Lipnica Gornja település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Az egykor egységes Lipnica településnek a vegyes lakosságú, legészakabbi része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 8, közúton 13 km-re északnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin, és a Josevica-patak völgyében, 350-450 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_12/tz_12.html Topografska karta Tuzla 426-3-4 A terület a Kreka-szénmedence északi szinklinóriumának része – amely maga is a tágabb értelemben vett Tuzlai-medence területén helyezkedik el –, és olyan, már kitermelt lignittelepek jellemzik, amelyek meghatározták a helyi domborzatot. Lipnica környékén a táj a Tuzlai-medence viszonylag sík mélyföldjéből enyhén hullámos dombvidékbe megy át; ez utóbbi jellemző a környező, hegyvonulatok által határolt északkelet-boszniai tájra. Nyugat és észak felől a terület az alacsonyabb fekvésű Majevica-hegység közelében fekszik, míg a Konjuh-hegység távolabb, délkeleti irányban, a medence túloldalán helyezkedik el. E fekvés révén Lipnica szervesen illeszkedik a Tuzlai-völgy geológiai szerkezetébe. A természeti adottságok közé tartozik a falun keresztülfolyó Joševica-patak, amely a Tuzlai-medence vízgyűjtőjéhez tartozó Jala folyórendszerébe torkollik.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb74Bosnyák832759Horvát731421Jugoszláv2581Egyéb13480Összesen19621264
Története Az oszmán uralom A település neve a szláv lipa (hársfa) szóból ered, vagyis jelentése nagyjából hársfákkal benőtt helyet jelöl. A környék már a középkorban lakott volt, amikor Tuzla (akkori magyar nevén Só) a sóbányászat révén jelentős gazdasági központnak számított.
A falu neve először 1587-ben bukkant fel írásos forrásokban; ekkor a Zvorniki szandzsákban a Memleha-i Zîr náhije (járás) fennhatósága alá tartozott. A náhije keretein belül, mint az alapvető mezőgazdasági tevékenységekre létrejött település, főként a növénytermesztésre és az állattenyésztésre összpontosított, kisebb helyi kereskedelmi kapcsolatokkal a közeli Tuzlával. A falu gazdasága továbbra is a megélhetésre épült, a lakosok – muszlim és zimmi (nem muszlim, túlnyomórészt keresztény) lakosság keveréke – adókat fizettek, például öşürt (tizedet) és cizét, míg a 17. század közepéről származó oszmán šer'iyye sicilleri (bírósági iratok) olyan bírósági ügyeket dokumentálnak, mint az adósságok, házasságok és vagyonviták, amelyek kiemelik a falu agrár jellegét és korlátozott kereskedelmi szerepét. A későbbi oszmán uralom idején Lipnica a tágabb Zvorniki szandzsákhoz tartozó Tuzlai náhije részeként működött; mezőgazdasági településként járult hozzá a régió adóbevételeihez, miközben jelentősebb városi vagy ipari fejlődés nem ment végbe a településen. Vidéki jellegét tovább erősítette a Spreča folyó völgyének termékeny vidéke, amely kedvezett a kisüzemi mezőgazdasági közösségek fennmaradásának. E korszak egyik meghatározó emléke a Srednja Lipnicában található Lipnicai Miasszonyunk-kápolna (Kapela Gospe Lipničke); az északkelet-boszniai régió legrégebbi szentélyeként létesült épület, mely a keresztény vallási gyakorlat fennmaradását tanúsítja az oszmán uralom idején.
A környék évszázadokon át mezőgazdasági vidék volt. A lakosság gabonatermesztéssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott, miközben a közeli Tuzla sóbányái fontos gazdasági központot jelentettek. A háborúk, járványok és az iszlamizáció hatására 17. századtól a lakosság összetétele fokozatosan változott, míg végül a település egy része muszlimmá vált. Az iszlám terjedése többnyire helyi áttérések útján zajlott, nem tömeges betelepítéssel. Az áttérések okai között több tényező szerepelt. Ezek között számottevő volt a muszlimok kedvezőbb adózási helyzete (nem fizettek dzsizját), a könnyebb földszerzés, a közigazgatási és katonai karrier lehetősége, a városok (pl. Tuzla) gazdasági vonzereje, végül vegyes házasságok. A történészek többsége úgy véli, hogy Boszniában a muszlim lakosság nagy része helyi szláv eredetű, és nem Anatóliából betelepült török. A keresztény lakosság távozásának okai között nagy szerepet játszottak az Habsburg–oszmán háborúk, (különösen 1683–1699 és 1716–1718) amikor sok katolikus és ortodox család menekült el az északi határvidékre. A 17–18. században több súlyos pestisjárvány is pusztított Boszniában. Ez sem kedvezett a keresztény lakosság maradásának.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Lipnica községhez tartozó Lipnica Katolička településen 140 háztartást és 900 római katolikus, Lipnica Turska településen 73 háztartást és 366 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Lipnica a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is muszlim maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. Az ötéves gazdasági tervek keretében az ország nehézipar felé való elmozdulásának részeként, amelyek a szénkitermelést helyezték előtérbe az energiatermelés és a feldolgozóipar számára, Lipnica jelentős iparosodáson ment keresztül. A Lipnica Colliery, egy lignitbánya a Kreka szénmedence északi szinklinóriumában, hivatalosan 1950-ben nyílt meg a településen, ami a régió bányászati tevékenységének kulcsfontosságú bővülését jelentette. Ez a fejlesztés a már meglévő oszmán kori településekre épült, de Lipnicát elkötelezett bányászati központtá alakította, ahol a szervezett kitermelés még abban az évben megkezdődött a nemzeti termelési célok támogatása érdekében. Az 1950-es és 1980-as évek során a szénbánya növekedése kiterjedt infrastrukturális fejlesztést eredményezett, Lipnicát tipikus bányásztelepüléssé alakítva. Az 1960-as és 1970-es évekre épült főbb létesítmények között adminisztratív épületek, műhelyek, raktárak, egy étterem, bányászok mosdói és egy gépműhely szerepeltek, további bővítésekkel, mint például egy mentőállomás 1977-ben és egy villanyszerelő műhely 1981-ben. Az eredeti falu mellett új, városi stílusú, kis lakótömbökkel rendelkező negyedek jelentek meg, amelyek munkásszállást és olyan közműveket biztosítottak, mint a központi fűtés, az elektromos hálózatok és a tuzlai rendszerből származó szabályozott vízellátás, mindezt aszfaltutak és egy 1953-tól szénszállításra üzemelő keskeny nyomtávú vasút kötötte össze. A bányászok és családjaik Jugoszláviaszerte történő beáramlása gyors népességnövekedéshez vezetett, ami egy etnikailag vegyes, munkásosztálybeli közösség kialakulásához vezetett, amely a városi jellegű szolgáltatásokat a hagyományos vidéki elemekkel ötvözte. A termelés az 1970-es években tetőzött, összhangban a Kreka-medence szélesebb körű bővítésével, amely üzemanyagot biztosított a hőerőműveknek és a kokszgyártásnak, alátámasztva a szocialista gazdaság energiaigényét és az ipari termelést. Gazdasági szempontból a Lipnica Szénbánya jelentősen hozzájárult Jugoszlávia nehéziparához a lignitszén kitermelésével, amelynek teljes termelése 1950 és 1991 között elérte a 40 millió tonnát. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.