VI. Konstantin, világi nevén Arámpoglu vagy Karadzopulosz görög ortodox pap, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt 1924. december 17. és 1925. május 22. között, hivatalát azonban ténylegesen csak rövid ideig, 1925. január 30-ig gyakorolhatta, amikor is kiutasították Törökországból.

Élete 1859-ben született a Bithyniai Szügi (Sügyé) településen, Bruszsa közelében. Tanulmányait a khalkédóni teológiai iskolában végezte. 1896-ban Rodostó püspökévé választották, az adrianopoliszi metropolisz fennhatósága alatt. 1899-ben Bellasz és Konica metropolitája lett, majd 1906-ban Trapezunt (Trebizond) metropolitájává nevezték ki. 1913-ban Kyzikosz, 1922-ben Bruszsa, végül 1924-ben Derkoi metropolitája lett.

1924 decemberében, VII. Gergely halála után Derkoi metropolitájaként a legnépszerűbb egyházi vezetőnek számított, és alkalmasnak tartották arra, hogy stabilizálja a „lausanne-i korszak” egyházi helyzetét. 1924. december 17-én ökumenikus pátriárkává választották és azonnal be is iktatták. A török hatóságok azonban már megválasztása előtt jelezték, hogy „lakosságcsere alá eső személynek” tekintik, mivel 1918 után telepedett le Konstantinápolyban. A pátriárka azzal érvelt, hogy a patriarchátus mint jogi személy kivételt élvez a népességcsere alól, amelynek tagjaira is kiterjed ez a védelem. A diplomáciai tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, és 1925. január 30-án vasúton kiutasították Konstantinápolyból. A görög kormány tiltakozott az intézkedés ellen, és javasolta, hogy vonuljon vissza az Athosz-hegyre, ő azonban Thesszalonikibe utazott, ahol mintegy 30.000 ember fogadta. Innen sikertelenül fordult a Népszövetséghez, hogy visszatérhessen hivatalába. A kiutasítás komoly diplomáciai válságot okozott Görögország és Törökország között, sőt katonai körökben is felmerült a fegyveres válasz lehetősége. A görög kormány a kérdés nemzetköziesítésére törekedett, de több politikai szereplő, köztük Elefthériosz Venizelosz is ellenezte a pátriárka személyével kapcsolatos döntéseket, és nem vállalt hivatalos képviseletet az ügyben. 1925 februárjában Törökország hivatalosan is megerősítette a kiutasítást, majd a diplomáciai tárgyalások eredményeként Görögország visszavonta nemzetközi panaszát. Ezt követően a görög kormány nyomást gyakorolt a pátriárkára, hogy mondjon le.

Konsztantinosz 1925. május 22-én lemondott tisztségéről. Ezután először Halkidában élt ideiglenes vendégként, majd véglegesen Athénban, Új-Filadelfiában telepedett le, állami támogatással. 1930. november 28-án halt meg, és az athéni Első Temetőben temették el. Földi maradványait 2011-ben Konstantinápolyba szállították, és a Balıklı-i Szűz Mária-templom közelében, a pátriárkák sírhelyei mellett helyezték újra nyugalomra.

Fordítás

Források Amen.gr Μάμαλος, Γεώργιος-Σπυρίδων (2009). Το Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως στο επίκεντρο διεθνών ανακατατάξεων (1918-1972): εξωτερική πολιτική και οικουμενικός προσανατολισμός. Διδακτορική διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ).

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1930-ban elhunyt személyek