Amy Hempel amerikai novellaíró és újságíró. Kreatív írást tanít a Michener Íróközpontban.

Élete Illinois államban, Chicagoban született. 16 évesen Kaliforniába költözött, ahol korai szépirodalmi műveinek nagy része játszódik. A hetvenes évek közepén New Yorkba költözött. Ott kapcsolatba került Gordon Lish íróval és szerkesztővel, akivel hosszú szakmai kapcsolatot ápolt. Korábban a Floridai Egyetem kreatív írás professzora volt.

2009 és 2014 között a Harvard Egyetem Briggs-Copeland angol nyelvi előadója volt. Emellett szépirodalmat tanított a Bennington College Low-Residency MFA írói programjában. Korábban a Sarah Lawrence College-ban, a Duke Egyetemen, a The New Schoolban, a Brooklyn College-ban és a Princetoni Egyetemen tanított. Emellett a The Alaska Quarterly Review munkatársa.

Hempel, mint kutyarajongó, a Deja Alapítvány alapító tagja.

Pályája Hempel Gordon Lish egykori tanítványa, akinek a műhelyében írta első történeteinek nagy részét. Lish-t annyira lenyűgözte a munkája, hogy segített neki kiadni első gyűjteményét, Reasons to Live (1985), amelyben szerepel az "In the Cemetery Where Al Jolson Is Buried" című történet is, az első novellája, amit valaha írt. Hempel Lish hatásának tulajdonítja, hogy nem érzett késztetést arra, hogy regényíró legyen és nem novellista.Sherman, Suzan. "Amy Hempel". BOMB Magazine. Spring 1997. Retrieved July 25, 2011. Az eredetileg 1983-ban a TriQuarterlyben megjelent "In the Cemetery Where Al Jolson Is Buried" című történet a kortárs szépirodalom egyik leggyakrabban antológiába felvett története.

További három gyűjteményt is készített: At the Gates of the Animal Kingdom (1990), amely tartalmazza a "The Harvest" című novellát; a Tumble Home (1997); és a The Dog of the Marriage (2005). A Tumble Home Hempel első novellája volt, amelyet meg nem határozott címzettnek írt levélként strukturált, és „a legszemélyesebb dolognak, amit valaha írtam” nevezett. Mind az "In the Cemetery Where Al Jolson is Buried" („A temetőben, ahol Al Jolsont eltemették”), mind a Tumble Home kiemeli az állatok azon képességét, hogy érzelmeket fejezzenek ki, és előcsalogassák azokat az emberekből. A BOMB Magazine-nak adott interjújában Hempel kifejtette: „Azt hiszem, van ott egyfajta tiszta érzés, amellyel az emberek képesek azonosulni, ha szerencsések vagyunk, vagy ha keressük.”

A The Collected Stories of Amy Hempel (2006) című könyv a négy korábbi könyv összes történetét gyűjti össze. Ő szerkesztette (Jim Sheparddal közösen) az Unleashed–Poems by Writers' Dogs (1995) című könyvet, amely Edward Albee, John Irving, Denis Johnson, Gordon Lish, Arthur Miller és sok más szerző közreműködését tartalmazza. Cikkeket, esszéket és novellákat ír olyan kiadványoknak, mint a Vanity Fair, az Interview, a BOMB, a GQ, az ELLE, a Harper's Magazine, a The Quarterly és a Playboy. Hempel számos konferencián vett részt, többek között a Massachusettsi Egyetem Amherst Költők és Írók MFA Programjának Juniper Summer íróintézetén. 2015-ben Hempel zsűrizett egy flash fiction versenyen a Nat. Brut irodalmi magazin számára.

Hempel, akit általában minimalista írónak neveznek – Raymond Carverrel, Mary Robisonnal és Frederick Barthelme-mel együtt –, azon kevés író egyike, akik kizárólag a rövid fikcióra alapozva építettek hírnevet. Hempel szándékosan névtelenül hagyja történetei narrátorát, mivel „több lehetőség van, ha nem vesszük körül a személyt név, kor és háttér alapján, mert akkor az emberek adhatnak nekik valamit, vagy elvehetnek tőlük valamit.” Annak ellenére, hogy Hempel a minimalista műfajra jellemzően kihagyó szavakat használ, stílusának leírására inkább a „minitaurista” kifejezést részesíti előnyben.

Hempel jelenleg a Michener Íróközpont MFA programjában tanít, a Texasi Egyetemen, Austinban.

Díjai 2000-ben megkapta a Hobson-díjat, és egy Guggenheim-ösztöndíjat is kapott. 2006-ban az United States Artists, egy Amerika legkiválóbb élő művészeinek támogatására és népszerűsítésére létrehozott művészeti érdekvédelmi alapítvány, USA Fellowship ösztöndíjat kapott. 2007-ben elnyerte az Ambassador Book Award díjat a Collected Stories című művéért, amelyet a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé is választott. A Collected Stories a PEN/Faulkner-díj döntőse is volt. 2008-ban elnyerte a novelláért járó Rea-díjat. 2009-ben Alistair MacLeoddal együtt megkapta a PEN Malamud-díjat rövid történet kategóriában. 2015-ben Hempel megkapta a Centenary College John William Corrington irodalmi kiválósági díját.

Könyvei Reasons to Live (1985) At the Gates of the Animal Kingdom (1990) Az állatvilág kapui előtt. Novellák (At the gates of the animal kingdom) – Ampersand, Budapest, 2025 · · Fordította: Dobsa Evelin · ("Feljött a nap", "Aratás", "A leglányosabb részed", "Mélységi mámor", "Du Jour", "Halál", "A nap, amikor megvolt mindenem", "Önök, akik lekésték az O'Hare-ről csatlakozó járataikat...", "Ha a Penn Station környékén járok is...", "Állatmenhelyen", "Az állatvilág kapui előtt", "A hölgy csigabigát kér", "A holdtalan ég alatt", "A Központ", "A Tom-szikla a vörös angolnák között", "Isten hajléka") Tumble Home (1997) Unleashed: Poems by Writers' Dogs (1999) (szerkesztő, Jim Sheparddal) The Dog of the Marriage London : Quercus, 2008. , The Collected Stories of Amy Hempel New York: Scribner, 2006. , New Stories from the South 2010: The Year's Best (szerkesztő Kathy Pories-szel) Chapel Hill, N.C. : Algonquin Books of Chapel Hill, 2010. , The Hand That Feeds You (Jill Cimenttel, A.J. Rich-ként írva), Scribner, 2015 Sing to It New York : Scribner, 2019. ,

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1951-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai írók Kategória:Amerikai újságírók Kategória:Amerikai nők