Françoise Giroud francia újságíró, forgatókönyvíró, író és politikus.
Élete Giroud a svájci Lausanne-ban született bevándorló szefárd török-zsidó szülők gyermekeként; apja Salih Gourdji Al Baghdadi, a genfi Agence Télégraphique Ottomane (Oszmán Távirati Ügynökség) igazgatója volt.Obituary in the London Independent (published 21 January 2003) A Collège de Groslay-ban és a Lycée Molière-ben tanult Párizsban.Chambers Biographical Dictionary. Chambers. 28 September 2007. p. 625. Nem végzett egyetemet.Obituary, Milwaukee Journal Sentinel, published 20 January 2003 Férjhez ment, és két gyermeke született, egy fia (aki meghalt) és egy lánya.
Pályája Giroud filmes munkássága Marc Allégret rendezőnél kezdődött, aki forgatókönyvíróként dolgozott Marcel Pagnol Fanny című darabjának 1932-es adaptációján. 1936-ban Jean Renoir-val dolgozott együtt a La Grande Illusion forgatásán. Később forgatókönyveket, 30 könyvet (szépirodalmat és ismeretterjesztőt egyaránt) és újságcikkeket is írt."Françoise Giroud" Britannica online], accessed 24 December 2009 1946-tól (röviddel az alapítása után) az Elle magazin szerkesztője volt 1953-ig, amikor akkori partnerével, Jean-Jacques Servan-Schreiberrel megalapították a L'Express hírmagazint. 1971-ig szerkesztette a L'Express-t, majd 1974-ig igazgatója volt, amikor elkezdte politikai karrierjét.
Politikai karrier 1974-ben Valéry Giscard d’Estaing elnök Giroud-t jelölte a nőjogi államtitkár posztjára, amelyet 1974. július 16-tól 1976. augusztus 27-ig töltött be, amikor kulturális miniszterré nevezték ki. Ezt a pozíciót 1977 márciusáig töltötte be, összesen 32 hónapig, Jacques Chirac és Raymond Barre miniszterelnökök kabinetjében szolgálva. A centrista Radikális Párt tagja volt.Christine Bard, Les premières femmes au Gouvernement (France, 1936-1981), Histoire@Politique, n°1, May–June 2007
Giroud gyakran mondta, hogy célja az, hogy Franciaországot „kimozdítsa a kerékvágásból”, szembeállítva ezzel Franciaországot az Egyesült Államokban tapasztalt dinamizmussal és optimizmussal. Amikor nem sokkal a második világháború vége után először látogatott New Yorkba, lenyűgözte „az optimizmus és a lelkesedés mértéke”, amit ott talált. Ez a nézet megmaradt benne: „Van egy olyan erő az Egyesült Államokban, amelyet mi, európaiak, folyamatosan alábecsülünk.”Obituary The Economist (25 January 2003) Giroud 1976. május 1-jén mondta a diplomaosztó beszédet a Michigani Egyetemen.
Későbbi tevékenységek Giroud megkapta a Becsületrendet. 1984 és 1988 között az Action contre la faim humanitárius segélyszervezetet vezette."France In London" website , review of FG Biography by Christine Ockrent
1989 és 1991 között egy, a mozijegy-eladások javítását célzó bizottság elnöke volt. Irodalomkritikusként dolgozott a Le Journal du Dimanche hetilapnál, és 1983-tól haláláig heti rovatot írt a Le Nouvel Observateurnek.
Giroud 2003. szeptember 21-én halt meg a párizsi Hôpital américain de Paris kórházban, miközben egy során szerzett fejsérülését kezeltek. Az L'Express egy különszáma számolt be Giroud haláláról. A cikkben ez állt: „A nők mindenhol veszítettek valamit. Giroud asszony olyan intelligensen és olyan határozottan védte őket.”The Honorable Lucie Pépin, Senator
Művei Françoise Giroud vous présente le Tout-Paris (1953) Nouveaux portraits (1954) La Nouvelle vague: portraits de la jeunesse (1958) I Give You my Word (1973) La comédie du pouvoir (1977) Ce que je crois (1978) Le Bon Plaisir (1983) Une Femme honorable (1981) (angolul Marie Curie: A Life címmel jelent meg, 1986) Le Bon Plaisir (forgatókönyv) (1984) Dior (1987) Alma Mahler, ou l'art d'être aimée (1988) Leçons particulières (, 1990) Marie Curie, une Femme honorable (TV-sorozat) (1991) Jenny Marx ou le femme du diable (1992) Les Hommes et les femmes (Bernard-Henri Lévy-vel, 1993). Journal d'une Parisienne (1994) Cosima la sublime (1996) La rumeur du monde: journal, 1997 et 1998 (1999) On ne peut pas être heureux tout le temps: récit (2000) C'est arrivé hier: journal 1999 (2000) Profession journaliste: conversations avec Martine de Rabaudy (2001) Demain, déjà: journal, 2000-2003 (2003)
Magyarul megjelent Alma Mahler avagy a hódítás művészete (Alma Mahler ou l'art d'être aimée) – Európa, Budapest, 2001 · · Fordította: Várkonyi Benedek A csodálatos Cosima (Cosima la sublime) – Európa, Budapest, 2003 · · Fordította: Gulyás Adrienn Egy tiszteletre méltó asszony: Marie Curie élete (Une femme honorable, Marie Curie) – Európa, Budapest, 2004 · · Fordította: Szécsi Éva Jenny Marx avagy az ördög felesége (Jenny Marx ou lá femme du diable) – Európa, Budapest, 2005 · · Fordította: Szántó Judit
Filmek Promesse à l'inconnue (1942) Fantômas (1946) L'ange qu'on m'a donné (1946) Dernier amour (1949) L'amour, Madame (1952) Une fille sur la route (1952) Un trésor de femme (1953) Le Bon Plaisir (1984)
Jegyzetek
Fordítás
További információk Françoise Giroud, une ambition française'', Christine Ockrent életrajza (2003)
Kategória:1916-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Lausanne-iak Kategória:Francia nők Kategória:Francia írók Kategória:Francia újságírók Kategória:Francia forgatókönyvírók Kategória:Politikusok