Tell el-Halaf (arab تل حلف) a mai Szíria területén található tell, amelynek régészeti anyaga névadója a halaf-kultúrának, amelyet az itt tipizált geometrikus, vagy állatos mintájú mázas kerámiák jellemeznek. Fénykora az i. e. 6. évezred első felére tehető, és az északi ubaid-kultúra (Ubaid-3) nagy arányú elterjedésének idején szűnt meg a település. Ekkor jelent meg a Gavra-kultúra, de már nem itt. A terület több ezer évig lakatlan volt, majd az eredeti tellhez közel alapították az arámiak az újhettita Guzana várost, ami Bit-Bahiani királyság székhelye lett.
Régészete Max von Oppenheim 1899-ben fedezte fel a tell alatt betemetett települést, ám ő 1911-ig nem tudta megindítani a feltárását, mert diplomáciai szolgálatot teljesített. A felfedezés óta eltelt 12 évben a helyi lakosok elsősorban építőanyagokért feltúrták a halmot, és súlyosan megrongálták, amit találtak. Guzana feltárása mellett még 1912-ben megtalálták a neolitikus telepet is.
A vaskori település semmilyen formában nem folytonos az eredeti Tell el-Halaffal. (Lásd: Guzana.)
Fordítás
Kategória:Mezopotámia városai Kategória:Ókori települések Szíria területén