Gaius Norbanus, becenevén Balbus római politikus volt, akit ie 83-ban választottak konzulnak Lucius Cornelius Scipio Asiaticus mellett. Öngyilkos lett a Rodoszba menekülése után, mivel Lucius Cornelius Sulla nem sokkal a polgárháborúban aratott győzelme után törvényen kívül helyezte és követelte a kiadatását.
Élete A novus homo Gaius Norbanus először akkor vált ismertté, amikor Kr. e. 103-ban a plebejus tribunusok egyikévé választották. Hírnevet Quintus Servilius Caepio elleni vádjával szerzett, akit alkalmatlansággal és kötelességszegéssel vádolt a római seregek katasztrofális vereségében a kimbrik által az arausiói csatában Kr. e. 105-ben. A concilium plebis-en, ahol Servilius Caepiót bíróság elé állították, két tribunus megpróbálta megvétózni az eljárást, de erőszakkal elűzték őket.Broughton I, pg. 563 Bár a Szenátus erőteljesen próbálta felmentését elérni, és Lucius Licinius Crassus védte, Norbanusnak sikerült elérnie Caepio elítélését. Caepiót száműzetésbe kényszerítették Szmirnába, vagyonát pedig elkobozták.
Kr. e. 101-ben Norbanus quaestorként szolgált Marcus Antonius, a triumvir Marcus Antonius nagyapja alatt, a cilikiai kalózok elleni hadjáratban.Broughton III, pg. 149 Kr. e. 94-ben Publius Sulpicius Rufus a Lex Appuleia értelmében árulással (minuta maiestas) vádolta meg Norbanust a Caepio perében történt zavargások miatt, de Marcus Antonius ékesszólása biztosította felmentését.Broughton I, pg. 564Smith, pg. 1209
Ezt követte Kr. e. 89-ben praetorrá választása, majd Szicília kormányzójává való kinevezése. Fenntartotta a békét tartományában, megvédve azt az olasz sociiusoktól a társadalmi háború alatt.Broughton II, pg. 41; Smith pgs. 1209-1210 Kr. e. 88-ban sikerült elfoglalnia Rhegiumot a szamnitáktól.
Gaius Marius és Lucius Cornelius Sulla közötti polgárháború alatt Marius oldalára állt. Kr. e. 83-ban consullá választották; a Capua közelében lévő Tifata-hegynél elfogta Sullát, aki Görögországból tért vissza Itáliába. Sulla küldött néhány követet, hogy megvitassák Norbanusszal való megegyezésüket, de elutasították őket, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy megpróbálják elnyomni Norbanus embereit, akik többnyire újoncok voltak.Smith, pg. 1210 Bár Norbanust Quintus Sertorius segítette, Sulla legyőzte őket a tifata-hegyi csatában, és a menet során körülbelül 6000 embert vesztettek. Sikerült újjászerveznie megtépázott seregét Capuánál, majd végül Cisalpina Galliába vonult vissza. Őt és Gnaeus Papirius Carbót Quintus Caecilius Metellus Pius legyőzte a Faventiában.Broughton II, pg. 68 Norbanust elárulta egyik legátusa, Publius Albinovanus, aki meggyilkolta Norbanus főtisztjeit, miután vacsorára hívta őket, mielőtt Ariminiumot átadta volna Metellus Piusnak.Broughton II, pg. 71 Norbanus maga nem vett részt Albinovanus meghívásában, így sikerült elkerülnie az elfogást, és Rodoszra menekült. Miután Sulla tiltólistára helyezte, öngyilkosságot követett el egy piactéren, miközben Rodosz vezető polgárai azon tanakodtak, hogy átadják-e Sulla embereinek.Broughton II, pg. 70
Források és szakirodalom Broughton, T. Robert S., The Magistrates of the Roman Republic, Vols. I & II (1951) Broughton, T. Robert S., The Magistrates of the Roman Republic, Vol. III (1986) Duncan, Mike (2017). The Storm before the Storm. New York: PublicAffairs. Evans, Richard (1987). "Norman Flacci: The Consuls of 38 and 24 BC". Historia: Zeitschrift für Alte Geschichte. 36: 121–128. A. H. J. Greenidge, History of Rome. Theodor Mommsen, History of Rome, bk. iv. ch. v.; Smith, William, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, Vol I (1867).
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:I. e. 82-ben elhunyt személyek Kategória:Consulok az i. e. 1. században Kategória:Római hadvezérek, katonák Kategória:Öngyilkos politikusok