III. (Szent) Maximosz (), világi nevén Manuél Khrisztonümosz (), görög államférfi, 1476 és 1482 között volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája. Emellett jelentős tudós és egyházi író volt. Az ortodox egyház szentként tiszteli; emléknapja november 17.
Élete Manuél Khrisztonümosz feltehetően a Peloponnészoszon született. A Konstantinápolyi Patriarchátus nagy egyháznagyi (megasz ekklésziarkhész) tisztségét töltötte be. Ez a hivatal Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalását követően átvette a szkeuophülax feladatait is, vagyis a patriarchátus szent edényeinek, kincseinek és ereklyéinek őrzését. Ebben a tisztségében pénzügyi kérdések miatt összetűzésbe került II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárkával. Az oszmán szultán görög titkára, Démétriosz Küritzész pártfogását élvezve, valamint Geórgiosz Galesziotész nagykartophülaxszal együtt több mint húsz éven át jelentős befolyást gyakorolt a konstantinápolyi egyház életére.
1463-ban I. Joaszaf konstantinápolyi pátriárka oldalára állt Geórgiosz Amirucész, a Trapezunti Császárságból származó görög főnemes ügyében. Amirucész második házasságot kívánt kötni, amelyet a keresztény kánonjog kétnejűségnek minősített. Mivel Manuél támogatta a pátriárka elutasító álláspontját, II. Mehmed oszmán szultán büntetésből levágatta az orrát. 1465 őszén – vagy egyes források szerint 1466 elején – Manuél támogatta II. Márk konstantinápolyi pátriárka megválasztását. Később szembekerült azokkal a pátriárkákkal, akiket rivális politikai csoportok juttattak hivatalba, így I. Simeonnal és I. Dionüsziosszal is. Utóbbi 1467. január 15-én megfosztotta Manuelt és Geórgiosz Galesziotészt a patriarchátus igazgatásában betöltött tisztségeiktől.
Manuél és hívei azonban rövid időn belül visszaszerezték korábbi befolyásukat. Sikerült ismét elnyernie II. Mehmed szultán bizalmát, majd 1476-ban magát Manuélt választották Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává. Megválasztásakor még világi személy volt. Ezért előbb szerzetessé avatták, amikor felvette a Maximosz nevet. Másnap püspökké szentelték, majd Hérakleia metropolitája ünnepélyesen beiktatta a pátriárkai székbe. Pátriárkasága lezárta a konstantinápolyi egyház több évtizedes belső viszályainak időszakát. Hivatali idejét viszonylagos béke és egyetértés jellemezte.
III. Maximosz 1482. április 3-án halt meg.
Írói munkássága Maximosz egyházi író is volt. Legjelentősebb irodalmi műve a „Siralom Konstantinápoly elfoglalásáról” (Monódia Konstantinápoly bevételéről), amely a város 1453-as oszmán elfoglalását sirató egyházi-irodalmi alkotás.
Fordítás
Források "Maximos III". Ecumenical Patriarchate. Retrieved 11 August 2011. Runciman, Steven (1985). The Great Church in captivity. Cambridge University Press. pp. 194–195. . Vitalien, Laurent (1968). "Les premiers patriarches de Constantinople sous la domination turque (1454–1476)". Revue des études byzantines (in French) (26): 229–263. doi:10.3406/rebyz.1968.1407. Touloumakos Pantelis. "Amiroutzis, Georgios". Encyclopaedia of the Hellenic World, Asia Minor. Retrieved 17 July 2011. Petit, L. (1903). "Déposition du Patriarche Mark Xylocarvi". Revue de l'Orient Chrétien (in French) (8): 144–149. B. G. Niebuhr, I. Bekker, ed. (1849) . "Historia Politica et Patriarchica constantinopoleos". Corpus scriptorum historiae byzantinae, Volume 49 (in Latin). Bonn. p. 116. Kiminas, Demetrius (2009). The Ecumenical Patriarchate. Wildside Press. pp. 37, 46. .
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Görög költők, írók Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:1482-ben elhunyt személyek