Ivánka Sándor (Budapest, 1948. január 5. —) magyar balettművész, koreográfus és balettmester.
Életpályája 1969-ben szerzett balettművész-diplomát az Állami Balett Intézetben, Bartos Irén és Barkóczy Sándor növendékeként. Mesterei voltak többek között Roboz Ágnes, Kiss Ilona, Nádasi Marcella és Sterbinszky László.
1969 és 1981 között a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének tagja volt. 1981 és 1989 között a bécsi Volksoper szerződtette. 1989 és 2005 között ismét a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének tagjaként dolgozott.
Pályafutása során ahhoz a generációhoz tartozott, amely Seregi László új balettjeivel – Spartacus, Sylvia, A fából faragott királyfi, Cédrus, Szentivánéji álom – Európa és a világ jelentős operaházaiban lépett fel. Fellépett többek között Párizsban, Rómában, Moszkvában (Bolsoj Színház, Kirov/Mariinszkij Színház), Velencében (La Fenice), Milánóban (La Scala), Monte-Carlóban, Berlinben, Wiesbadenben, Dortmundban, Cataniában, Varsóban, Prágában, Szófiában és Várnában, valamint Mexikóvárosban, Guanajuatóban, Hongkongban, Tajpejben, Montrealban, Torontóban, Ottawában és Baalbekben.
A Volksoper tagjaként (1981–1989) számos vendégjátékon vett részt Japán nagyvárosaiban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban (1985: New York – ABT, Washington – Kennedy Center, Chicago, Los Angeles), továbbá Moszkvában, a Nyemirovics–Dancsenko Színházban.
Pedagógiai tevékenysége
1973 és 1975 között a Honvéd Sportegyesület tornász szakosztályában balettoktatóként dolgozott.
1986 és 1991 között Bécsben, Alt-Erlaa és Stadlau városrészekben balett- és jazz-táncoktatást folytatott.
1986 és 1998 között az Ich bin O.K. táncstúdió munkatársa volt Bécsben, ahol hátrányos helyzetű és egészséges emberek számára készített koreográfiákat. Itt készült koreográfiái között szerepelt Brahms: Magyar táncok, valamint Johann Strauss: Kék Duna keringő.
1989 és 1995 között a Magyar Állami Operaház balett-titkára volt.
1989 és 2005 között próbavezető balettmesterként dolgozott az Operaházban.
1996 és 2005 között a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei és hallgatói számára is próbavezető balettmester volt az Operaházban.
Koreográfusi munkái 1973 – Offenbach-est (MTV, rendező: Szitányi András) 1974 – Windsori víg nők (József Attila Színház, rendező: Seregi László /nem a koreográfus/ ) 1975 – 1 fok Celsius (MTV, Roboz Ágnessel közösen, rendező: Szitányi András) – Montreux-i fesztivál különdíj 1973–1981 között számos koreográfia a Magyar Televízió szórakoztató műsorai számára 1978 – „Kálmán Imre-est” (MTV–ORF–ZDF koprodukció; közreműködők: Anna Moffo, Nadja Tiller, Hermann Prey) 1979 – Gershwin-est (Színművészeti Főiskola; rendezőtanárok: Kállay Ferenc, Szirtes Tamás) 1979 – Az úrhatnám polgár (Nemzeti Színház, rendező: Zsámbéki Gábor; főszerepben: Kállay Ferenc) 1980 – Az úrhatnám polgár (Katona József Színház, Kecskemét; rendező: Szőke István) 1980 – Sok hűhó semmiért (Madách Színház, rendező: Szirtes Tamás) 1980 – Brecht–Weill: A kispolgár hét főbűne (MTV; rendező: Kerényi Imre) – a veszprémi TV-fesztivál díjazottja 1980-ban kezdeményezésére indult el az Operaházban a fiatal táncosok stúdiómunkája, amelyhez Keveházi Gábor és László Péter is csatlakozott. A műsorban szerepelt két koreográfiája: Ébredés és Invenciók. 1989 – Windsori víg nők (Budapest Kamaraopera; rendező: Konter László) 1991 – Ahogy tetszik (Pesti Színház; mozgás, rendező: Valló Péter) 1994 – Diótörő (Csokonai Színház, Debrecen – teljes, kétfelvonásos balett) 2001 – Manon Lescaut (balettbetét, Magyar Állami Operaház; rendező: Valló Péter)
Egyéb tevékenysége Szaklapokban cikkeket, kritikákat és interjúkat publikált.
1990-ben reklámfilmek koreográfiáját készítette (NN, ma ING), többek között Raffaello: Az athéni iskola című festményének „életre keltése”.
Jegyzetek
Kategória:1948-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar balett-táncosok