Brežani () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén. A közösséghez Brežani, Beranovići, Brežansko brdo, Debela međa, Gajići, Jadar, Primalac, Selišta, Tulega, Turija, Osmače, Hadrovići, Mahala, Mursalovići, Prisoje, Sedlovi és Šećimići települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 42, közúton 70 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 17 km-re délkeletre, 700-970 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-4 Kelet-Bosznia zord felföldi részén, a Drina folyó vízgyűjtője mentén, a Zeleni Jadar-folyó völgye felett, hegyes-dombos területen található. Erdős lejtők és keskeny völgyek veszik körül. A táj a régióra jellemző dinári karsztjellemzőket tükrözi, a mészkőképződmények ritkás szántóföldeket és a hegyi forrásokból származó jelentős szezonális vízhozamot eredményeznek.
Éghajlata A térségben kontinentális éghajlat uralkodik, amelyet hideg, havas telek és meleg, párás nyarak jellemeznek. Az átlagos nappali hőmérséklet januárban 0°C és augusztusban 20°C között mozog, míg az éjszakai legalacsonyabb hőmérséklet télen -5°C-ra csökken, nyáron pedig eléri a 25-30°C-ot. A csapadék az év során eloszlik, átlagosan évi 800-1000 mm körül van, tavasszal és ősszel nagyobb mennyiségben fordul elő, mely korlátozott mezőgazdasági területeket, például burgonya- és gyümölcstermesztést tesz lehetővé, bár a rövid időszak korlátozza a növények sokféleségét.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb271104Bosnyák50Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen276104
Története A srebrenicai régióban már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római hatalom balkáni megszűnését követően a 6.-7. században szláv népek érkeztek a Drina folyó völgyébe, ahol a bányászati hagyományok helyi szinten továbbra is fennmaradtak. A régió középkori fejlődése a boszniai állam alatt felgyorsult.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett. A helyi gazdaság a középkori ezüstbányászatról, amely egykor a régió védjegye volt, a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre helyeződött át. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Fakovići község részeként a településnek 37 háztartása és 351 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 58 háztartást és 387 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 116. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. A település tanúja volt a csetnik, az usztasa és a partizán erők közötti összecsapásoknak. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945–1992) korszakában a jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával. 1992. június 30-án a srebrenicai muszlim erők megtámadták a települést, mely során 32 helyi lakos esett áldozatul. Szemtanúk beszámolói szerint hajnalban Srebrenica, Osmač, Karačić és más területekről legalább hétszáz muszlim katona rohanta meg a falut és mindenkit megőltek, akit ott találtak. A legfiatalabb 15, legidősebb áldozat 88 éves volt. A falu a támadásban teljesen elpusztult.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását.
A háború előtti mintegy hetven szerb házból, ahol akkor még 276 lakos élt, Brežaniban 2025-ig csak 30 házat építettek újjá a Szerb Köztársaság kormányának segítségével, valamint a tulajdonosok saját tőkéjéből. 2025-ben mintegy 30 ember élt állandó jelleggel a faluban, és alkalmanként még néhány ember a nyári szezonban. A faluban emlékművet állítottak a bosnyák támadásban elesett falusiaknak. Az emlékműnél minden év júniusának végén megemlékezést tartanak, melyre a meggyilkoltak családjai és szomszédai érkeznek a Szerb Köztársaság és Szerbia különböző részeiből érkeznek, hogy leróják tiszteletüket az áldozatok előtt.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései