Ivan Alekszandrovics Viripajev (lengyelül: Iwan Wyrypajew; Irkutszk, 1974. augusztus 3. –) orosz származású lengyel drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, színész és művészeti vezető. Az Új Dráma mozgalom vezető alakja. A WEDA PROJECT lengyel magánalapítvány alapítója és főproducere. A varsói "Teal House" kreatív és spirituális fejlődést támogató alapítvány művészeti igazgatója és főproducere. Számos irodalmi, színházi és filmdíj nyertese, többek között a Velencei Filmfesztiválon, a Stuckemarkt Nemzetközi Kortárs Drámafesztiválon, a Varsói Filmfesztiválon, a Római Filmfesztiválon és sok máson.
Ivan Viripajev darabjait Dél-Koreától az Egyesült Államokig több mint 250 színházban mutatták be világszerte. Rendezőként Európa-szerte és az Egyesült Államokban is állított színpadra darabokat.
2019-ben Viripajev bekerült a világ 10 legkiemelkedőbb drámaírója közé. Filmrendezőként is ismert, Euphoria című filmje bekerült a Velencei Filmfesztivál főversenyébe, és elnyerte a legjobb film „ifjúsági zsűri” „kis arany oroszlán” díját.
2014 óta feleségével, Karolina Gruszka kiemelkedő lengyel színésznővel együtt állandó jelleggel Lengyelországban él és dolgozik. Viripajev közismert az orosz állammal való együttműködés elutasításával kapcsolatos megalkuvást nem ismerő álláspontjáról, amelyet az oroszországi teljes körű ukrajnai invázió után fogalmazott meg, és amelyet a leghatározottabban elítélt; döntése, hogy oroszországi színházi művének bemutatásával kapcsolatos összes tevékenységet Ukrajnának adományozza, átfogó kitiltáshoz és büntetőeljáráshoz vezetett. Ivan Viripajevet távollétében letartóztatták és 8 év börtönbüntetésre ítélték az orosz hadseregről szóló hamis információk terjesztése miatt (az orosz büntető törvénykönyv 207.3. cikke).
Élete 1995-ben Ivan végzett az Irkutszki Színiiskolában, a diploma megszerzése után egy évadot színészként dolgozott a Magadani Színházban, majd két évadot a Kamcsatkai Dráma- és Vígjáték Színházban. 1998-ban megalapította az Irkutszkban található "Játéktér" színházstúdiót. Ugyanebben az évben Ivan a Scsukinról elnevezett Színházi Főiskola hallgatója lett, a "drámaszínházi rendező" tanszéken tanult. 1999–2001-ben Viripajev színészetet tanított az Irkutszki Színháziskolában Vjacseszlav Kokorin tanfolyamán.
2005-ben létrehozta a Kislorod Movement ügynökséget, amely kreatív projekteket valósított meg a mozi, a színház és az irodalom területén.
2006 és 2013 között a moszkvai Praktika színház művészeti producere volt. 2013 és 2016 között a Praktika színház művészeti igazgatója. 2020 és 2021 között az Okko színház projekt főproducere, ahol az Okko online platformon bemutatott előadásokhoz készített és filmezett előadásokat. Tanított a GITIS-ben, a Moszkvai Művészeti Színház Stúdióiskolájában és a Varsói Színházművészeti Akadémián.
Viripajev darabjain alapuló előadásokat mutattak be Lengyelországban, Bulgáriában, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Németországban, Kanadában, Lettországban, Litvániában, az Egyesült Államokban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Franciaországban, Csehországban és Észtországban. Oroszország Ukrajna teljes körű inváziója előtt 35 ukrán színház adta elő Ivan Viripajev darabjait. Szövegeit több mint 30 nyelvre fordították le, és nyilvánosan elérhetők az író hivatalos weboldalán.
2014 óta Viripajev feleségével, a kiemelkedő lengyel színésznővel, Karolina Gruszkával együtt Lengyelországban él. 2022 májusában bejelentette, hogy lemond orosz állampolgárságáról, és lengyel állampolgárságot kapott.Iwan Wyrypajew został obywatelem RP
2023. május 17-én a moszkvai Baszmannij Kerületi Bíróság távollétében letartóztatta Viripajevet az orosz hadseregről szóló „álhírek terjesztésének” vádjával. Távollétében 8 év börtönbüntetésre ítélték.
2023 nyarán Viripajev és Gruszka bemutatták nonprofit projektjüket, a Teal House-t Varsóban. A projekt filozófiája és módszertana azon a tényen alapul, hogy minden ember teljes, integrális fejlődése egyszerre történik három szinten: fizikai szinten, mentális és intellektuális szinten, valamint spirituális szinten (energia, tudás). Ezért minden tevékenység és minden projekt, mint például a művészet, az oktatás és a spirituális gyakorlatok, szükségszerűen a fent említett három alapvető szintből áll.
Családja Első felesége — Svetlana Ivanova-Szergejeva színésznő. Fia Gennagyij (született 1994-ben). Második felesége (2003–2007) — Polina Agurejeva színésznő. Fia Péter (született 2004. október 26-án). Harmadik felesége Karolina Gruszka lengyel színésznő. Lánya (született 2012-ben).
Művei Színész 2002 — Dnevnik ubiytsy 2006 — Bunker ili Uchenye pod zemley 2006 — Bumer: Film vtoroy 2015 — Spasenie
Filmrendező 2006 — Eyforiya 2009 — Tlen 2009 — Spasenie 2012 — Taniec Delhi 2015 — Zbawienie 2020 — Intertainment 2020 — UFO
Színdarabok Sny (Сны, 1999) Miasto gdzie ja (Город, где я, 2001) Walentynki (Валентинов день, 2001) Tlen (Кислород, 2003) Księga Rodzaju № 2 (Бытие №2, 2004) Lipiec (Июль, 2006) Taniec »Delhi« Letnie osy kąsają nas nawet w listopadzie Cherry Man (2023)
Magyarul megjelent Részegek: színmű két részben (Pânye) – Poket Publishing, Budapest, 2021 · · Fordította: Kozma András
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Honlapja
Kategória:1974-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Orosz színészek Kategória:Orosz forgatókönyvírók Kategória:Orosz filmrendezők Kategória:Lengyel írók Kategória:Irkutszkiak