A Rundālei palota (; ) a mai Lettország területén a kurföldi hercegek számára épített két jelentős barokk palota egyike, a másik a Jelgavai kastély. A palotát két szakaszban építették, 1736 és 1740, valamint 1764 és 1768 között. A palota Pilsrundāle településen, a Rundāle plébánián, Bauska községben, a Semigallia régióban, Bauska városától 12 km-re nyugatra található. Gyönyörűsége miatt a „Baltikum Versailles-a” néven is emlegetett épület az UNESCO világörökség javaslati listáján szerepel.
Története 1735-ben Ernő János kurföldi herceg a mai Rundāle plébánia területén vásárolt földbirtokot 42 000 birodalmi tallérért, amelyen egy régi középkori vár állt a tervezett nyári rezidencia helyszínén. A régi várat lebontották, és 1736-ban megkezdődött az új 168 szobás barokk palota építése Francesco Bartolomeo Rastrelli tervei alapján. A munkálatok lassan haladtak, mivel az építőanyagok és erőforrások egy részét a herceg számára prioritást élvező Jelgavai palota építésére csoportosították át. Biron 1740-es kegyvesztettségét követően a palota befejezetlenül és üresen állt egészen 1762-ig, a herceg száműzetésből való visszatéréséig. Az építkezés Rastrelli felügyelete mellett 1768-ban fejeződött be; ezen időszak alatt Johann Michael Graff pazar stukkódekorációkat készített az épületben. Ernst Johann von Biron kedvelte a palotát, és 1768-ban elkészülte után szinte azonnal beköltözött oda. Gyakran látogatta a rezidenciát, és 1772-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen ott töltötte a nyarakat.
Miután az Orosz Birodalom 1795-ben annektálta a Kurföldi és Zemgalei hercegséget, II. Katalin cárnő a palotát a szeretője, Platon Zubov herceg legfiatalabb öccsének, Valerian Alexandrovics Zubov grófnak adományozta. Valerian Zubov 1804-ben bekövetkezett halála után a herceg itt töltötte utolsó éveit. Fiatal özvegye, a helyi földbirtokos lánya, Tekla Walentinowicz feleségül ment Szuvalov grófhoz, így a palota a Szuvalov család tulajdonába került. A család birtokában maradt egészen az első világháborús német megszállásig, amikor a német hadsereg kórházat és parancsnokságot alakított ki az épületben. Az 1812-es oroszországi hadjárat idején a palota Napóleon seregének kórházaként szolgált. Az itt elhunyt katonákat a palota parkjában temették el, ahol később emlékművet is emeltek. A 19. század végén a palotát és a parkot restaurálták, illetve átalakították.
A palota súlyos károkat szenvedett 1919-ben, a lett függetlenségi háború során. A visszavonuló Bermont-alakulatok részben felégették az épületet. 1920-ban, a lett földreformot követően a palota a Mezőgazdasági Minisztérium tulajdonába került. A helyiségek egy részét a helyi iskola foglalta el, egy részét pedig lett katonai veteránok számára alakították át lakásokká. Bár továbbra is iskolaként működött, a Rundālei palotát 1924-ben felvették az államilag védett műemlékek jegyzékébe. 1933-ban az Oktatási Minisztérium vette át az épületet, és hivatalosan is iskolai célokra rekonstruálták.
A második világháború után a palotát újabb súlyos csapás érte, amikor az iskola mellett gabonaraktárt létesítettek a helyiségeiben. Később a hercegi ebédlőt az iskola tornatermévé alakították át. Az iskola 1978-ig működött az épületben.
1963-ban a palota a bauskai helytörténeti múzeum részlege lett. 1965-ben, majd 1971-ben a Lett SZSZK Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott a palota helyreállításáról. 1972-ben megalakult a Rundālei Palotamúzeum. Imants Lancmanis lett festő és művészettörténész lett az új múzeum igazgatója, akinek a palota restaurálása vált életművévé. A széles körű kutatási és helyreállítási munkálatokat 1992-ig teljes egészében az állam finanszírozta. A Szovjetunió felbomlása és Lettország függetlenségének visszaállítása után az állam továbbra is részben finanszírozta a munkálatokat, kiegészülve magánadományokkal és a Teretev-család jelentős hozzájárulásával, később pedig az Európai Unió Strukturális Alapjaival és Kohéziós Alapjával. 2015 tavaszán bejelentették a Rundālei palota restaurálásának befejezését. Az 1972 és 2014 közötti teljes helyreállítási költséget 8 420 495 euróra becsülték.
A palota Lettország egyik legfontosabb turisztikai célpontja. Emellett magas rangú vendégek, például külföldi államfők elszállásolására is szolgál. A palota és a környező kertek jelenleg múzeumként üzemelnek.
A kastélypark bélyegkép|A franciakert parterre A palota építésével egy időben alakították ki annak 85 hektáros parkját, ebből 10 hektárt az akkor divatos francia barokk stílusban, szintén Francesco Rastrelli építész tervei alapján franciakertnek alakítottak ki. A kivitelezésért elsősorban a kertész testvérpár, Christopher és Michael Weiland felelt. A kert barokk formáját a kastélyegyüttes 1920-as évekbeli államosításáig lényegében megőrizték. Ezt követően elvadult és beerdősödött, kisebb részeit pedig más célokra hasznosították, például sportpályaként a kastélyban elhelyezett iskola számára.
A park restaurálása röviddel a Rundālei Palotamúzeum alapítása után vette kezdetét, amikor a park sorsáról is dönteni kellett. Hosszabb egyeztetéseket követően az a döntés született, hogy a barokk kertet helyreállítják. Az eredeti úthálózat és elrendezés ismert volt, az eredeti növényzetről azonban csak kevés információ állt rendelkezésre. A park helyreállítási tervét 1975 és 1977 között a leningrádi Giproteatr Intézet dolgozta ki Francesco Rastrelli tervei, valamint ültetési és úthálózati vázlatai alapján. A faültetéseket 1975-ben a Lett Nemzeti Botanikus Kert szakemberei tervezték meg. A projekt megvalósítása azonban hosszadalmasnak és bonyolultnak bizonyult, mivel nem találtak olyan szervezetet, amely az akkori körülmények között az összes szükséges munkálatot el tudta volna végezni. A feladatok egy részét a múzeum alkalmazottai vállalták magukra, de az önkéntesek is jelentős mértékben hozzájárultak a munkához. 1975 és 1978 között az időközben itt kialakult erdőt kivágták. Ezt követően megkezdték az úthálózat helyreállítását. 1983 szeptemberében a múzeum történetének legátfogóbb akciójára került sor a parkban: 2180 önkéntes segítő dolgozott az úthálózat kiépítésén. 1984-ben elültették az első új fákat, majd 1985-ben 8900 gyertyán következett, amelyekből a boszkettek sövényeit alakították ki. A telepítést és az ápolást a múzeum szervezte. 1998-ban következett a kertészház restaurálása, 2003-ban felavatták a „Zöld Színházat”, 2005-ben pedig egy figyelemre méltó rózsakertet telepítettek. A kert ily módon ma eredeti barokk formáiban látható, amelyeket azonban részben modern tartalommal töltöttek meg.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Lettország építményei Kategória:Lettország kultúrája Kategória:Barokk kastélyok, paloták