V. Maximosz, világi nevén Vaportzisz Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt 1946. február 20. és 1948. október 18-i lemondásáig.

Élete 1897. október 26-án született Szinope városában, a Fekete-tenger partvidékén. Szülei Eleftheriosz és Katalin Vaportzisz voltak. Nagybátyja Kyrillosz Moutzisz, mitilíni metropolita volt. Alapfokú tanulmányait Szinope városában végezte. Gyermekkorától kezdve erős egyházi érdeklődést mutatott; a helyi papok már fiatalon kiemelkedő egyházi jövőt jósoltak neki. Középiskoláit Szinope gimnáziumában végezte, ahol kapcsolatba került Germanosz Karavangelisz amasziai metropolitával, aki nagy hatással volt rá. 1912-ben kitüntetéssel érettségizett, majd a konstantinápolyi Khalki Teológiai Akadémiára iratkozott be.

Az első világháború idején (1916–1917) katonai szolgálatra hívták be az Oszmán Birodalom hadseregébe. A szolgálat során megbetegedett, ezért a Balıklı-i Zoodochosz Pigi kolostorban ápolták. A háború után folytatta tanulmányait, és 1919-ben diplomázott „A konstantinápolyi pátriárkák választása a bizánci korban” című értekezésével. 1918-ban szerzetessé avatták, majd diakónussá szentelték. 1921-ben a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus szolgálatába lépett, 1922-ben a Szent és Szent Zsinat kódexírója lett, 1923-ban pedig aljegyzővé nevezték ki.

1928-ban pappá szentelték, archimandrita rangot kapott, majd a Szent Zsinat főtitkára lett. 1930-ban Filadelfia metropolitájává választották. 1930 és 1932 között a patriarchátus nagyprotoszünkellosza volt, majd 1932-ben Khalkédón metropolitája lett. 1935-ben, II. Phótiosz halála után esélyes volt a pátriárkai trónra, de a török hatóságok eltávolították a jelöltek listájáról. A második világháború alatt kétszer is letartóztatták, és 1943-ban néhány hónapra száműzték Bruszába. A beteg és idős Benjámin pátriárka mellett fontos adminisztratív feladatokat látott el, és a Szent Zsinat állandó tagja volt.

1946. február 20-án, Benjámin pátriárka halála után a szent zsinat őt választotta meg a 267. ökumenikus pátriárkává. Megválasztását a török kormány ezúttal nem akadályozta. Ekkor enyhülni látszott a patriarchátus és a török állam viszonya, amit az is jelzett, hogy Ismet İnönü elnök meglátogatta a Halki Teológiai Iskolát. Hivatali ideje elején azonban a török sajtó támadta a patriarchátust a Moszkvai Patriarchátussal való kapcsolatai miatt, amelyeket szovjetbarátnak értelmeztek. Hasonló gyanakvásokat amerikai és brit diplomaták is megfogalmaztak.

1946 végén depressziós tünetek jelentkeztek nála. Rövidesen lemondási szándékát is kifejezte. A helyzetet a görög és török hatóságok is figyelemmel kísérték. Egészsége javítása érdekében a Halki-szigetre, majd 1947 májusában Athénba szállították. Pireuszban nagy ünnepléssel fogadták, majd Kifiszia városában helyezték el. A kezelések azonban nem voltak megfelelően szervezettek, és politikai körök inkább lemondását kívánták elérni. 1947 augusztusában visszatért Konstantinápolyba, anélkül hogy lemondott volna. A pátriárka betegsége és a körülötte kialakult politikai vita miatt a görög, amerikai és török hatóságok új pátriárka megválasztását szorgalmazták. A görög kormány és nyugati szövetségesei egy „erős, antikommunista” pátriárkát kívántak, amely szerepre Athinagorasz metropolitát jelölték ki. A patriarchátuson belül több metropolita ellenezte a külső beavatkozást, hangsúlyozva az egyház önállóságát. 1948. október 18-án Maximosz végül benyújtotta lemondását.

Lemondása után Svájcban kezelték pszichés állapotát, majd 1949-ben visszatért Konstantinápolyba. A „Epheszosz címzetes elöljárója” címet viselte, és Kadıköyben élt még több mint 20 éven át. 1971 végén súlyos tüdőgyulladást kapott, és 1972. január 1-jén halt meg. (Ugyanebben az évben hunyt el végül Athenagorasz pátriárka is.) Temetése a Balıklı-i Zoodochosz Pigi kolostorban történt. Sírjára eredetileg saját kívánságára egy rövid feliratot szánt, amely az általános feltámadásba vetett hitét fejezte ki, de végül egy hivatalos pátriárkai felirat került rá.

Fordítás

Források Οικουμενικό Πατριαρχείο Αρχειοθετήθηκε 2016-03-04 στο Wayback Machine. Εγκυκλοπαίδεια Πάπυρος-Larousse-Britannica, 2007, τόμ. 34, σελ. 607 Εφημερίδα «Χρόνος» της Κομοτηνής, 12/01/2008 «Εκκλησία» (επίσημον δελτίον της Εκκλησίας της Ελλάδος) τ. 20 (1-Μαΐου-1947), τ. 21-22 (1-Ιουνίου-1947), τ. 22-23 (1-8-1947), τ. 24-25 (1-10-1947). Αναγνωστόπουλος Β. Τὸ ἀρχεῖον τοῦ Οἰκουμενικοῦ Πατριάρχου Μαξίμου Ε´ καὶ ἡ συγγραφὴ τῆς βιογραφίας του // ᾿Επιστημονικὴ παρουσία ῾Εστίας Θεολόγων Χάλκης. — ᾿Αθήνα, 2006. — Τ. 6. — Σ. 39-87 «Ελευθεροτυπία» - «Πόλη 1955» Αφιέρωμα Νοέμβριος 2010 Μάμαλος, Γεώργιος-Σπυρίδων (2009). Το Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως στο επίκεντρο διεθνών ανακατατάξεων (1918-1972): εξωτερική πολιτική και οικουμενικός προσανατολισμός. Διδακτορική διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ). Παύλος, Σεραφείμ (2016). Η εκλογή του Αρχιεπισκόπου Αμερικής Αθηναγόρα στον Οικουμενικό Θρόνο (1946-1948). Διδακτορική διατριβή, Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek