyezték le 1999-ben.Zerjal T, et al. (1999). The use of Y-chromosomal DNA variation to investigate population history: recent male spread in Asia and Europe. In: Papiha SS, Deka R, Chakraborty R (eds). Genomic diversity: applications in human population genetics. New York: Kluwer Academic/Plenum Publishers, 91–101. o.
Az R1a1a javasolt sztyeppei elterjedése
Semino és munkatársai (2000) ukrajnai eredetet és az R1a1 haplocsoport posztglaciális (a legutóbbi jégkorszaki maximumot követő) elterjedését javasolták, amelyet később a kurgán kultúra Európa felé és keletre történő terjeszkedése erősített meg.Semino, O., Passarino, G., Oefner, P. J., et al. (2000). The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective. Science, 290(5494), 1155–1159. doi:10.1126/science.290.5494.1155 Spencer Wells közép-ázsiai eredetet feltételez, sugallva, hogy az R1a1 eloszlása és kora egy ősi migrációra utal, amely megfelel a kurgán népek eurázsiai sztyeppéről való terjeszkedésének.Wells, S. (2001). The Journey of Man: A Genetic Odyssey. Princeton University Press. Pamjav és munkatársai (2012) szerint az R1a1a az eurázsiai sztyeppéken vagy a Közel-Kelet és a Kaukázus régiójában differenciálódott:
Három 2015-ös genetikai tanulmány is alátámasztotta Gimbutas kurgán-elméletét az indoeurópai őshazával (Urheimat) kapcsolatban. E tanulmányok szerint az Európában jelenleg leggyakoribb R1b és R1a haplocsoportok (az R1a Dél-Ázsiában is gyakori) a Pontid-Kaszpi sztyeppékről terjedtek el az indoeurópai nyelvekkel együtt; kimutattak továbbá a modern európaiakban egy olyan autoszomális komponenst, amely a neolitikus európaiakban nem volt jelen, és amelyet az R1b és R1a apai vonalakkal, valamint az indoeurópai nyelvekkel együtt vezettek be.Haak, W., Lazaridis, I., Patterson, N., et al. (2015). Massive migration from the steppe is a source for Indo-European languages in Europe. Nature, 522(7555), 207–211. doi:10.1038/nature14317Allentoft, M. E., Sikora, M., Sjögren, K. G., et al. (2015). Population genomics of Bronze Age Eurasia. Nature, 522(7555), 167–172. doi:10.1038/nature14507Mathieson, I., Lazaridis, I., Rohland, N., et al. (2015). Genome-wide patterns of selection in 230 ancient Eurasians. Nature, 528(7583), 499–503. doi:10.1038/nature16152
Silva és munkatársai (2017) megjegyezték, hogy a dél-ázsiai R1a leginkább „egy központi közép-ázsiai forrásból terjedt el, de úgy tűnik, legalább három és valószínűleg több R1a alapító klád létezik az indiai szubkontinensen, ami többszörös érkezési hullámokkal konzisztens.”Silva, M., Oliveira, M., Vieira, D., et al. (2017). A genetic chronology for the Indian Subcontinent points to heavily sex-biased dispersals. BMC Evolutionary Biology, 17(1), 88. doi:10.1186/s12862-017-0936-9 Martin P. Richards, a Silva és munkatársai (2017) tanulmány társszerzője szerint az R1a indiai prevalenciája „nagyon erős bizonyíték egy jelentős közép-ázsiai bronzkori migrációra, amely nagy valószínűséggel elhozta az indoeurópai beszélőket Indiába.”Joseph, T. (2017. június 16.). How genetics is settling the Aryan migration debate. The Hindu. https://www.thehindu.com/sci-tech/science/how-genetics-is-settling-the-aryan-migration-debate/article19090301.ece
Lehetséges Jamnaja vagy zsinegdíszes kerámia eredet
David Anthony a Jamnaja-kultúrát tekinti az indoeurópai őshazának.Anthony, D. W. (2007). The Horse, the Wheel, and Language: How Bronze-Age Riders from the Eurasian Steppes Shaped the Modern World. Princeton University Press. Anthony, D. W., & Ringe, D. (2015). The Indo-European Homeland from Linguistic and Archaeological Perspectives. Annual Review of Linguistics, 1, 199–219. doi:10.1146/annurev-linguist-030514-124812 Haak és munkatársai (2015) szerint i. e. 2500 körül egy tömeges vándorlás történt a Jamnaja-kultúrából észak felé, ami a zsinegdíszes kerámia kultúrájának genetikai örökségének 75%-át tette ki, megjegyezve, hogy az R1a és R1b „i. e. 3000 után terjedhetett el Európában keletről, a Pontid-Kaszpi sztyeppéről”.Haak, W., Lazaridis, I., Patterson, N., et al. (2015). Massive migration from the steppe is a source for Indo-European languages in Europe. Nature, 522(7555), 207–211. 5. o. doi:10.1038/nature14317 Ennek ellenére mind a hét Jamnaja-mintájuk az R1b-M269 alcsoporthoz tartozott, de a Jamnaja-mintáikban nem találtak R1a1a-t. Ez felveti a kérdést, honnan származik a zsinegdíszes kerámia kultúrájának R1a1a-ja, ha nem a Jamnaja-kultúrából.Semenov, A. S., & Bulat, V. V. (2016). Expansion of haplogroups R1a and R1b from 10,000 to 5,000 BC. doi:10.13140/RG.2.1.1895.7042
Marc Haber szerint az R1a-M458 haplocsoport hiánya Afganisztánban nem támasztja alá a modern közép-ázsiai populációk R1a vonalainak Pontid-Kaszpi sztyeppei eredetét.Haber, M., Platt, D. E., Ashrafian Bonab, M., et al. (2012). Afghanistan's Ethnyic Groups Share a General Genetic Heritage Derived from Common Indo-Iranian Ancestry. PLoS ONE, 7(3), e34288. doi:10.1371/journal.pone.0034288
Lev Klejn szerint az R1a haplocsoport hiánya a Jamnaja-maradványokban (annak ellenére, hogy jelen van az eneolitikus Szamara és a kelet-európai vadász-gyűjtögető populációkban) valószínűtlenné teszi, hogy az európaiak a Jamnajától örökölték volna az R1a haplocsoportot.Klejn, L. S. (2017). The Steppe Hypothesis of Indo-European Origins Remains to be Proven. Acta Archaeologica, 88(1), 193–204. doi:10.1111/j.1600-0390.2017.12184.x
Barry Cunliffe régész kijelentette, hogy az R1a haplocsoport hiánya a Jamnaja-mintákban komoly gyengesége Haak azon javaslatának, miszerint az R1a Jamnaja-eredetű lenne.Koch, J. T., & Cunliffe, B. (2016). Celtic from the West 3: Atlantic Europe in the Metal Ages. Oxbow Books. 634. o.
Semenov és Bulat (2016) ugyanakkor érvelnek az R1a1a Jamnaja-eredete mellett a zsinegdíszes kerámia kultúrájában, megjegyezve, hogy több publikáció is utal az R1a1 jelenlétére a gödör-fésűdíszes kerámia kultúrájában.Semenov, A. S., & Bulat, V. V. (2016). Expansion of haplogroups R1a and R1b from 10,000 to 5,000 BC. 41. o. doi:10.13140/RG.2.1.1895.7042 (Semenov és Bulat olyan tanulmányokra hivatkoznak, mint Haak és munkatársai 2015-ös, Mathieson és munkatársai 2015-ös, Chekunova és munkatársai 2014-es, valamint Jones és munkatársai 2015-ös munkái, amelyek a sztyeppei migrációt és az ősi eurázsiai genomokat vizsgálták.)
Javasolt dél-ázsiai eredet