A Tyrannosaurus (jelentése ’zsarnokgyík’) a theropoda dinoszauruszok egyik neme. A Tyrannosaurus rex faj, melyet gyakran T. rex-ként rövidítenek, az egyik legismertebb dinoszaurusz a populáris kultúrában. Maradványaira a mai Észak-Amerika nyugati részén bukkantak rá, más tyrannosauridákénál nagyobb elterjedési területen, különböző geológiai formációkban, melyek kora a kréta időszak utolsó három millió évére, a körülbelül 68–66 millió évvel ezelőtti maastrichti korszakra tehető; tehát a kréta–tercier kihalási esemény előtt élt utolsó röpképtelen dinoszauruszok kortársa volt.
Más tyrannosauridákhoz hasonlóan a Tyrannosaurus is két lábon járó húsevő volt, masszív koponyával, melyet hosszú, nehéz farka tartott egyensúlyban. Hátsó lábai aránylag nagyok és izmosak, a mellsők kicsik, de méretükhöz képest szokatlanul erősek voltak, a két ujj mellett lehetséges, hogy egy elcsökevényesedett harmadikkal is rendelkeztek. Bár más theropodák megközelítik vagy esetleg túl is szárnyalják a Tyrannosaurus méreteit, a tyrannosauridák között ez a legnagyobb ismert nem, és emellett az egyik legnagyobb valaha élt szárazföldi húsevő. Hossza 12,3–12,4 méter, a csípőmagassága 3,66–3,96 méter, a tömegét pedig 8,4–14 tonnára becsülik. Mivel környezetében messze a legnagyobb húsevők közé tartozott, valószínűleg csúcsragadozóként hadrosauridákra és ceratopsiákra vadászott, bár egyes szakértők azt feltételezik, hogy elsősorban dögevő volt. A kérdés, hogy a Tyrannosaurus csúcsragadozó vagy dögevő volt-e, az őslénytan történetének egyik leghosszabb vitáját eredményezte.
Több mint 50 példányát azonosították, némelyiket majdnem teljes csontváz alapján. Legalább egy példány esetében lágy szövetek és fehérjemaradványok felfedezéséről is beszámoltak. A fosszíliák nagy száma jelentős mennyiségű biológiai kutatómunkát tett lehetővé, melybe élettörténeti és biomechanikai vizsgálatok is beletartoztak. A Tyrannosaurus fiziológiája, étkezési szokásai és feltételezett mozgási sebessége viták tárgyát képezi. Emellett rendszertana is vitatott, egyes tudósok az ázsiai Tarbosaurus bataart második Tyrannosaurus fajnak tekintik, míg mások elkülönítve, a Tarbosaurus nembe sorolják be. Több észak-amerikai tyrannosaurida fajt is a Tyrannosaurus szinonimájának tekintenek.
Anatómia bélyegkép|balra|A Tyrannosaurus rex rekonstrukciója bélyegkép|Az ember és a különböző Tyrannosaurus rex példányok méretének összehasonlítása bélyegkép|Néhány óriás theropoda, köztük a kék színnel jelzett Tyrannosaurus és az ember méretének összehasonlítása
A Tyrannosaurus rex minden idők egyik legnagyobb szárazföldi húsevője volt; legteljesebb példánya a chicagói Field Természetrajzi Múzeum által őrzött PR2081 jelzésű, „Sue” nevű lelet, amely 12,3–12,4 méter hosszú és a csípőjénél 3,66–3,96 méter magas. Egykori tömegét illetően a legkésőbbi becslések 8,4 és 14 tonna közötti értékeket valószínűsítenek. Korábban is számos becslés született az évek során, 4,5-től egészen 7,2 tonnáig, melyek közül a legkésőbbiek 5,4 és 6,7 tonna közötti értékeket valószínűsítettek. Egy 2011-es becslésben 9,5 és 18,5 tonna közötti tömegűre becsülték, azonban a szerzők megjegyezték, hogy az alsó és felső becslések nagy hibahatárú modelleken alapulnak, és túl soványnak, túl kövérnek, vagy túl aránytalannak gondolják azokat, és a középső, 14 tonnás értéket tartják a legvalószínűbbnek. Az 1991-ben talált, 2019-ben publikált, minden eddiginél nagyobb, 13 méter hosszú, Scotty becenevű példány tömegét 8,8 tonnában határozták meg.Science Daily: Paleontologists report world's biggest Tyrannosaurus rex
A Tyrannosaurus nyaka S alakú, mint a többi theropodáé, de az átlagosnál rövidebbé és izmosabbá vált, hogy meg tudja tartani a súlyos fejet. Az aránylag kicsi mellső végtagokon mindössze két, karomban végződő ujj található, melyek mellett egy kis kézközépcsont helyezkedik el, egy harmadik ujj maradványaként. Ezzel ellentétben a hátsó lábak a testmérethez viszonyítva a theropodáknál a leghosszabbak közé tartoznak. A farok hosszú és súlyos, néha több mint negyven csigolyából áll, és a nehéz fej, valamint a felsőtest kiegyensúlyozására szolgált. A hatalmas testtömeg csökkentése érdekében számos csont üregeket tartalmaz, így az állat anélkül veszített a tömegéből, hogy a csontváza jelentősen meggyengült volna.
A legnagyobb ismert Tyrannosaurus koponya 1,52 méter hosszú. A többi húsevő theropodához hasonlóan nagy koponyaablakok (fenestrae-k) csökkentették a tömegét és biztosítottak helyet az izmok tapadásához. Más szempontból azonban a Tyrannosaurus koponyája jelentősen eltér a nagy, nem tyrannosauroidea theropodákétól. Rendkívül széles hátsó része és szűk pofája szokatlanul jó binokuláris látást tett lehetővé. A koponya csontjai súlyosak, egyes csontok, mint például az orrcsont összenőttek, megakadályozva az egymáshoz történő elmozdulást; ám sokuk légkamrákat tartalmaz, melyek által rugalmasabbá és könnyebbé váltak. E jellegzetességek és más, a tyrannosauridákra jellemző koponyaerősítő tulajdonságok révén ezek az állatok a harapáserő tekintetében könnyedén felülmúlták a nem tyrannosaurida theropodákat. A felső állcsont (maxilla) hegye U alakú (míg a legtöbb nem tyrannosaurida húsevőé V alakot formáz), ami növelte az áldozatból egyetlen harapással kitéphető szövetek és csontok mennyiségét, bár emiatt az elülső fogakat érő nyomás is megnövekedett.
A Tyrannosaurus fogazatánál alaki eltérés (heterodontia) figyelhető meg. A felső állcsont elülső részén levő premaxilláris fogak egymáshoz közel helyezkednek el, hátrafelé hajlanak, keresztmetszetük D alakú, hátsó felületük recés, hegyük metszőfog-szerű (véső alakú pengében végződik). A hátrafelé hajló D alak és a hátsó recék növelték annak kockázatát, hogy a harapáskor a fogak beakadnak és eltörnek. A további fogak szilárdak, inkább banán alakúak, mint tőrszerűek, egymástól távolabb helyezkednek el, de ugyanúgy recézettek. A felső állcsontban levő fogak nagyobbak az alsóban levőknél, kivéve az alsó fogsor hátsó fogait. Az eddig talált legnagyobb fog, az egykori gyökerét is beleszámítva körülbelül 30,5 centiméteres, és a legnagyobbnak számít az összes húsevő dinoszaurusz között. A nagy harapásnyomok, melyeket más dinoszauruszok maradványain találtak, jelzik, hogy a fogak képesek voltak áthatolni az erős csontozaton is. Gyakran találnak kopott vagy törött fogakat is, de ezek nem okoztak komoly hátrányt, ugyanis az emlősökkel ellentétben a tyrannosauridák fogazata folyamatosan cserélődött az állat élete során. Emiatt a fogazat mindig különböző méretű fogakból állt, mert a fogváltás folyamatos volt, egyes fogak fiatalabbak és kisebbek, mások öregebbek és nagyobbak voltak.
Osztályozás A Tyrannosaurus a Tyrannosauroidea öregcsaládban található Tyrannosauridae család Tyrannosaurinae alcsaládjának típusneme; az őslénykutatók viszonyítási alapként használják annak eldöntésére, hogy egy faj ebbe a csoportba tartozik-e. A Tyrannosaurinae alcsaládba tartozik az észak-amerikai Daspletosaurus és az ázsiai Tarbosaurus, melyeket alkalmanként a Tyrannosaurus szinonimájaként említenek. A tyrannosauridákat korábban az olyan nagy theropodacsoportok leszármazottainak tekintették, mint a spinosauroideák és a carnosaurusok, később azonban egy kisebb csoportba, a coelurosaurusok közé sorolták be őket.
1955-ben a szovjet őslénykutató, Jevgenyij Malejev, Mongóliában felfedezett egy új fajt, melynek a Tyrannosaurus bataar nevet adta. 1965-ben a fajt átnevezték Tarbosaurus bataarra. Ennek ellenére több filogenetikus elemzés alapján a Tarbosaurus bataar a Tyrannosaurus rex testvércsoportja, és gyakran a Tyrannosaurus ázsiai fajának tekintik. A Tarbosaurus bataar koponyája a legújabb elemzések szerint jóval keskenyebb volt, mint a Tyrannosaurus rexé, és a harapás során a koponyán belüli nyomáseloszlás nagyon eltérő lehetett, inkább egy másik ázsiai tyrannosauridáéhoz, az Alioramuséhoz állt közel. Az Alioramus a kladisztikus analízise alapján nem a Tyrannosaurus, hanem a Tarbosaurus testvértaxonja, amiből az következik, hogy a Tarbosaurus és a Tyrannosaurus elkülönülnek egymástól.
A Tyrannosaurus rex mellett olyan tyrannosauridák fosszíliáit is megtalálták, mint az Aublysodon és az Albertosaurus megagracilis, melyet 1995-ben átneveztek Dinotyrannus megagracilisre. Azonban ezeket a leleteket a későbbiekben a Tyrannosaurus fiatal egyedeinek kezdték tekinteni. Feltehetően kivételt képez egy kisebb, 60 centiméter hosszú, csaknem teljes koponya, amit Montanában találtak. A koponyát 1946-ban Charles W. Gilmore a Gorgosaurus egyik fajaként (G. lancensis néven) azonosította, de később a Nanotyrannus nevű új nembe sorolták be. A vélemények megosztottak maradtak az N. lancensis érvényességével kapcsolatban. Számos őslénykutató szerint a koponya egy fiatal T. rexé. A két faj közti kisebb különbségek, mint például az, hogy az N. lancensisnek több foga volt, a tudósok egy részét arra késztették, hogy a helyzet tisztázásához vezető újabb vizsgálatokig vagy felfedezésekig a két leletet külön nembe sorolják be.
Manospondylus bélyegkép|jobbra|A Tyrannosaurus rex mintapéldánya a Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Museum of Natural History). Nagy mértékű, pontatlan rekonstrukciót végeztek rajta egy Allosaurus koponyája alapján, de később helyrehozták
Az első Tyrannosaurus rex-nek tulajdonított leletet, két csigolyatöredéket (melyek közül az egyik elveszett), Edward Drinker Cope találta 1892-ben, és Manospondylus gigas néven írta le. 1917-ben Osborn felismerte a hasonlóságot az M. gigas és a T. rex között, de a Manospondylus lelet töredékes volta miatt a kettejük rokoni kapcsolatát nem tudta egyértelművé tenni.
2000 júniusában, a Black Hills Institute felkereste az M. gigas dél-dakotai lelőhelyét, és újabb Tyrannosaurus csontokat talált. Úgy ítélték meg, hogy ezek a kövületek ugyanahhoz az egyedhez tartoznak, és T. rex-ként azonosították őket. Az állatok tudományos elnevezéséhez használt Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe (ICZN) szerint a Manospondylus gigas elsőbbséget élvez a Tyrannosaurus rex-hez képest, mivel korábbról származik. Azonban az ICZN negyedik kiadása, amely 2000. január 1-je óta van érvényben, azt állítja, hogy „az elterjedt névhasználatot fent kell tartani” mikor „a régi szinonima vagy homonima 1899 óta érvényes névként nincs használatban” és „az új szinonimát vagy homonimát egy bizonyos taxonra vonatkozóan érvényesnek tekintik, és legalább 10 szerzőtől származó, legalább 25 mű használta az elmúlt 50 évben…”. E feltételek alapján a Tyrannosaurus rex érvényes névnek tekinthető, és az ICZN alapján (nomen protectum-ként) védettséget élvezne, amennyiben változtatni kívánnának rajta. A Manospondylus gigas elfelejtett névnek (nomen oblitum-nak) tekinthető.
Ősbiológia Élettörténet
<div class="thumbinner image" style="position:relative;width:335px;border:solid #ccc 1px;padding:35px;"> 300px Tömeg (kg) Kor (év) 6000 5000 4000 3000 2000 1000 5 10 15 20 25 30 Tyrannosaurus Daspletosaurus Gorgosaurus Albertosaurus </div thumbinner>Négy tyrannosaurida elméleti növekedési görbéjeErickson (és szerzőtársai) 2004-es műve alapján.</div>
A tény, hogy számos egyedet fiatal Tyrannosaurus rexként azonosítottak, lehetővé tette a tudósok számára, hogy dokumentálják a faj egyedfejlődési változásait és megbecsüljék az élettartamát, valamint meghatározzák az egyedek fejlődésének ütemét. A legkisebb ismert egyed (a Los Angeles Megyei Természetrajzi Múzeum LACMH 28471-es számú lelete, az úgynevezett „Jordan-theropoda”) becsült tömege 30 kilogramm, míg a legnagyobb (a Field Természetrajzi Múzeumban levő PR2081-es számú lelet, más néven „Sue”) 5650 kilogramm. Az LACM 28471 csontjain végzett hisztológiai elemzés alapján az állat 2 évet élt, míg „Sue” becsült kora 28 év, ami feltehetőleg közel áll a faj maximális élettartamához, bár a „Sue” alsó állkapcsán található lyukak élettel összeegyeztethetetlen fertőzésre utalnak, így az öregségi végelgyengülés nála se valószínű.