Publius Albinovanus római néppárti szenátor és résztvevője volt a Római Köztársaság első (Marius és Sulla közötti) polgárháborújának. Eredetileg Gaius Marius megbízható támogatója volt, amiért Kr. e. 88–87-ben, Sulla "katonai puccsa" idején rövid időre törvényen kívülinek nyilvánították. 82-ben Sulla kegyelmét megkapta azzal, hogy egy lakomán alattomosan meggyilkolta számos Marius-párti katonatiszttársát. Valószínűleg később papi tisztséget is betöltött Sulla diktatúrája idején.
Élete Nemzetségi neve, az „Albinovanus”, arra utal, hogy családja valószínűleg etruszk származású volt. Valójában Gaius Marius, a hétszeres konzul erős politikai támogatója volt, akinek széles körű kliensinhálózata volt Etruriában. Amikor Marius ellensége, Sulla, Kr. e. 88-ban sereggel bevonult Rómába, Albinovanus (aki abban az évben talán a néptribunusa volt) részt vett a főváros védelmében, és sikertelenül küldött csapatokat Sulla ellen, miközben az a városba tartott.Katz, p. 111. Sulla Albinovanust, Mariust és körülbelül tíz másik személyt közellenségnek nyilvánítatott a szenátussal.Appian, 1. 60. Albinovanus elmenekült, és Mariusszal és a többi túlélő törvényen kívülivel együtt Hiempsalnál, Numidia királyánál talált menedéket Észak-Afrikában. Nem sokáig maradtak azonban az udvarában, nyilvánvalóan azért, mert attól tartottak, hogy a király feladja őket a római kormánynak.Appian, 1. 62. Albinovanus feltehetően Kr. e. 87-ben visszatért Rómába, miután Marius támogatói – Sulla és serege távollétében – visszavették az irányítást a város felett.Konrad, p. 52. Kr. e. 82-re már szenátor lett, így a száműzetésből való visszatérése után valószínűleg némi bírói tisztséget töltött be.Albinovanus magas rangú katonatiszt volt a Sulla elleni kiújult polgárháborúban. 82-ben egy lucaniai légiót vezetett, amely átpártolt az ellenséghez, mivel a háború rosszul alakult számukra. Albinovanus reménytelennek hitte ügyét, ezért titkos levelezésbe kezdett Sullával, aki kegyelmet ígért neki, ha valami hasznosat tesz. Albinovanus ezt úgy tette, hogy sok társat meghívott egy lakomára, majd mindannyiukat meggyilkoltatta.
Ennek következtében Ariminium és sok más közeli város Sulla mellett foglalt állást.
Egy Publius Albinovanus nevű személyről feljegyzések szerint 69-től legalább 57-ig kisebb pontifex volt. Valószínűleg ő az áruló parancsnok, vagy esetleg egy fia.Broughton, pp. 74 (note 8), 135, 137 (note 12), 205–206, 529.Konrad, p. 49 (note 73
Jegyzetek
Fordítás
Források Appinnus: A római polgárháború. Görögül és magyarul. (Ford.: Hahn István.) I–II. köt. Bp. 1967. (GLI 12–13). Broughton, T. Robert S. (1952). The Magistrates of the Roman Republic Volume II: 99 B.C.–31 B.C. New York: American Philological Association. Katz, Barry R. (1975). "The First Fruits of Sulla's March". L'Antiquité Classique. 44 (1): 100–125. ISSN 0770-2817. JSTOR 41650261. Konrad, C.F. (1997). "Marius at Eryx (Sallust, P. Rylands 473.1)". Historia. 46 (1): 28–63. JSTOR 4436450.
Kategória:Római hadvezérek, katonák