Anthony Trollope angol regényíró és köztisztviselő volt a viktoriánus korban. 47 regénye közül a legismertebbek közé tartozik két hatrészes sorozat, amelyek együttesen a Chronicles of Barsetshire (Barsetshire krónikái) és a Palliser-regények néven ismertek, valamint leghosszabb regénye, a The Way We Live Now (Így élünk most). Regényei politikai, társadalmi és nemi kérdésekkel, valamint más aktuális témákkal foglalkoznak.Nardin, Jane (1990). "The Social Critic in Anthony Trollope's Novels," SEL: Studies in English Literature 1500–1900, Vol. XXX, No. 4, pp. 679–696. Írt egy önéletrajzot, egy könyvet William Makepeace Thackeray-ről, egy könyvet Lord Palmerstonról, öt útikönyvet és 42 novellát is.
Trollope irodalmi hírneve élete utolsó éveiben megcsappant,"What about Anthony Trollope? Was not Anthony Trollope popular, even during the days of Dickens and Thackeray? And who ever preached a reactionary crusade against him? Yet is he not fast disappearing from the attention of our novel readers? Trollope, unlike most successful novelists, was himself made sensible during his later years of a steady decline of his popularity. I heard a well-known London publisher once say that the novelist who had once obtained by any process a complete popular success never could lose it during his lifetime; that, let him write as carelessly and as badly as he might, his lifetime could not last long enough to enable him to shake off his public. But the facts of Trollope's literary career show that the declaration of my publisher friend was too sweeping in its terms. For several years before his death, Trollope's prices were steadily falling off. Now, one seldom hears him talked of; one hardly ever hears a citation from him in a newspaper or a magazine." – M'Carthy, Justin (1900). "Disappearing Authors," The North American Review, Vol. 170, No. 520, p. 397. de a 20. század közepére visszanyerte követőinek egy részét.
Életrajza Anthony Trollope Thomas Anthony Trollope ügyvéd és Frances Milton Trollope regényíró és útikönyvíró fia volt. Bár okos és művelt ember, az oxfordi New College tagja volt, Thomas Trollope rossz természete miatt megbukott az ügyvédi kamarában. A gazdálkodásba való belevágása veszteségesnek bizonyult, és az örökségre vonatkozó reményei szertefoszlottak, amikor egy idős, gyermektelen nagybátyja újranősült és gyermekeket nemzett. Thomas Trollope Anthony Trollope tiszteletes, a hertfordshire-i Cottered plébánosának fia volt, aki maga Sir Thomas Trollope, 4. báró hatodik fia volt. A bárói cím később Anthony Trollope második fiának, Frederic-nek a leszármazottaira szállt.Anthony Trollope: The Artist in Hiding, R. C. Terry, Macmillan, 1977, p. 22 Mivel Thomas Trollope földbirtokos nemes családból származott, azt szerette volna, ha fiai Oxfordba vagy Cambridge-be járnak majd, és úriemberekként nevelkednek. Anthony gyermekkorában sok szenvedést élt át a szülei kiváltságos háttere és viszonylag szerény anyagi helyzete közötti különbség miatt.
A Marylebone-ban született Anthony Trollope hétéves korától kezdve három évig internátusi tanulóként járt a Harrow Schoolba, tandíjat nem fizetve, mivel apja farmja, amelyet erre a célra vásárolt, a közelben volt. Miután egy ideig egy Sunbury-i magániskolában tanult, apját és két idősebb bátyját követte a Winchester College-ba, ahol három évig maradt. Ezután visszatért Harrow-ba nappali tagozatos tanulóként, hogy csökkentse a tanulmányi költségeit. Mivel sem pénze, sem barátai nem voltak ebben a két magas rangú elit állami iskolában, Trollope-ot sokat zaklatták, és nyomorúságos élményeket élt át. 12 éves korában az öngyilkosságról fantáziált. Emellett álmodozásokban keresett menedéket, bonyolult képzeletbeli világokat alkotva.
1827-ben édesanyja, Frances Trollope, három fiatalabb testvérével együtt Amerikába költözött, a Tennessee állambeli Nashoba közösségbe. Miután ez a vállalkozás kudarcot vallott, bazárt nyitott az ohiói Cincinnatiben, amely szintén becsődölt. Thomas Trollope rövid időre csatlakozott hozzájuk, mielőtt visszatért a harrow-i farmra, de Anthony végig Angliában maradt.
Trollope édesanyja 1831-ben visszatért, és gyorsan hírnevet szerzett magának íróként,Frances Milton Trollope, más néven Fanny Trollope (1779. március 10. – 1863. október 6.), angol regényírónő, aki Mrs. Trollope vagy Mrs. Frances Trollope néven írt. Domestic Manners of the Americans (1832) című könyve a legismertebb, amely egy amerikai útról szóló megfigyeléseket tartalmaz. hamarosan jó jövedelemre tett szert. Apja ügyei azonban egyre rosszabbra fordultak. Teljesen felhagyott ügyvédi gyakorlatával, és nem tudott elegendő jövedelmet szerezni a gazdálkodásból, hogy bért fizessen földesurának, Lord Northwicknek. 1834-ben Belgiumba menekült, hogy elkerülje az adósságok miatti letartóztatást. Az egész család egy Brugge közelében lévő házba költözött, ahol teljes egészében Frances keresetéből éltek.
Belgiumban Anthony Trollope-nak kinevezést ajánlottak egy osztrák lovassági ezredben. Ahhoz, hogy elfogadja a felajánlást, meg kellett tanulnia franciául és németül; egy éve volt erre. Hogy ezeket a nyelveket anélkül sajátítsa el, hogy saját magára és családjára költségeket róna, egy brüsszeli iskolában lett segédtanító, ahol 30 fiú nevelője lett. Hat hét ott-tartózkodás után azonban egy családi barát révén hivatalnoki állást ajánlottak neki a főpostán. Miután elfogadta ezt a pozíciót, 1834 őszén visszatért Londonba.Trollope, Anthony (1883). An Autobiography. Chapter 2. Retrieved 2 July 2010. Thomas Trollope a következő évben meghalt.Anthony Trollope: Biography. The Trollope Society. Retrieved 2 July 2010.
Anthony Trollope szerint „hivatalos pályafutásom első hét éve sem számomra nem volt dicséretes, sem a közszolgálat számára nem volt hasznos”.Trollope (1883). Chapter 3. Retrieved 2 July 2010. A postán pontatlansága és engedetlensége révén szerzett hírnevet. Egy szabónak felhalmozott 12 fontos adóssága egy uzsorás kezébe került, és több mint 200 fontra nőtt; az uzsorás rendszeresen felkereste Trollope-ot a munkahelyén, hogy követelje a fizetéseket. Trollope utálta a munkáját, de nem látott más alternatívát, és állandó félelemben élt az elbocsátástól.
Írországba költözés
1841-ben lehetőség nyílt a szökésre.Moore, W. S. (1928). "Trollope and Ireland", The Irish Monthly, Vol. 56, No. 656, pp. 74–79. Egy közép-írországi postai felügyelő hivatalnok, akit alkalmatlannak nyilvánítottak, pótlásra szorult. A pozíciót nem tartották kívánatosnak, de Trollope, aki adósságokban és munkahelyi bajokban volt, önként jelentkezett rá; és felettese, William Maberly, egy whig politikus, aki alig várta, hogy megszabaduljon tőle, kinevezte a pozícióba.
Trollope új munkája nagyrészt Connaught-i ellenőrző utakra korlátozódott, székhelye pedig a King's megyei Banagherben telepedett le. Bár rossz referenciával érkezett Londonból, új felettese elhatározta, hogy érdemei alapján ítéli meg, és Trollope elmondása szerint egy éven belül értékes köztisztviselő hírnevet szerzett magának.Trollope (1883). Chapter 4. Retrieved 2 July 2010. Írországban sokkal több fizetést és utazási támogatást kapott, mint Londonban, és bizonyos mértékű jólétnek örvendett. Rókavadászatba kezdett, amit a következő három évtizedben lelkesen űzött. Postahivatali felügyelőként helyi írekkel került kapcsolatba, akiknek társaságát kellemesnek találta: „Az írek nem öltek meg, sőt, még a fejemet sem törték be. Hamarosan rájöttem, hogy jókedvűek, okosak – a munkásosztály sokkal intelligensebb, mint Angliában –, takarékosak és vendégszeretőek.”
Kingstown (ma Dún Laoghaire) fürdőhelyén Trollope találkozott Rose Heseltine-nel (1821–1917), egy rotherhami bankigazgató lányával. Akkor jegyezték el egymást, amikor Trollope mindössze egy éve élt Írországban, de Trollope adósságai és vagyonhiánya miatt csak 1844-ben házasodhattak össze. Röviddel az esküvőjük után Trollope-ot egy másik dél-írországi postakerületbe helyezték át, és a család Clonmelbe költözött.Byrne, P. F. (1992). "Anthony Trollope in Ireland," Dublin Historical Record, Vol. 45, No. 2, pp. 126–128. Első fiuk, Henry Merivale, 1846-ban, második fiuk, Frederick James Anthony pedig 1847-ben született.Anthony Trollope: The Artist in Hiding, R. C. Terry, Macmillan, 1977, p. 249, Appendix I
Korai munkái Bár Trollope úgy döntött, hogy regényíró lesz, az írországi tartózkodása első három évében nagyon keveset írt. Házasságkötésekor első regényének, a The Macdermots of Ballycloran-nak három kötetéből csak az elsőt írta meg. Házassága után egy éven belül befejezte ezt a munkát.Tingay, Lance O. (1951). "The Reception of Trollope's First Novel", Nineteenth-Century Fiction, Vol. 6, No. 3, pp. 195–200.
Trollope számos hosszú írországi vonatútján kezdett írni, melyeket postai feladatai ellátása érdekében kellett megtennie."Some authors appear to be able to write at any time and in any place. Anthony Trollope did much writing in a railway train." – Andrews, William (1898). Literary Byways, Williams Andrews & Co., pp. 22–23. Határozott célokat tűzött ki arra vonatkozóan, hogy mennyit fog írni naponta, és végül minden idők egyik legtermékenyebb írójává vált. Legkorábbi regényeit postafelügyelőként dolgozva írta, időnként ötletekért a „kézbesíthetetlen levelek” ládájában kutakodva.Super, R. H. (1981). Trollope in the Post Office. Ann Arbor: Univ. of Michigan Press. pp. 16–45.
Jelentős, hogy számos legkorábbi regényének helyszíne Írország – ami elég természetes, tekintve, hogy Írországban élt és dolgozott, és írta vagy találta ki őket, de valószínűtlen, hogy kedvező kritikai fogadtatásban részesülnének, tekintve az Írországhoz való korabeli angol hozzáállást.Edwards, Owen Dudley. "Anthony Trollope, the Irish Writer. Nineteenth-Century Fiction, Vol. 38, No. 1 (June 1983), p. 1 A kritikusok rámutattak, hogy Trollope Írországról alkotott nézete megkülönbözteti őt sok más viktoriánus korabeli regényírótól. Más kritikusok azt állították, hogy Írország nem volt annyira hatással Trollope-ra, mint az angliai tapasztalatai, és hogy az ír társadalom ártott neki íróként, különösen mivel Írország az ott töltött ideje alatt élte át a nagy éhínséget. Ezek a kritikusok (akiket azzal vádoltak, hogy bigott véleményeket nyilvánítottak Írország ellen) azonban nem ismerték el, vagy nem voltak hajlandóak elismerni Trollope valódi kötődését az országhoz, és azt, hogy az ország gazdag irodalmi terület.Trollope: A Commentary London: Constable 1927 p. 136 However, these critics (who have been accused of bigoted opinions against Ireland) failed or refused to acknowledge both Trollope's true attachment to the country and the country's capacity as a rich literary field."Trollope and the Matter of Ireland," Anthony Trollope, ed. Tony Bareham, London: Vision Press 1980, pp. 24–25